SZEREPLŐ VÁLTOZÁS

Sziasztok!
Arra a döntésre jutottam, hogy mást teszek be az Alsyt alakító karakterhez, mivel ez a lány sokkal jobban illik a szerepre :) Remélem nem gond!
-H

Part Nine

Mia szemszöge

El sem tudtam hinni, hogy egy számomra vadidegennel vesztettem el a szüzességem. Mély levegőt fújtam ki, majd felkeltettem a mellettem fekvő Jamest. Elkezdtem rázni, mire felébredt. Kinyújtózkodott és rám nézett. Én csak dermedten meredtem rá, és próbáltam megszólalni,

-        Ugye mi nem… - kezdtem volna bele, de közbe vágott.

-        Nem szexeltünk. – rázta meg röhögve a fejét, majd ki kelt az ágyból.

-        Akkor miért vagyunk mind ketten fél pucérak? – kérdeztem, majd a magamon lévő pólójára és az ő alsójára mutattam.

-        Majdnem megtörtént, de jobban szeretném, hogy mikor megtörténik józan lennél! – kacsintott, majd a nadrágjáért nyúlt.

-        Miért hinnék neked? – fontam össze a karjaim.

-        Nem kell, pedig én tényleg az igazat mondom! – emelte fel a karjait. Hittem neki, mégis szarul esett, hogy megcsaltam Neymart.

Magamra kaptam a rózsaszín köntösöm és lementem, főzni magamnak egy teát. Állítólag az jó másnaposságra, de nem tudom, mivel ez volt az első esetem. Tea ivás közben döbbentem rá, hogy mekkora kupi van. Megittam a teámat, és elkezdtem pakolni, majd a mellettem elhaladó Rodríguezt megkértem, hogy segítsen. Együtt egy bő félóra alatt készen lettünk. Utána a srác haza is ment, én meg egyedül maradtam. Berta cuccai sem volt már ott. Körbe sétáltam még egyszer a házat. A régi szobám ajtaján (mert ugye most már Neyyel alszok) egy cetlit találtam egy honlap címmel. Kíváncsi lettem, így előkerestem a laptopom, és beírtam az adott címet. Bejött egy csili-vili nemzetközi oldal, a neve Hírek a sztárvilágból. Egy érdekes alcímre lettem figyelmes. Neymar barátnője megcsalta párját szilveszter éjszaka, nem is akárhogyan. Rá klikkeltem és elkezdtem olvasni a cikket.

„Mia, Neymar újdonsült barátnője saját szilveszteri buliján ittas állapotban végig ment mindenkin.” – már nem, azért de ez kicsit erős. – gondoltam magamban majd folytattam. „Mint azt már mindenki tudja, a Barcelona sztárja, új barátnőre lelt Ibizán, miután Lolita Santos elhagyta őt. A football csillag a 16 éves lányban találta meg a szerelmet, de ezek szerint a csodaszép Miának nem elég egy falat, ugyanis szilveszterkor két focistán is végig ment. Az esetet videóra rögzítették és kép is készült róla. Ezeket az alábbi linken megtekinthetik.” – olvastam végig, majd a linkre kattintottam. A link nem más volt, mint Berta hivatalos oldala. Baszki. Annak az oldalnak több millió követője van. De vajon miért tette ezt? Te jó ég nekem végem! Fel alá járkáltam a szobában. Leültem a sarokba és a fejemet kezdtem fogni, mikor lépteket, majd ajtó csukásnak a hangját hallottam. Neymar megérkezett. Becsuktam az ajtóm halkan, felvettem a pizsamám, és belebújtam az ágyba, mintha mi sem történt volna. Hallottam a nyíló ajtó nyikorgását, majd a halk lépéseket felém jövet. Éreztem, ahogy Neymar egy csókot lehel homlokomra, majd ki ment és vissza csukta az ajtót.

