Mia szemszöge
Neymar dühösen mért végig. Én
indultam volna fel a szobámba, de ő megragadta a karom.
- Csókolóztatok? – kérdezte mérgesen.
- Közöd? – vontam meg a vállam, majd
kiszabadítottam magam a ’fogságából’, majd elindultam felfelé.
Csak ültem fent, és a telefonomat
bámultam, amin az üzenetek sorra jöttek, hol ott Davidtől hol ott pedig
Dominic. Igyekeztem nekik válaszolni, de nem akartam. Nem volt olyan jó
hangulatom.
Két és fél hónap telt el, azóta,
hogy találkoztam Daviddel. Most December eleje van. Utána nem is találkoztunk,
mert nem mertem vele találkozni, mivel azóta Neymar az orromra kötötte, hogy
minden nap nyilvános helyen kell mutatkoznunk, és csókolóznunk, meg ilyenek, hogy
lássák ’milyen szép pár vagyunk’. Viszont egy gond van. Belészerettem. Ahogy
egyfolytában hazugságban éltünk, én elkezdtem elhinni azt, amit a nyilvánosság
előtt mutatott, és a szép szeme megragadott.
Lent volt a nappaliban, és épp az
XBOX-ot nyomkodta. Lesétáltam a lépcsőn, mire ő odajött hozzám.
- Lassan indulhatunk, ma is villogni. – mondta
vigyorogva.
- Hónapok óta minden nap ezt csináljuk. Tartsunk
már egy kis pihenőt! – erősködtem.
- Erről nem te döntesz, hanem én. – röhögött.
- Akkora egy barom vagy! - súgtam oda neki, mire
közelebb jött hozzám, és megsimította az arcomat. Mindeközben én csak a cipőm
orrát néztem. Nem akartam megint elveszni a gyönyörű szemeiben, de sikerült,
mivel két ujjával megfogta az állam, és fel billentette a fejem. Éreztem a
másik kezét a csípőmön, amivel közelebb húzott magához.
-
Tudod, tőlem nem szabadulhatsz. - vigyorgott,
majd puha ajkai az én számhoz értek, és éreztem nyelvét a számban. Mikor
elengedett, meglepettem néztem rá. Azt hittem, hogy csak akkor csókol, meg
amikor több százan bámulnak minket, nem olyankor, amikor kettesben vagyunk,
abban a házban, amit a modestől kaptunk.
- Nincs itt senki. - mondtam, mire ő
elmosolyodott.
- Észre vettem! - túrt bele kócos hajába, majd
megint utánam nyúlt, hogy megcsókoljon, de nem engedtem.
- Akkor miért csókoltál meg? - kezdtem egyre jobban elkomolyodni. A
kérdésemre a srác nem válaszolt. Lehet ő sem tudta, vagy csak nem akarta
elmondani. Válasz helyett csak egy vállat vonást kaptam, meg azt, hogy
lefekszik az ágyra, és elkezd fifázni. Lefeküdtem mellé, és elvettem a másik
konzolt, majd rá néztem. - Félsz ki állni ellenem? Tudod, hogy szarrá verlek. -
nevettem, mire letette a kontrollert, felült, megfogott, és az ölébe fektetett.
De, hogy miért, azt már rá bízom.
-
Majd azt meglátjuk. - mondta, majd ajkai egy
apró puszit hagytak a nyakamon. Újra elővette a konzolt, és indult a játék. Fél
időnél én vezettem 2-1-re de tudtam, hogy csak hagyja magát, ezért mondtam,
hogy ne tegye, és végül a végeredmény 2-6 lett. Mikor végeztünk, kikapcsolta az
xboxot a távirányítóval, és a karjai közé szorított. Próbáltam elmenni, de nem
engedte.
- Eressz el! - sikítottam, de ő csak nevetett.
- Nem engedlek el! - próbálta utánozni a hangom.
- Mi? Miért nem?
- Mert most ki kell szabadulnod. – röhögött, én
pedig elkezdtem ficánkolni. Mindent megpróbáltam, azért, hogy ki tudjak szabadulni,
de nem ment, végül annál maradtam, hogy megharapom. A kezét, amivel fogott
megharaptam, és el is engedett.
- Au! - kiáltotta, én meg kimásztam az ágyból, és
győzelmi táncot jártam. Tánc közben vettem észre, hogy a srác is kiszállt az
ágyból, ezért elkezdtem futni, ő meg utánam futott, és megint elkapott.