Tíz perc múlva követtem. Épp a szobájában pakolt ki, majd mikor meglátott átölelt.

-        Milyen volt a buli? – kérdezte, miközben elengedett szoros öleléséből.

-        Jó. – adtam egy rövid választ. – És neked milyen volt? – kérdeztem egy nagy nyújtózkodás közben.

-        Jó volt visszamenni Brazíliába, de nagyon hiányoztál! – simította meg az arcomat. Én csak a cipőm orrát bámultam. Bűntudatom volt. És ezt persze Neymar rögtön észrevette. – Baj van? kérdezte, majd az államnál fogva érte el, hogy tekintetem rá irányuljon.

-        Nem, nincs. Csak fáradt vagyok. – vontam meg a vállam mosolyogva.

-        Csináljak reggelit? – nézett mélyen a szemembe.

-        Igen, az jó lenne! – nevettem el magam, majd utjaink elváltak. Én a szobámba, ő pedig a konyhába tartott.

Felfogtam a hajamat, majd felvettem Neymar egyik pólóját, és egy rövid gatyát. Mikor végeztem a konyhába siettem, ahol a srác a reggelim nélkül ült az asztalon és a fejét fogta, és portugálul üvöltözött a telefonba. Néhány szót megértettem, mert a spanyol és a portugál nagyon hasonlít egymáshoz. Értettem a nevemet, Marcelo nevét. Az újévről volt szó. Baszki.

Leültem mellé és meredten néztem rá. Mikor befejezte a telefonálását, elkezdett pittyegni a készüléken, majd felém mutatta azt a képet, amin kicsit ittasan smárolok Marceloval. Éreztem ahogy a fejem kezd bevörösödni. Neymaré már az volt. Idegesen mutogatta oda a telefonját hozzám.

-        Ez meg mi? Mia, én tartottam magam ahhoz, hogy ne csókolózzak senkivel, benned meg ennyi tartás sincs! Én is voltam kamasz, de ennyi tartás volt bennem, hogy nem csalom meg a barátnőmet. – kiabálta, majd felállt és a szobájába viharzott. Utána mentem, de kulcsra zárta az ajtót.

-        Beszéljük meg! – dörömböltem halkan az ajtón, mire hirtelen kinyílt. Kis híján elestem.

-        Jó. – mondta normális hangerővel, majd beengedett a szobájába. Hátradőlt az ágyon és becsukta a szemét. Látszott rajta, hogy próbálja könnyeit visszafogni.

-        Figyelj, részeg voltam. Nem emlékszem semmire, lehet nem is én vagyok a képen! – hazudtam. Felült az ágyon és vörös fejjel nézett rám.

-        Jó, nincs semmi. Elhiszem, hogy részeg voltál, mivel bízom benned, de többet ne forduljon elő, jó? – kelt ki az ágyból, majd végig simította kezével az arcom, majd puha ajkával csókot lehelt a számra. Éreztem, ahogy könnyei végig csordulnak az arcomon, ezért befejeztem a csókot, és megtöröltem két szép szemét.

-         Miért sírsz? – kérdeztem.

-        Nem akarlak téged is elveszíteni. – ismerte be. – Megszerettelek, Mia. Már késő. Már túlságosan is szeretlek. – felelte, majd átölelt, olyan szorosan, ahogy még senki más nem tette. Viszonoztam a szoros ölelést, majd lábujjhegyre álltam és az arcom a füle mellé vittem.

-        Csináljuk. – súgtam a fülébe, mire kérdőn nézett rám. – Le akarok feküdni veled! – mondtam, mire egy perverz mosoly villant meg szája szélén.

-        Azt szeretném, hogy az első alkalmad különleges legyen, szóval, majd este. – felelte, majd a kósza hajszálaimat a fülem mögé seperte. Akaratlanul is elmosolyodtam és csupasz lábamra néztem, majd Neymar szemébe.

-        Most már tényleg elmegyek reggelizni! – nevettem el magam, és a konyhába igyekeztem. Megcsináltam magamnak a zabpelyhet, majd az asztalhoz ültem, közben meg a telefonomat nyomkodtam. Beérkező snapchat Marcelotól. – Merem remélni, hogy egy MyStoryát küldte el. – idegeskedtem magamban, majd megnyitottam. Ő volt rajta és a hasáról volt kép. Egy felirattal. „Találkoznunk kell!” Még mit nem. Válasz nélkül le tettem a telefont, és folytattam az evést.

Dél felé járt az idő. Épp az ebédet készítettem, mikor csengettek.

-        Mia, kinyitod az ajtót megnézni ki az? Épp Davivel skypolok! – kiabálta a srác. Mosolyogva az ajtó felé indultam. Kinyitottam, és mikor megláttam ki az, azt hittem elájulok. Marcelo állt az ajtóban egy kaján vigyorral a fején. Gyorsan ki léptem az ajtón, és becsuktam az ajtót.

-        Mit keresel te itt? – mondtam kérdőre vonva.

-        Érezni akarlak megint! – hajolt hozzám közelebb, de ellöktem magamtól.

-        Figyelj, én Neymart szeretem, plusz majdnem elcsesztem az egészet miattad vele, és most itthon van, szóval tűnj el innen!

-        Itthon van? Köszönök neki jó? – vigyorgott, majd a szája mellé emelte a két kezét, de megállítottam, mielőtt elkezdene üvölteni neki.

-        Ne! Kérlek. – kérleltem.

-        Akkor pedig enged meg, hogy újra érezzelek! – hajolt megint közelebb, majd belemarkolt a fenekembe. Arca közelebb jött hozzám, de én elfordítottam, mire ő erőszakosan az államnál fogva magához fordította. Nyelvét szó szerint lenyomta a torkomon. Alig kaptam levegőt. Próbáltam magam ellökni, de túl erősen szorított.

-        Itt az ideje, hogy vissza csókolj! – morogta és eszelősen nézett rám.

-        Mert ha nem mi lesz? – kérdeztem. A sírógörcs kerülgetett. Nagyon fájt, ahogy szorított, ahogy lenyomta a nyelvét a torkomon.

-        Látod azt az embert a fa mögül a kamerával? – mutatott az utca túl oldalára egy srácra, aki minket fényképezett folyamatosan. – Na, őt én hívtam ide, és ha nem engedelmeskedsz, minden kép, amit készített egyenesen Neymarnak lesz címezve. – nevetett. – Most te is csókolj vissza! – parancsolta.

-        Ne itt! Itt nem csak a te haverod lehet a lesifotós! Inkább menjünk el valahova! – kértem meg.

-        Na, ez már jobban tetszik! – kacsintott. – Viszont akkor gyere velem most a lakásomra!

-        Jó, oké. Írok Neymarnak egy SMS-t, hogy Nika jött el és elmentünk plázába, és, hogy nézzen rá a kajára. – motyogtam, majd előhúztam a zsebemből a telefont, és elkezdtem rajta pityegni, közben Marcelo elkérte a sráctól a kamerát, aki mosolyogva adta át.

Az út csendesen telt. Éreztem, ahogy kicsordul a szemem sarkából egy könnycsepp. Mikor megérkeztünk, remegő lábakkal szálltam ki a járműből. Követtem a srácot, aki kinyitotta az ajtót, és mikor beléptünk egyből letámadott. Felkapott, és az asztalra helyezett. Széttárta a lábaimat. Közéjük állt, és tovább smárolt. Néha-néha keze a combjaimra tévedt, és végig simította. Kezeimmel átkaroltam a nyakát.

-        Túrj a hajamba! – súgta bele a csókba, én meg engedelmeskedtem. A kezemet lassan a hajához emeltem és beletúrtam. Felnyögött, és a számra harapott. Később a nyakamat kezdte el csókolgatni. Puha, meleg ajkai simogatták. Nem hazudok, élveztem, de én ezt Neymarral akarom csinálni, nem egy olyan emberrel, aki megzsarol. Miután a vállamhoz ért volna befejezte, és egy önelégült mosollyal mért végig.

-        Most hogy megvolt az előjáték, jöhetne a végjáték, de csak akkor, ha akarod. – nevetett, de én a fejemet ráztam. – Hát rendben, nekem ez is elég volt! – röhögött, majd levette a pólóját. Ajkamat harapva mértem végig kockás hasát. Nem tehetek róla. Mindig ez történik, ha meglátok egy kockás hasat. Észrevette, ahogy méregetem, és elégedett vigyorral sétált felém. Megfogta a kezemet, és a hasára helyezte, majd végighúzta rajta. Éreztem, ahogy belevörösödök, és gyorsan elhúztam a kezem onnan. Zavarba jöttem.

-        Mikor mehetek haza? – kérdeztem.

-        Majd este. Még akarlak érezni, de most, csak fehérneműben. – röhögött.

-        Mi van? – döbbentem le.

-        Vedd le a pólód és a gatyád! – parancsolta.

-        Azt mondtad nem kell veled lefeküdnöm! – hisztiztem, mire még jobban nevetett.

-        Nem is kell, csak így jobban élvezném. – felelte, majd közelebb jött hozzám, és levette a pólómat, majd lehúzta rólam a gatyát. Végig simította minden porcikámat. Sóhajtottam, és próbáltam oda Neymart képzelni. Felemelt, és a talajra helyezett. Kezét megint a fenekemre helyezte és nagyon erősen markolt bele.

-        Olyan jó tested van! – morogta a fülembe.

-        Én meg haza akarok menni! – sírtam el magam, majd elkezdtem felöltözni.

-        Jó, haza viszlek. – forgatta a szemeit.

Miközben a srác a kabátját vette, észrevettem a kamerát. Elvettem az asztalról és a kabátomba süllyesztettem. Szerencsére nem vette észre. Mikor visszaértem az volt az első, hogy kitöröltem a képeket.

Alsy szemszöge

Reggel Mario karjaiban keltem. A hajamat birizgálta. Álmos mosolyomat rávillantottam, majd arcon pusziltam.

-        Jól fog telni az év. – mondta, majd kikelt az ágyból. Nagyot nyújtózkodott. Aranyosan rám mosolygott, majd kisegített az ágyból. Átölelt. – Szeretlek! – súgta a fülembe, majd lágy csókkal édesítette ajkaimat.

-        Én is! – feleltem, majd átkaroltam. Jó mindennap egy ilyen srác mellett ébredni.

-        Elmegyek, letusolok. – mondta, majd már itt sem volt. Én addig elővettem a telefonom és az Instagrammom kezdtem el böngészni. Bridget tett ki új képeket, ahogy ő is Marco nagyban falják egymást. Bah. Én régebb óta Götzével vagyok, mégsem teszek fel olyan képeket, ahogy majdnem lenyeljük egymást. Reus meg csak azért van vele, hogy féltékennyé tegyen. Eléggé feltűnő.

Lassan ki keltem én is az ágyból, és Mario után én is lezuhanyoztam, majd kényelmesen felöltöztem, hajamat kontyba fogtam és felvettem a fekete Air Forcomat.

-        Elmegyek futni! – kiabáltam Götzének, majd fülemre tettem a fülest, és el is indultam kocogni. Éppen Bruno Mars – Uptown Funk-ja ment, mikor hátulról valaki nekem jött. Dühösen levettem a fejemről a fejhallgatót, és hátra fordultam. Legnagyobb meglepetésemre Marco állt mögöttem. – Mi van? – fontam össze a karjaimat.

-        Beszélhetnénk? – simította meg a karomat, én pedig nagyot sóhajtottam.

-        Jó beszéljünk. – forgattam a szemeimet.

-        Együtt vagyok Bridgettel. – mondta egy kaján vigyorral az arcán.

-        Biztos nagyon szereted. – motyogtam, de úgy tűnik meghallotta.

-        Féltékeny vagy? – nevetett.

-        Marco, én arra a csajra úgy, ahogy van, féltékeny vagyok, mert gyönyörű, de azért mert veled van azért nem. – válaszoltam őszintén. Láttam, hogy nem nagyon örült, de nem nagyon izgatott, és indultam volna el, de megragadta a karom. Közelebb húzott magához.

-        Te szebb vagy! – mondta, majd megpróbált megcsókolni, de elhúztam a fejem, és csak az arcomra tudott egy puszit nyomni.

-        Én Mariot szeretem. – mosolyogtam őszintén, és az agyamban végig jártak az emlékek.

-        Én viszont nem tudok túl tenni rajtad. – rázta meg a fejét. – Kérlek. Ma vagyok itt utoljára Münchenben, és most Bridget úgy is Cloéval van. Egy óra múlva kérlek, gyere fel hozzám, ígérem, csak beszélgetni szeretnék veled. – mondta komolyan. Én hittem neki, így belementem.

-        Hah, jó. – adtam meg magam. – De akkor most haza megyek. Egy óra múlva nálad. – feleltem, majd elindultam hazafelé. Götze boldogan ölelt át. – Várj! Izzadt vagyok. – nevettem el magam, majd elmentem megint letusolni. Most a hajamat is megmostam, majd beszárítottam. Lealapoztam az arcom és tussal kihúztam a szemem és felöltöztem. – Mario, elmegyek egy órára a plázába, nem baj? – hazudtam. Nem akartam neki elmondani, hogy Reusnál leszek, mert rögtön félreértené.

-        Nem baj. – ölelt át, majd egy búcsúcsók után el is mentem Götze kocsijával. Hamar megérkeztem. Bekopogtattam az ajtón. Marco pár másodperc alatt ki is nyitotta. Belépte az ajtón, és egyből leültem a francia ágyra. Reus mellettem foglalt helyett.

-        Nem szeretem Bridgetet. – kezdte.

-        Akkor miért vagy együtt vele? – kérdeztem.

-        Mert, vele próbállak elfelejteni. – ismerte be, majd közelebb csusszant hozzám. Egymást tekintetét fürkésztük. Tudtam mire gondol. Tudtam, hogy most rögtön megcsókolna. – Látom, hogy te is akarod, kérlek, hagyj, tegyem meg. Senki sem fog róla tudni.

-        Marco, én Mariot szeretem!

-        Őt szereted, de tudom, hogy te is szeretnéd. – mondta, majd megcsókolt, és engedtem. Tényleg akartam érezni, de nem szabadott volna. Viszont Reus volt az a srác, aki külsőre az ideálom. Muszáj volt ezért viszonoztam a csókot. Beletúrt a hajamba, a másik kezével pedig végigsimította a hátam. Gyengéden beleharapott az alsó ajkamba, mire kicsit felnyögtem. A hajam túrását befejezte, és azt a kezét a combomra helyezte, majd közelebb csúszott hozzám. A szám után a nyakamra tért át és puha ajkait végigsimította rajta. Belemarkoltam az ingjébe, és teljesen kirázott a hideg. Lassan befejezte és mélyen a szemembe nézett. A fülem mögé csúsztatta a hajam. – Látom, hogy élvezted, miért nem velem vagy? – kérdezte.

-        Nekem most el kell mennem! – pattantam fel az ágyról, de a srác megragadta a kezem, és magához rántott. Rá estem, és éreztem, ahogy orcáim elvörösödnek.

-        Kérlek, maradj még! – ölelt át szorosan.

-        Úgy viselkedsz, mint valami kisgyerek! – próbáltam kitörni a szorításából. – Külsőre nagyon tetszel, de a belsőd rohad, és kérlek, soha többé ne keress! – feleltem, majd kiviharoztam a szobából, majd a hotelből. Gyorsan a kocsiba szálltam és haza siettem.

Mikor haza értem, beléptem az ajtón, és Mariot kezdtem el keresgélni. Épp a konyhában tevékenykedett. A háta mögé lopakodtam, és átöleltem. Nyomtam egy puszit az arcára.

-        Milyen volt a plázában? – kérdezte mosolyogva.

-        Hogy hol? – értelmetlenkedtem, majd leesett, hogy azt kamuztam plázázni megyek. – Ja! Hát csak benéztem a kedvenc boltomba, semmi más. – nevettem el magam. – Mit főzöl? – érdeklődtem, és a konyhapultot kezdtem el lesni.

-        Gondoltam csinálok neked egy kis Spagetitt. – mutatott a receptes könyvre, de úgy láttam valamit nagyon elrontott.

-        Engedj ide! – röhögtem, majd helyet cseréltünk. Megkóstoltam a szószt. Túl sózta. Ezt még több borssal lehetett helyre állítani, de így sem volt az igazi. – Most jó. – adtam át neki a fakanalat, majd a nappali kanapéjára vetettem magam, ő meg utánam jött. Leült mellém és átkarolt.

-        Reussal voltál, igaz? – kérdezte, mire én döbbenten néztem rá.

-        Honnan veszed ezt? – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-        Tudom, mikor hazudsz. – mosolygott, de látszott, hogy nem őszinte.

-        Ott voltam. – ismertem be. – De azt mondta, csak beszélgetni akar, mivel holnap már meg haza Dortmundba.

-        És mi történt? – kérdezte, viszont más volt a hangja. Érezni lehetett rajta a dühöt.

-        Megcsókolt. – feleltem nagyot nyelve.

-        Megölöm azt az embert. – kelt ki a fotelből, majd elkezdte fel venni a kabátját.

-        Most hova mész? – álltam fel én is.

-        El beszélgetek a legjobb haverommal. – nevetett kínosan, majd kiviharzott az ajtón.

Fél óra múlva ért vissza. Nem szólt hozzám. Csak hallgatott. Lefeküdt a kanapéra és bekapcsolta a TV-t.

-        Na, mi volt? – kérdeztem, de nem felelt. – Mario kérlek, mond el mi történt! – erősködtem, mire felállt.

-        Te viszonoztad azt a csókot, Alsy? – fonta össze karjait.

-        Nem. – hazudtam.

-        Még egyszer megkérdezem, de most őszintén válaszolj, kérlek. Viszonoztad azt a csókot? – kérdezte.

-        Igen. – ismertem be.

-        Figyelj, én ezt nem akarom. Továbbra is eljátsszuk, hogy együtt vagyunk, de szabad vagy. Menj Marcohoz, de engem hagyj békén, és most már a szobádban aludj. – felelte, majd faképnél hagyott. A földe rogytam. Arcomat kezeimbe temettem. Nem kellett volna megcsókolnom.

Este a saját szobámban aludtam, és kb egész éjjel zokogtam, pedig nem vagyok az a sírós lány. Sok fiúm volt életemben, de egyiket sem szerettem ennyire, mint Mariot. Reggel direkt korán keltem, hogy összetudjak dobni egy reggelit Götzének. Sütöttem neki palacsintát, és mellé forraltam teát. Szépen megterítettem. Körülbelül tizenöt perc alatt lent is volt a srác.

-        Ezt nekem csináltad? – kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem. – Király, de nem vagyok éhes. – nevette el magát, majd a zuhanyzóba igyekezett.

-        Úristen! Egyszer csaltalak meg az életben, azt sem direkt azt így behisztizel? Kibaszott szánalmas vagy Mario! – kiáltottam utána, mire megállt.

-        Másodjára, és a legjobb haverommal, plusz még nem szerettelek annyira, hogy fájjon, hogy elveszítelek. – röhögött.

-        Igazán? – kérdeztem – Akkor én most és itt befejeztem. Keress magadnak mást, aki elszimulálja, hogy veled van.

-        Több millióan örülnének, ha a helyedben lennének, szóval hajrá. Se perc alatt kerítenek nekem új barátnőt. – röhögött, majd tovább ment.

Dühösen fogtam a fejem, majd a szobámba viharoztam. Előkaptam a telefonomat és Ryan számát tárcsáztam. Én őszintén szerettem Götzét, de én, így nem akartam vele lenni. El akartam felejteni.

-        Szia Alsy. Segíthetek valamiben? – kérdezte.

-        Szia Ry. Találkozhatnánk? – vakartam meg a fejem.

-        Ja, persze. Mikor? – felelte.

-        Most jó? – haraptam meg a szám szélét.

-        Most rögtön? És hol találkoznánk?

-        Igen, most és én a Caffe Cordra gondoltam. Az jó?

-        Persze. Fél óra múlva leszek csak ott, ha nem baj.

-        Tökéletes! Ott találkozunk! Szia! – köszöntem el, és választ sem várva kinyomtam a telefont.

Leszaladtam a lépcsőn, felvettem a cipőm és a kabátom, majd szó nélkül elvittem a kocsit. Tízperc alatt odaértem, ezért várnom kellett egy kicsit Ryanre, viszont telefonozással gyorsan elütöttem az időt. Egy nagy öleléssel és két arcra puszival köszöntünk egymásnak, majd beültünk a helyre. Mindketten rendeltünk kávét, majd a lényegre tértem.

-        Nem bírok tovább Götzével élni. – kezdtem.

-        Tudod, hogy a szerződés egy éves, nem? Ebben sajnos nem tudok segíteni. – felelte együtt érzően.

-        Akkor mi legyen? – sóhajtottam.

-        Amikor csak teheted, ne legyél vele, és menj haza későn, mikor már alszik. Én csak tanácsokat tudok adni.

-        És hova menjek? Elvesztettem a barátaimat. – mondtam.

-        Felőlem, ha nagyon akarsz velem is lehetsz. – röhögött. Lehet, hogy ő viccnek szánta, de én nem tartottam rossz ötletnek, végül is kedves srácnak tűnik, nem jön be külsőre szóval még csak nem is kezdenék vele, meg gondolom ő sem egy ’ügyféllel’.

-        Ez nem is olyan rossz ötlet. – válaszoltam, mire teljesen ledöbbent.

-        Komolyan vetted? – döbbent le.

-        Nem, de attól még lóghatnánk együtt! – öklöztem meg a vállát.

-        Jó. – nevetett. – De viszont sietnem kell apám elé a reptérre.

-        De akkor hova menjek? – kiáltottam a siető srác után.

-        Találd ki! Viszont holnap szívesen leszek veled! – nevetett, majd már itt sem volt. Viszont csak egy helyre mehettem. Baszki.

Elindultam abba a hotelbe, ahol Reus lakik, majd felmásztam valahogy a hatodik emeletre, mivel a lift valami oknál fogva nem működött. Bekopogtattam a 1856-as ajtón. Marco hamar kinyitotta, és meglepetten nézett végig rajtam.

-        Nem úgy volt, hogy soha többet nem akarsz látni? – kérdezte egy kaján vigyorral az arcán, de én válasz helyett megcsókoltam. Talán így próbáltam elfelejteni Mariot. Reus viszonozta a csókot, és egyik pillanatról a másikra, már a szobájában voltunk. Az ajtót becsukta, majd az ágynak döntött. Hirtelen már a nyakamon éreztem édes csókjait. Felültünk az ágyon, és kezei a pólómat kezdték felhúzni, majd az enyéim az övét…