- Nem akarok ilyet játszani. - mondtam, mire
elengedett. De ő nem tudta, hogy mire készülök. Hátrafogtam a két kezét. - Na,
most megvagy! - nevettem, de ő hamar kiszabadult.
- -
Nem akarsz ilyet játszani? - kérdezte cinikusan,
majd megfogott és a vállára helyezett. - Na innen próbálj meg kiszabadulni! –
röhögött, tovább, de sikerült kiszabadulnom. Összevissza rohangáltunk. Fel a
lépcsőn, le a lépcsőn. A lépcső közepén megálltunk, és megölelt szorosan.
- Nem tudom, mi van velem, csúfság. – ismerte be,
majd elengedett a szorításából, és megint megcsókolt, de én nem viszonoztam.
- Neymar, hónapok óta együtt lakunk, és egymást
kell elviselnünk, nem baj, ha valamit érzel is már irántam. – simítottam meg az
arcát, majd visszacsókoltam, amit ő viszonzott.
- Talán igazad van. – mosolygott. – A sok szekálás
mögött, ott volt valami, ami most kimutatkozik belőlem. – rázta a fejét, majd
megint a szemembe nézett. Ahw azok a szép szemek. – Hat év van köztünk. Ilyen
még nem volt, hogy egy ilyen fiatal lány, mint te, pár hónap alatt… - sóhajtott
-… magába bolondít.
- Azt hittem, utálsz és csúnyának tartasz. –
fontam össze a karjaimat.
- Látom, nem figyelsz. – rázta meg a fejét
mosolyogva. – A sok civakodás mögött egy idő után, ott bujkált valami. Amikor
azokkal a srácokkal meg láttalak, nem dühös, hanem….hanem féltékeny voltam. –
mondta mire megcsaptam a vállát.
- És ezt nem lehetett volna hamarabb elmondani?
Tudod milyen szar érzés volt, hogy egyfolytában lerondázol, meg ilyenek. – dühöngtem.
- Inkább kezdjük, előröl. – ajánlotta fel, majd a
kezét nyújtotta, én pedig odaadtam az enyémet. Magával húzott, majd leültetett
a kanapéra, és betakart. Pár perc múlva visszatért egy sminklemosóval a
kezében, és egy tükörrel. – Mosd le magadról ezt az álarcot! – mondta, majd én
egy mosoly mellett tettem, amit mondott, majd amikor kész lettem, visszaadtam,
és ő kivitte. Később egy hajgumival és egy forró csokival tért vissza. – Kösd
össze a hajad! – kérte, miközben a kávézó asztalra helyezte a bögrét.
- Mire jó ez? – kérdeztem nevetve.
- Úgy szeretnélek látni, ahogy nem mész ki utcára.
Az igazi szépségedet, amit csak én csodálhatok. – válaszolta, majd leült mellém
és átkarolt. – Tudod, azért viselkedtem úgy veled, ahogy, mivel volt egy lány,
akibe őrülten szerelmes voltam… - kezdte.
- Lola? – kérdeztem. Hátha jó lányra gondoltam.
- Igen. – mosolyodott el, de ez a mosoly nem volt
olyan boldog, olyan őszinte. – Nagyon megkedveltem, és ő is kedvelt engem, de ő
még kedvelte Messit is. Aztán balesetett szenvedett, és összeomlottam. Azt
hittem nem épül fel, majd eltűnt, és egy üzenetet hagyott. Azt írta, hogy engem
szeret, de már mindegy volt. És az pár héttel a megismerkedésünk előtt történt,
szóval remélem megérted, hogy miért voltam olyan, amilyen. – mesélte, majd a
vállára hajtottam a fejem.
- Az a lány nagyon buta lehetett, hogy nem vette
észre, hogy kit is szeret valójábban.
- Mia…téged is nagyon megkedveltelek, és
szeretném, veled tényleg előröl kezdeni, szóval el mehetnénk egy igazi randira.
- Mondjuk holnap? – kérdeztem mosolyogva, mire
felnevetett.
- Mondjuk holnap. – felelte. Félre ismertem a
srácot. Talán mégsem egy egoista barom. Csak épp rosszkor jött ez az állás
ajánlat, és a rossz oldalát ismertem meg…
Alsy szemszöge
Három hónap telt
el azóta, hogy én és Mario kapcsolata komolyabbra fordult. Azt hittem ebből
munka kapcsolaton kívül nem lesz semmi, de még is ma is a karjaiban ébredtem.
- Jó reggelt napsugár! – mosolyodott el, amint
meglátta, hogy kinyitottam a szemeim.
- Mióta vagy fent? – kérdeztem kómásan.
-
Már egy órája, de nem akartalak felkelni, így
itt maradtam. Legalább csodás látványban lehetett részem. – mondta, miközben a
hajamat baszogatta.
- Pfuj de nyálas. – nevettem el magam, majd a
párnámba temettem a fejem. – Hány óra? – kérdeztem.
- Lassan dél, és mi hivatalosak vagyunk Thomas
unokahúgának a szülinapjára. – felelte, majd ki keltem az ágyból.
- Nem akarok sznob emberek között lenni, de mivel
szeretlek, és tudom, hogy fontos ez neked elmegyek. – mondtam, mire ki kelt az
ágyból és felkapott, majd megcsókolt.
- Én is szeretlek. – helyezett le végre a földre.
- Na, most megyek készülődni. – nyomtam egy puszit
az arcára, majd a fürdőbe tartottam. A zuhanyzó alá álltam, majd éreztem, ahogy
Götze be áll mögém, és átkarol.
- Szeretek veled zuhanyozni. – mondta ezt egy huncut
vigyorral az arcán.
Hamar
lezuhanyoztunk együtt, majd felöltöztünk. Valami olyan cuccot vettem fel, amiazt sugallja, hogy mekkora menő arc vagyok, és milyen sznob. Mint akik ott
lesznek.
- WOW! Nagyon csinos vagy. – nézett végig rajtam a
srác.
- Ja, ja, persze persze. Ez nem az én világom, de
menjünk! – nevettem, majd Mario kinyitotta előttem az ajtót, én pedig ki
mentem. Kint egy hatalmas limuzin várt ránk.
Beszálltunk a hatalmas járműbe,
és elindultunk. A limuzin egy hatalmas díszes helyre vitt, ahol ott volt
mindenki a Bayernből plusz ott volt Reus is a Dortmunból. Ő Gözte legjobb
barátja. Átölelték egymást.
- Alsy, megyek, megkeresem a szülinapost, de addig
ismerd meg a legjobb haverom, és volt csapattársamat, Marcot. – mondta Mario,
majd mielőtt rábólintottam volna, elment. Reus alaposan végig mért, majd
elmosolyodott.
- Nem vagy rossz csaj. – vigyorgott.
- Köszi? – kérdeztem nevetve, majd elindultam a
party felé. Götze már helyet foglalt a VIP részlegen és mellé leült hamarosan,
Marco is, én meg egyedül maradtam, de talán nem is sajnáltam. Így legalább
megstartolhattam a svédasztalt. Az
asztalnál egy gyönyörű szőke hajú, magas vékony lány állt. Biztos ő a
szülinapos. Gondoltam megismerem, így odamentem hozzá, hogy megismerjem, ha már
az ő buliján vagyok. – Szia!- köszöntem. – Te vagy a szülinapos? – kérdeztem,
mire a lány megfordult. Az arca is gyönyörű volt.
- Nem. – mosolygott. – Én a szülinapos lány
barátnője vagyok, Bridget. – nyújtotta oda hozzám a kezét. – A szülinapos lány
ott áll. – mutatott egy magas vékony barna hajú lányra, aki épp Lewandowskival
beszélgetett.
-
Köszi! – mosolyogtam. – Én Alsy vagyok, Mario
barátnője.
- Tényleg? Az unokahúgom, mit meg nem adna, azért
a srácért, vagy Neymarért. Épp ezért nem mondtam el neki, hogy ismerem Thomas
Müller unokahúgát, mert akkor most ő is itt lenne, és ki törne a harmadik
világháború. Imádja a srácot. – mondta, miközben épp egy falatot harapott a
tortájából.
- Fú, az fura. – nevettem, majd elköszöntem tőle,
és elmentem, hogy köszönjek a szülinaposnak. – -Szia! Alsy vagyok, Götze
barátnője, és gondolom te vagy Müller uncsi testvére. – böktem meg a hátát,
mire megfordult.
- Ó, szia! Én Cloe vagyok, örülök, hogy
megismertelek. – bemutatkozott, majd visszafordult beszélgetni, én meg
elsétáltam.
Mindenkinek
bemutatkoztam, és pár emberrel beszélgettem is, majd befaltam pár sütit, végül
pedig megkerestem Mariot, de hiba volt, hogy pont abban a pillanatban láttam
meg, ugyan is, éppen a szülinapos csaj ajkait falta. Hirtelen minden lassabb
lett körülöttem, és a szívem hevesebben lüktetett. Elfutottam a mosdóba.
Sírtam. Próbáltam megnyugtatni magam, de nem ment. Ki bontottam a hajamat, és
ledobtam magamról a kényelmetlen magas sarkút, majd letöröltem az elfolyt
szemfestéket, és kijavítottam. Megfogtam a cipőmet, és ki mentem a mosdóból. Az
ajtó előtt Marco állt, én meg se szó se beszéd, megcsókoltam. Ha ő úgy én így.
Éreztem, ahogy Reus keze a fenekemen köt ki, és belemarkol. Hallom, ahogy
körülöttünk, kamerák kattannak, és érzékelem, ahogy a vakuk villannak. Ebben a
pillanatban nem érdekelt az, hogy majd kapok a fejemre, csak bosszút akartam
állni. De amúgy sejtettem, hogy ez lesz. Nem lett volna szabad belészeretnem.
Csókunk lassan
véget ért, és láttam, ahogy Mario pont úgy bámul rám, mint amikor észrevettem,
hogy Cloet falta. Az a csak magasabb, mint ő. Tök gázul festettek egymás
mellett, de mintha ez lenne a legnagyobb gondom. A srácra gúnyosan mosolyogtam,
majd Reusra néztem, és átkaroltam.
- Megadod a számod? – súgtam a fülébe, majd Marco
egy papírdarabot adott át, végül, a fotósokra néztem, és elsétáltam.
Egy taxi felé
tartottam, de Mario utánam rohant és megragadta a karomat.
- Még is, hogy képzelted ezt? – nézett rám
csalódottan.
- Én is ezt kérdezem. – adtam válaszul, majd
beültem a járműbe, és Götze háza felé tartottam.
Otthon
lefürödtem, és lemostam a sminkemet. A hajamat kontyba fogtam, és a
kényelmetlen ruhadarabokat, kényelmes melegítő cuccra váltottam. Miután
végeztem arra lettem figyelmes, hogy a telefonom egyfolytában pittyeg. A modest
küldött vagy ötven sms-t, hogy most azonnal hozzak mindent rendbe, de én csak
eldobtam a telefonomat, és a sarokba húzódtam. Lassan Mario is megjött, és
leült mellém, majd a homlokára tette a kezét. Eddig elegánsan megcsinált
ruhája, hanyagul állt már rajta.
- Csak azt mond el legalább, hogy miért smároltál
a legjobb haverommal? – kérdezte idegesen.
- Azért, mert te meg azzal az idióta libával
csókolóztál, én meg dühös lettem, de nem tudom miért tettem. – mondtam. – És tudod
mit? – fordultam oda hozzá. – Élveztem. – álltam fel majd elsétáltam, de ő
utánam jött.
-
Ő csókolt meg. – ismerte be, de ő akkor is
viszonozta.
- Nem érdekel. Elsimítom a dolgokat, viszont én
soha többet nem fogok rád úgy gondolni! – kiabáltam, majd bementem a szobába,
és magamra zártam az ajtót.
Beléptem a
modest által készített Twitter oldalomra, ahol már több millió követőm volt, és
kiírtam, hogy részeg voltam, ennyi történt. Volt aki elhitte, volt aki le
kurvázott, de engem hidegen hagytak a vélemények…..
Jujj de jó lett *-* <3 Nagyon tettszik :3 <3 Azért sajnálom Götzééket :'( <3 De Neymárik úristen olyan cukik! <3 :3
VálaszTörlésSiess a kövivel!! *---* <3 <3
Köszönöm, sietek :)
TörlésUUuuuuuuuuuuuuuuu*------* végre Neymar és Mia*-* erre vártam:Dd
VálaszTörlésAmúgy...te direkt csinálod?:@ összehozod Neymart és Miat, és szétszeded Alsy-t és Mario-t???:( Nem lehetne úgy, hogy mindenki happy cuki meg minden???:(
Anyway, hát ez a rész...a legjobb lett eddig, nehéz lesz felülmúlni...:D tele volt cuki pillanatokkal DE izgalmas lett:3
Nagyon jól írsz <3!
Várom a kövit*-*
xx.
Bocsi :c
Törlésnagyon köszönöm :))
Szia bicsi hogy eddig nem irtam...nagyon tetszik .....és lenne egy kérdésem...visza tér lola?...nem azért kérdeztem mert nem tetszik...Söt IMÁDOM...és nagyon örülök neymáréknak....ja és gotzeék is cukkik voltak eddig
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés