Part eleven

Mia szemszöge

Kisírt szemmel ültem be a taxiba. A sofőr is szánalmat keltően nézett rám, majd ki tett Neymar háza előtt. A táskámban kezdtem kutakodni, de nem volt nálam kulcs, Ney meg nem vette fel, ezért Domit kezdtem el csörgetni. Nem tudom miért őt. Talán mert az ő közelségére vágytam.

Eljött a ház elé és leült mellém a talajra. Együtt érzően nézett rám, majd átkarolt.

-        Aludj nálam. Az ősök úgy sincsenek itthon, szóval nincs akadálya. – pattant fel, majd a kezét nyújtotta felém én meg megfogtam. Felhúzott, és én leporoltam a nadrágom.

-        Rendben. – egyeztem bele és egy hamis mosolyt villantottam, de mellette a sírógörcs kerülgette.

-        Minden oké? – kérdezte, majd átölelt én meg éreztem, ahogy mindjárt elbőgöm magam.

-        Nem. – adtam meg magam, majd éreztem, ahogy pár kövér könnycseppecske csöppent ki a szememből.

-        Ne is gondolj arra a focistára. Ha itt hagyott ilyen jó csajt, aki kedves, aranyos, édes és cuki, akkor tényleg nem érdemelt meg. Menjen ahhoz a ribanchoz. – próbált vigasztalni.

-        Jó, oké. – feleltem, majd elindultam vele a háza felé.

Mikor odaértünk, ajtót nyitott és előre engedett. Körül néztem az ismerős házban, ahol már vagy ezer éve nem jártam, majd a srácra mosolyogtam.

-        Nyugodtan foglalj helyet. Én addig összedobok valami rágcsát. – csapta össze a tenyereit, én pedig helyet foglaltam a bársonyos ülőhelyen, majd öt perc múlva meg is érkezett egy tál gumicukorral, majd leült mellém és felém nyújtotta a tálat én meg belemarkoltam. Közben ő átölelt és a nyakamat kezdte el puszilgatni, de én elhúztam magam tőle.

-        Figyelj, Domi! Én még együtt vagyok Neymarral és nem csalnám meg, soha. – mondtam a srácnak.

-        Ja, azzal a Neymarral, aki valószínűleg mással hentereg. – forgatta a szemeit, majd felé fordultam és átöleltem.

-        Igazad van. – engedtem el. – De ez akkor sem jelenti azt, hogy nekem is meg kell csalnom. – hajtottam le a fejem.

-        Értem. – felelte, majd az asztalra helyezte a tálat. – Kapcsoljak valami filmet? – kérdezte mire bólintottam.

Egész este néztük a filmet, ami elterelte a figyelmet, majd adott egy pólót, amiben tudtam aludni. Reggel telefon csörgésre keltem. Marcelo volt az. Szemeimet körbe forgattam, és ki akartam nyomni a telefont, de gondoltam inkább eljátszadozok vele. Most már nem tud nekem ártani. Mert Neymar pont leszar.

-        Szia, cica. – köszönt bele a készülékbe.

-        Szia, te vadbarom. – nevettem hangosan a telefonba.

-        Tudod drága Mia, eltűnt a kamera, de te sajnos olyan naiv vagy, hogy nem gondoltad volna, hogy a fotós átküldte a biztonság kedvéért a gépemre is a képeket. – mondta és szinte már láttam magam előtt gúnyos vigyorát.

-        És most hova szarjak? – kérdeztem cinikusan mire bele lihegett a mobiljába, de ez ilyen nevetős lihegés volt, vagy mi.

-        Miért nem izgat már, hogy tönkre teszem a tökéletes kapcsolatotokat? – érdeklődött.

-        Mivel a tökéletes kapcsolatnak vége. – túrtam bele a hajamban, és bárhogyan próbáltam neki színlelni a boldog lányt, belül összetörtem és szemeimből is elkezdtek kicsordulni a könnycseppek, amik lassan végig folytak az arcomon. A hangom mégsem csuklott el.

-        Szóval ez most mit jelent? – kérdezte komolyan.

-        Azt jelenti, hogy kereshetsz, akarhatsz tőlem bármit, de tudod, most már mondhatok nemet, sőt ha közeledni mersz hozzám én ígérem, felképellek. – fenyegettem meg, mire Domi lépett be a szobába.

-        Neymar az? – kérdezte suttogva, mire megráztam a fejemet, és kinyomtam a telefont.

-        Marcelo volt az. – forgattam a szemeimet.

-        A Real Madridos Marcelo? – nézett döbbenten, mire aprókat bólogattam. – De nagy celeb vagy már te Mia. – nevette el magát, mire én rázni kezdtem a fejem.

-        Ez nem vicces. Utálom ezt az életet. – dőltem rá az ágyra, mire leült mellém.

-        Sajnálom. – simította végig karját a hátamon, mire megfordultam és felültem mellé. Egymásra néztünk, én pedig kezemet az arcára helyeztem. Homlokainkat össze érintettük.

-        Semmi baj. – súgtam, majd megcsókoltam. Nem tudom miért, hisz csak barátok vagyunk, de ez most akkor is jól esett, de a srác leállított.

-        Mia, én nem ilyen állapotban szeretnék csókolózni veled, mert most csak kétségbe vagy esve. Én úgy szeretnék veled, hogy tényleg szeretnéd. Érted? – nézett mélyen a szemembe.

-        Tegnap még szeretted volna. – hajtottam le a fejem, és letöröltem a szemem.

-        Azóta elgondolkoztam, alaposan. – mosolyodott el és rám nézett. – Most menj vissza Neymarhoz, beszélj vele, és utána költözz el tőle! – tanácsolta, én pedig felkaptam a cuccaim és elindultam haza.

Mikor odaértem a bejárathoz, megálltam. Nagy lélegzetet vettem, és kopogtattam. Szerencsémre Ney itthon volt és ajtót nyitott. Dühösen mért végig, pedig inkább nekem lett volna rá okom.

-        Hol voltál? – kért számon.

-        És te? A ribanc exbarátnőddel henteregtél. – ordítottam le a fejét, majd felrohantam a szobámba, és magamra zártam a szobám bejáratát. Hallottam, ahogy a srác felrohan a lépcsőn, és hallottam, ahogy szaporán veszi a levegőt. Elkezdett kopogtatni az ajtón.

-        Mia, nyisd ki kérlek! – mondta teljesen nyugodt hangnemben, én meg kinyitottam, de csak résnyire, mire ő betört, és letámadott. A falnak nyomott, és megcsókolt, annyira, hogy mozdulni sem tudtam. Mikor abba hagyta dühösen meredtem rá.

-        Ez mi volt? – nevettem el magam kínomban.

-        Én téged szeretlek Mia. – nézett mélyen a szemembe, de én még mindig csak gúnyosan mosolyogtam rá.

-        Tegnap pedig szépen ott hagytál engem azért a kurváért. Még csak egy sajnálomot sem tudtál kinyögni. – túrtam bele idegesen a hajamba.

-        Lola csak egy kísértés volt számomra, és tudod régen mennyire szerettem? Te is megtetted volna! – tett szemre hányást.

-        Szóval, most a te hibádat próbálod rám kenni. – forgattam a szemeimet, majd odébb löktem és elviharoztam onnan. Magamra kaptam a kabátom és hívtam egy taxit. Egyenesen a modest irodájához mentem.

Beléptem az ajtón és az emberemet kerestem, aki épp velem jött szembe, és furcsálkodva nézett rám.

-        Segíthetek? – kérdezte, mire bólogattam, ő pedig az irodájához vezetett. – Mondja, mit szeretne! – foglalta el a helyét, én meg vele szembe leültem.

-        Nem bírom tovább ezzel az alakkal! Ki szeretném jelenteni valahol, hogy szakítok vele, hogy ha lehet.

-        Figyeljen, hölgyem. Én megnézem mit tehetek, de ehhez kell egy hónap, hogy megbeszéljem az úrral is, és letárgyaljam a menedzserével, mert az sajnos nem én vagyok. – felelte. – Addig is kitartás! Majd értesítem önt. – felelte, majd kivezetett.

Eltelt egy hónap. Azóta nem lakom Neymarral, mivel hozzá visszaköltözött Davi, aki meg mindennap maga mellett akarja tudni Lolát, és ő mindig ott van, bár ahogy Ney mondta, az csak akkori alkalom volt, de nekem ez már akkor sem ment vele. Most Dominál lakom és minden nap a modest hívását várom, ami ezen a napon, Február 5-én meg is történt. Behívattak, én pedig szó nélkül mentem. Helyet foglaltam az irodában, ahol már fogadtak.

-        Sajnos a szerződés egy évre szól, és még van fél éve. Nem tudom felbontani, viszont tudok valamit ajánlani. – mondta.

-        Igen? És mi lenne az? – érdeklődtem.

-        A fiam, kint dolgozik Németországban, ahol van egy lány, Alsy, aki Götze barátnőjét kell eljátssza. Ő egy nappal később kapta meg az állást, mint ön, és nekik is voltak hullámvölgyei. Esetleg meg adom a számát, címét és kérdezze meg, hogy ő hogy csinálja! – ajánlotta én meg hosszas megfontolás után beleegyeztem. Elkértem a címét, meg a telefonszámát, majd amint visszaértem Dominichoz tárcsáztam a számot.

-        Haló? – szólt bele egy kellemes hangú lány.

-        Szia! Alsyval beszélek? – kérdeztem angolul.

-        Szia, igen. Ki az? – tudakolózott.

-        Mia vagyok, engem is a managment bérelt fel, hogy eljátsszam Neymar barátnőjét, mint téged Götze barátnőjének. – kezdtem.

-        Tényleg? Miben segíthetek? – kérdezte most már kedvesebb hangon.

-        Esetleg tudnánk találkozni? – vakartam meg a fejem.

-        Öh, de hogyan? Gondolom, ha Neymar barátnője vagy akkor Brazíliában vagy Spanyolországban laksz. – nevette el magát.

-        Igen, de én ki megyek Németországba egy hét múlva valamikor, ha az jó. – ajánlottam.

-        Nekem bármikor jó. – felelte.

-        Akkor majd hívlak! – adtam meg a végszót.

-        Oké, szia. – köszönt el, majd én is tőle és letettem a készüléket.

Alsy szemszöge

Furcsának tartottam, hogy egy számomra vadidegen hív fel, de nem nagyon izgatott. Talán így találok még egy barátot.

Ma Marioval azt terveztük, hogy elmegyünk moziba megnézni valami jót, de ugye nekünk teljesen más az ízlésünk a filmek terén, így nagy nehezen kihisztiztem a(z) Ahol a szivárvány véget ér című filmet. Götze megvette a jegyeket, én meg az óriás popcornt két nagy üdítővel.

Bent rengetegen ültek a filmen, leginkább szerelmes párok, vagy pedig magányos tini lányok, akik végig beszélték a filmet, hogy ők is akarnak egy fiú legjobb barátot, meg hogy gáz, hogy a csaj tizennyolc évesen terhes lett valami idiótától. Csak én értelmeztem úgy a filmet, hogy szerencsétlen csaj tökre belezúgott a legjobb haverjába, aki lelép az egyetemre, míg a lány teherbe esik egy szűz csávesztől, aki rosszul húzta fel az óvszert? Ezek szerint igen, mivel a kis tizenhárom éves leányzók azt mondták végig, hogy mekkora ribanc a csaj és a végén nem örültek annak, hogy összejött azzal a sráccal, akibe már évek óta szerelmes. Az ilyenek nagyon feltudnak idegesíteni.

A film után haza mentünk és Mario kidőlt a kanapéra és pedig leültem a lábához.

-        Máskor nem megyek be veled az ilyen lányos filmekre. – nevetett.

-         Tudom, hogy értem bármit megteszel értem. – kacsintottam, majd megfogtam a kezét, ő meg magához húzott. Mélyen nézett a szemembe, majd egy puszit nyomtam a szájára.

-        Mi az esti program? – kérdezte.

-        Elmehetnénk abba a hamburgerezőbe a sarkon. Farkaséhes vagyok! – feleltem kuncogva.

-        Te mindig az vagy! – nevetett majd rácsapott a mutató ujjával az orromra.

-        Igen, de naaa! – húztam magam felé a karját, hogy feltápászkodjon végre.

-        Most ettünk a moziban. – nyavalygott.

-        Akkor majd este kiengesztellek! – mosolyogtam a szájamat harapva, amire egyből felpattant, és a kabátjáért, meg a cipőéért sietett. Én pedig felkeltem két kezem a magasba engedtem és megfordultam boldogan a saját tengelyem körül. Én így mutatom ki, hogy ezt a csatát is megnyertem.

Felöltöztem én is induláshoz, majd kézen fogva sétáltunk ki az ajtón, kint pedig felpattantam a hátára és úgy mentünk a gyors étterembe. Mikor odaértünk, letett a földre és elkezdett nevetni.

-        Nehéz vagy, nem kéne enned. – mutatott a pocimra, mire megcsaptam a vállát.

-        Attól még, hogy nem akarsz itt enni, attól még nem kell hazudni. – nyújtottam ki rá a nyelvem, mire megforgatta a szemeit és utánam jött. Beálltunk a sorba, és ki volt előttünk? Nem nem Reus, hanem Bridget. Próbáltam Mario háta mögött bujkálni, de sajnos ő jött a sorban, és mikor vitte ki a kaját a helyére észre vett.

-        Szia Als! – köszönt kedves mosollyal az arcán.

-        Az Alsy, és nem Als. – javítottam ki.

-        Meglep tudod Alsy, hogy nem Marcoval látlak, hanem megint Marioval. Jó cserélgetni egyik napról a másikra a fiúkat? – vonta fel a szemöldökét, mire azt hittem arcon fogom csapni.

-        Engem tudod mi lep meg? Hogy gyors étterembe látom az anorexiás kurvát. – erőltettem rá a mosolyom, mire Götze elnevette magát és én is vele nevettem Bridg meg elhúzta a csíkot. Kikértük a kaját, majd helyet foglaltunk. Elkezdtem enni a hambimat, mikor észre vettem, hogy a szőke szépség kezébe temeti az arcát. Felpattantam a helyemről, mire Mario furcsálkodva nézett rám, de én csak bátorítóan mosolyogtam, hogy nem lesz gond. Leültem mellé, és végig simítottam a hátán, majd együtt érzően néztem rá, bár nem tudtam mi bántja a lelkét. – Mi a baj? – kérdeztem komoly hangnemben.

-        Gondolod neked fogom elmondani? – nézett rám, tekintete szúrós volt, szemei kisírtak.

-        Figyelj, röstellem amit tettem, de Marco mondta, hogy nem szeret téged és ez csak rossz lett volna eleve neked. – mondtam.

-        Oh igen? És ahelyett, hogy elmondanád nekem, inkább úgy adod a tudtomra, hogy lefekszel vele? – vonta fel fél szemöldökét mire megráztam a fejem.

-        Figyelj, indítsunk tiszta lappal, jó? – mosolyogtam rá őszintén.

-        Rendben. – adta meg magát.

-        Akkor most már elmondod miért sírsz? – tettem a vállára a kezem.

-        Mert tök szánalmas, hogy egyedük itt ülök egy hamburgerezőben dél után fél hétkor, közben utálom a zsírban ázott ételeket. – nevette el magát. – És nem vagyok anorexiás! – mutatta fel fenyegetően a mutató ujját, mire elröhögtem magam.

-        Tudom, csak haragudtam a beszólásod miatt. – mondtam, majd felpattantam az asztalról. – Most visszamegyek Mariohoz, neked meg további jó étvágyat ahhoz a kajához, amit utálsz. – nevettem tovább, majd otthagytam, és visszaültem Götzéhez.

Mikor végeztünk, haza sétáltunk, és amint beléptünk a házba, Mario letámadott. A falhoz nyomott, és nagyon közel hajolt hozzám. Vadul nézett rám, majd megcsókolt, és elkezdte lehúzni a pólómat, majd én az övét. Felkapott és a kanapéra döntött. Hirtelen a nyakamra tért át és apró puszikat hagyott rajta, majd elkezdte lehúzni a nadrágomat is…

Reggel a kanapén keltem, Mario pedig a földön feküdt, mire elkezdtem kuncogni. Talpaimat a talajra helyeztem, majd Götzét kikerülve a gardróbba siettem, valami ruháért. Ki sminkeltem magam, majd a hajamat egy lófarokba fogtam össze, végül hanyagul bepakoltam a táskámba, és elindultam az iskolába.

Most olyan más volt bent. Nagy volt a sürgés forgás. Hirtelen az igazgató hivatott mindenkit az aulába. Meglepődtünk, kivéve Bertát és a kurváit. Ők sunyin mosolyogtak.

-        Figyelem, figyelem! – kezdte az igazgató. – Mint azt páran már tudják, Ben Fischert, elmegyógyintézetbe vitték, mivel napok óta öntudatlanul ordibál, reszket, nem alszik napok óta és pár napja le akart szúrni egy járókelőt, de más utcán sétáló emberek megakadályozták. – mondta. – Szóval ezentúl nem lesz velünk, amíg nem hatnak rá a kezelések. – fejezte be. Nagyon furcsának tartottam a dolgot, teljesen ledöbbentem. Teljesen normálisan viselkedett nem rég még.

A sulis nap olyan szokás volt, csak a nulladik óra volt eltérő, ami tényleg nagyon ledöbbentett. Mikor végeztem, haza felé siettem. Felszálltam a buszra, és mikor leszálltam, megállított egy magas, körülbelül velem egykorú srác.

-        Elhagytad a fülhallgatód! – mondta, majd átadta az elkuszálódott cuccomat.

-        Köszönöm! – vettem át a fülhallgatót, majd kedvesen a srácra mosolyogtam.

-        Amúgy Albert vagyok! – nyújtotta felém a karját, majd én is az enyémet.

-        Én Alsy. – mutatkoztam be én is.

-        Esetleg nincs kedved valamikor összefutni? – kérdezte.

-        Nagyon sajnálom, de van barátom. – feleltem, majd indultam volna el, mikor megragadta a karom.

-        Nem randi, nyugi! – nevette el magát. – Csak valahogy meg kell hálálnod, hogy megtaláltam a fülhallgatód! – mosolyodott el, majd telefonszámot cseréltünk.

-        Majd hívlak, ha jó nekem! – adtam meg a végszót, majd elindultam haza ahol már Götze várt rám.

Lola szemszöge

Egy hónap telt el azóta, hogy újra összejöttünk Neymarral. Azóta mindig átjárok hozzájuk, és azt az idióta picsát, meg nem látom, mivel be van sértődve. Ma Neymar szülinapja van, és én nagyban készülődök rá. Tortát sütök neki, és egy régi közös képünket nyomtattam ki, bekereteztem neki, és azt adom oda, mellette meg rendezek neki egy meglepetés bulit.

Elkezdtem szervezkedni. Elhívtam a Barcelona összes játékosát, plusz még pár Brazil játékost, és James Rodríguezt, mivel Marcelo ragaszkodott ahhoz, hogy ő is jöjjön. Felöltöztem és megcsináltam a hajamat is, majd kipakoltam az inni valókat, a piát és pár harapnivalót.

Lassan megérkeztek az első vendégek. Bekapcsoltam a zenét, és már is ment a buli. Már csak Neymarnak kellett írnom, hogy jöjjön át.

Csengettek. Biztos Ney az. Lekapcsoltam a villanyokat, a zenét, és mindenki elbújt, majd ajtót nyitottam. Mikor bejött koromsötétség várta, de én hirtelen villanyt oltottam és mindenki előbújt majd együtt kiabálták azt, hogy: „Boldog szülinapot Neymar!” Nagyon meglepődött, szóval megérte. Átadtam neki az ajándékot, amit boldogan csomagolt ki, és mikor meglátta átölelt, majd megcsókolt. Mindenki döbbenten nézett körülöttünk, mert hát ők úgy tudják, hogy Miával jár.

-        Nem érdekel, hogy csókolóztok, de ugye tudjátok, hogy Mia bármelyik perben itt lehet? – kérdezte James, mire én és Ney egyszerre néztünk rá.

-        Nem hívtuk meg. – nevettem el magam.

-        De én igen. – ismerte be James, mire a homlokomra csaptam, és Mia már bent is volt az ajtón.

-        Sziasztok, srácok! – köszönt oda nekünk, majd a hozzá közeledő Marcelora kezdett figyelni, aki oda súgott valamit, majd rám és Neymárra mutatott, majd valamit a telefonján mutatott, mire a lány csak nevetett, belekarolt Marceloba és a piákhoz mentek.

-        Hát ez nagyon különös volt. – mondtam kellemetlenül, majd visszakapcsoltam a zenét és kihoztam a tortát, majd amint elfújta a gyertyákat Ney, felvágtuk és kitettük az asztalra. Az vett belőle, aki akar.

Miközben épp vettem egy szeletet valaki átkarolt, és azt hittem Neymar az, de mikor megfordultam Rodríguez vigyorgott rám én meg ellöktem magamtól. És tovább álltam, majd észrevettem, ahogy Marcelo és Mia falták egymás ajkát…

Part ten

Mia szemszöge

Neymar hirtelen megjelent mögöttem. Értetlenkedve nézett a kamerára, majd rám.

-        Miért van nálad egy kamera? – kérdezte.

-        Öh, tudod ugye voltam a plázában Nikával és ezt vettem, mert régi szenvedélyem a fotózás. – hazudtam.

-        Értem. – nevetett, majd közelebb lépett hozzám. – Várom már az estét. – súgta a fülembe. Minden szavába teljesen beleremegtem, és ő ezt élvezte. Alsó ajkamra egy puha puszit lehelt.

-        Én is. – feleltem mosolyogva.

-        Nem izgulsz? – érdeklődött.

-        Kicsit. – válaszoltam őszintén, mire magához húzott és átölelt.

-        Nem kell, jó lesz. – mondta, majd elengedett.

Este. Egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem mertem belépni a hálószobába, pedig Neymar már várt. Mély levegőt vettem és a kilincsre helyeztem a kezem. Erőt vettem magamon és benyitottam. Sötét volt, és gyertyafények égtek az ágyon pedig rózsaszirmok hevertek. Ösztönösen a szám elé kaptam. A srác elém állt, és elvette a kezemet a szám elől. Gyengéden megfogta, és az ágyhoz vezetett. Ő leült, majd magához húzott. Megcsókolt, majd elkezdte felhúzni a pólóm. Hirtelen odakaptam, de ő egy bátorító pillantást vetett rám, én pedig engedtem, hogy levegye rólam a ruhadarabot. Utána jött az ő pólója, és egyik percről a másikra megtörtént.

Reggel karjaiban ébredtem. Egy hatalmas mosollyal fogadott és a homlokomra nyomott egy puszit.

-        Milyen volt? – kérdezte, mire én kerestem a legfrappánsabb választ, de csak egy ’jó’ féleséget tudtam kinyögni. – Csak ennyi? – nevette el magát.

-        Nem, csak megszólalni sem tudok. – ismertem be.

-        Nem baj. – mosolygott. – Ma nem megyünk el valahova? – érdeklődött.

-        De, elmehetünk. – válaszoltam, majd magamra húztam Ney pólóját és kikeltem az ágyból.

-        Milyen jól áll neked a pólóm. – túrt bele a hajába, mire én felnevettem és a vendégszobába mentem. Magamra vettem kedvencpink szettemet és hajamat begöndörítettem. Natur sminket kentem az arcomra, majd kész is lettem. Le mentem a nappaliba, ahol a srác már várt. – Jó sokáig készülődsz, de mindig megéri, mert gyönyörű vagy! – ölelt át.

-        Régen még csúfságnak hívtál! – nevettem el magamat, mire körbe forgatta azokat a gyönyörű szemeit.

-        Mivel, akkor is tetszettél már, csak nem akartam kimutatni, mert még mindig szerettem Lolát. – felelte, majd megcsókolt.

-        És még most is őt szereted? – súgtam bele a csókba.

-        Nem, mert téged. – szakította félbe, majd őszintén rám mosolygott. – Indulhatunk? – vette fel kabátját, mire bólintottam egyet.

A Ciudadela parkba mentünk. Barcelona egyik leggyönyörűbb parkja. Kézen fogva sétáltunk, hogy mutogassuk az embereknek, hogy milyen boldogak vagyunk. Több száz irigy szempár szegeződött ránk, és rengeteg lány jött oda Neymarhoz közös képért, de ő elküldte őket, hogy velem lehessen.

-        Éhes vagyok. – jelentette ki, mire elröhögtem magam.

-         Akkor együnk! – mutattam egy hot dogos stand felé, majd odasétáltunk és beálltunk a sorba.

-        Neymar? – szólalt meg mögülünk egy női hang, mire mindketten megfordultunk. – Neymar, úristen! Te vagy az!

-        Lola. – döbbent le a srác, én meg csak ott álltam és néztem, ahogy pörögnek az események.

Lola szemszöge

Már pár napja haza jöttem, de még csak most volt energiám kimozdulni, és legnagyobb meglepetésemre kit látok meg, ahogy Hot dogért áll sorban újdonsült barátnőjével? Hát persze, hogy Neymart. Erőt vettem magamon, és beálltam mögéjük a sorban, viszont alig mertem őket megszólítani. Egy darabig ezen agyaltam, hogy hogy fogjak bele, míg végül sikerült.

-        Neymar? – kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy ő az. Mikor megfordultak a kiscsajjal nagyon meglepetten néztek rám, de én csak folytattam a tetetett örömöt. – Neymar, úristen! Te vagy az!

-        Lola. – döbbent le, majd egy aranyos mosolyt húzott az arcára, ami a csajocskájának nem tetszett és, hogy még inkább dühbe hozzam, átöleltem Neymart, közben meg a leányzó arckifejezését néztem.

-        Amúgy Lola vagyok. – nyújtottam a kezem a csajszinak.

-        Szia, Mia vagyok. – viszonozta a bemutatkozást.

-        Hát örültem, hogy találkoztunk. – erőltettem rá egy mosolyt, majd Neymar felé fordultam.

-        Este nincs kedved átjönni hozzánk vacsorára? Hisz újra itt vagyok és olyan sok beszámolni valóm van. – mondtam.

-        Örömmel elmegyünk. – felelte, sajnos többes számban. Számítottam rá, hogy egyes számba mondja, de egy biztos. Nem fogadom szívesen Miát, aki önelégülten nézett rám. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy Neymar őt is meghívta. Helyettem.

-        Király. Tudod hol lakom, hisz már sokszor jártál nálunk. – nevettem el magam. – Amúgy ti jöttök. – mutattam a türelmetlen hot dogos felé. Ki kérték, majd egy köszönéssel otthagytak, én pedig haza siettem.

Felvettem a legszexibb ruhám, erős sminket használtam. Szerettem Neymart, és már nagyon bánom, hogy itt hagytam, főleg azért mert látom, hogy pótolható vagyok számára.

Elérkezett az este. Megterítettem három főre, mivel egyedül voltam itthon. Nem tudtam, hogy mikorra várhatom őket, mert csak annyit mondtam, hogy este, de Ney rám dobott hétkor egy sms-t, hogy nyolcra itt lesznek. Befújtam magam egy Channel parfümmel, és még igazítottam a kinézetemen, majd lassan megérkeztek a vendégek.

-        Sziasztok! – nyitottam ajtót. – Fáradjatok beljebb! – hívtam őket be. Neymarnak meg akadt rajtam a szeme, ami Miának nem tetszett annyira.

-        Spagettit főztem, mert nagyon mást nem tudok. – nevettem el magam.

-        Hogy ki öltöztél egy szimpla vacsorához Lola. – gúnyolódott a csaj.

-        Tudod Mia, jó, ha az ember ad magára. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-        De azért nem kell túlzásba sem vinni. – csipkelődött tovább, de én már figyelmen kívül hagytam, inkább kiszolgáltam őket. Szedtem nekik a tésztából a táljukba, majd jóízűen elfogyasztották, velük együtt én is. Evés után láttam Mián, hogy már nagyon kell mosdóba mennie és tudtam miért nem megy, viszont én akartam.

-        Mia, a mosdó egyel, feljebb van rögtön a háló mellett. – érintettem meg a vállát, majd felfelé sietett én meg kihasználtam az alkalmat. Neymar ölébe ültem és két kezemmel megfogtam az arcát. – Tudom, hogy még mindig engem szeretsz. Tudom most is a régi emlékeink járnak a fejedben, hisz ismerlek. – néztem mélyen gyönyörű zöldes-barna szempárjába.

-        Én már Miát szeretem. – kerülte a szemkontaktust. Néhány izzadság csepp végig folyt az arcán, ajkai remegtek. Éreztem, hogy ő is akarja.

-        És ő tud ilyet? – kérdeztem, majd ajkaimmal megkerestem a legérzékenyebb pontját a nyakán és egy csókot leheltem rá. – Vagy ilyet? – tértem át a szájára és alsó ajkát könnyedén megharaptam, pont, úgy ahogy szereti.

-        Nem. – jelent meg arcán egy kaján vigyor és mellette két kis gödröcske. Hátulról beletúrt a hajamba, majd megcsókolt. Pont akkor jött vissza Mia, aki hisztisen kiviharzott a házból, Neymar pedig utána szaladt. Ott ültem egyedül, de öt perc múlva visszajött. – Hívtam neki taxit. – röhögte el magát, majd neki rohantam és teljes szenvedéllyel megcsókoltam. Lehúzta ruhámat, majd a földre hajította. Száját nyakamra illesztette és apró puszikat hagyott rajta. Felmentünk a szobámba és élveztük azt, amit régen, és ezt az érzést senki sem vehette el tőlünk.

Reggel mellette keltem, mint régen. Felültem az ágyban, kinyújtózkodtam, és egy puszival keltettem a srácot. Magához húzott és elkezdett csiklandozni.

-        Ne, ne hagyd abba! – kiáltottam nevetve, majd abba hagyta és rám nézett.

-        Hagyjam abba? – kérdezte, mire elkezdtem vigyorogva bólogatni, de ő megint elkezdett csikizni, majd a hasamhoz illesztette a száját és ráfújt, végül befejezte. – Hiányoztál már Lola. – ismerte be, majd segített felülni és egy édes csókot adott a számra.

-        Nekem is. – öleltem át, és még sokáig nem engedtem el.

-        Kimegyünk ma focizni? – kérdezte.

-        Persze! Megmutathatom, hogy jobban focizok nálad! – kérkedtem, majd előtte kezdtem átöltözni edző cuccba, majd mikor kész lettem rá néztem. – Mehetünk? – kezdtem el összefogni lófarokba a hajamat.

-        Igen, csak az a gond, hogy nincs itt más ruhám, szóval edző cuccom sincs.

-        Nézz át bátyám szobájába, hátha jók rád a ruhái. – feleltem, mire át ment a szobájába és öt perc múlva itt is volt a testvérem cuccába.

-        Most már mehetünk. – mosolygott, majd megfogtuk egymás kezét és elmentünk a helyi mini focipályára gyakorolni.

Miközben fociztunk, pár helyi kis srác csatlakozott, meg Neytől aláírást kértek. Mikor már sokan lettünk, két csapatot alkottunk. Az egyiknek én a másiknak Neymar volt a kapitánya.  Jól elidőztünk, majd beesteledett. A srác haza kísért, majd közölte, hogy haza kell mennie. Gondolom miért.

Otthon ledőltem az ágyra és a mai nap futott végig a fejemen. Jó volt együtt Neymarral, de félek, hogy ha visszamegy, Mia siránkozása miatt nem fogunk találkozni, és én tényleg szeretem őt, nem a pénz érdekel.

Alsy szemszöge

Reggel Marco mellett keltem. Átölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra. A számhoz tért át, mikor elkezdett nyílni az ajtó. Bridg lépett be rajta. Döbbent arccal végignézett rajtunk, majd elsírta magát és elviharzott.

-        Utána megyek! – mondta Reus.

-        Oké, nekem úgy is ma lesz az első nap a suliban, és már így is késésben vagyok, de szerencsére innen egy köpésre van. – nevettem el magam, majd a ruhám után nyúltam és magamra kaptam. Hajamat kifésültem, és magamra kentem egy egyszerű sminket. – Basszus! – jutott eszembe, hogy nincs nálam sulis cucc, de nagyon nem izgatott, mert első napon általában nem csinálunk semmit.

Elindultam sétálva az iskolához, ami pár lépésre volt attól a hoteltől ahol Reus szállt meg. Éppen, hogy időben, de beértem a gyerek börtönbe. Mindenki gúnyosan nézett végig rajtam, kivéve Bent. Ő mosolyogva lépett oda hozzám.

-        Nincs kedved mellettem ülni, most, hogy így rajtam kívül senki sem bír? – kérdezte, én pedig hevesen bólogattam, és ledobtam magam arra a padra, ami mellette helyezkedik el. Egy félénk mosollyal rám nézett, én pedig bátran mosolyogtam rá vissza. – Milyen a sztár élet? – érdeklődött.

-        Bonyolult ezt így elmondani.  – nevettem.

-        És azt tiltja a nagy celeb élet, hogy suli után elvigyelek valahova?

-        Randira hívsz? – lepődtem meg, de mellette még is mosolyogtam.

-        Valami olyasmi. – húzta el a száját félénken, de én bátorítóan néztem rá.

-        Szívesen el megyek veled bárhova…- kezdtem. - …mint barát. – folytattam, de ez nem tette boldoggá. Sokkal inkább idegesnek. Gyorsan kitaláltam valamit. amitől hátha nem lesz az. – De ha nem lenne, barátom szívesen mennék veled. – hazudtam, hisz nem az esetem.

-        Ja, értem. – nevetett kínosan, majd felállt, felvette a táskáját és kiviharzott.

-        Te aztán tudod, hogy üldözd el, még a kocka fejeket is. – röhögött a háttérben Berta, majd szó nélkül Ben után rohantam.

-        Most mi az? – kérdeztem a fejemet fogva, de a srác nem válaszolt csak elment, nekem meg visszakellett mennem órára.

Egésznap nem jött vissza Ben és bűntudatom volt. Mikor haza mentem az volt az első, hogy belépek facebookra, de ott sem írt vissza, sőt fent sem volt. Lassan Götze is megérkezett és egy gúnyos vigyorral nézett rám.

-        Mi van? – kérdeztem durcisan.

-        Voltam a sulidban. – röhögött.

-        Hát igen, az agyadra rá férne még pár osztály. – gúnyolódtam.

-        Igazából elakartam menni érted, hogy lássák, milyen boldogak vagyunk, hogy már a suliba is érted megyek, de egy gyönyörű szőke csaj közölte, hogy haza mentél, ő meg megadta a számát. - mesélte. Hát igen. Tuti Bertától beszélt, de nem nagyon hatott meg.

-        És most essek hasra? – néztem rá kérdőn.

-        Tőlem csak hasra tudsz esni. – kacsintott. Egoista vadbarom.

Szerencsémre nem kellett tovább bájcsevegnem vele, mert elment zuhanyozni, én meg magamra zártam a szobám ajtaját. Marco meg felhívott, hogy ma ment haza Dortmundba, és egy ideig nem tudunk találkozni. Egész este chateltünk, skypoltunk és körülbelül éjfél után háromnegyed négykor feküdtem le aludni.

Egy hónap telt el azóta, hogy Marcot nem láttam, és hogy Götzével megint csak munka kapcsolatban vagyunk. Valami oknál fogva egy hónapja senki sem hallott Benről én meg egy hónapja suli után mindig Ryannel találkozgatok, viszonyunk baráti.

Reggel fáradtan kimásztam az ágyból. Hétfő. Felöltöztem, bepakoltam, és elindultam az iskolába.

Mikor beértem, elsőnek Bent vettem észre, és egyből odarohantam hozzá.

-        Miért nem voltál egy hónapig? – kérdeztem tőle kedvesen.

-        Beteg voltam. – felelte unottan.

-        Na de egy hónapig? – néztem furcsálkodva.

-        Igen, egy hónapig! – fakadt ki majd ott hagyott. Klasz.

Suli után rögtön Ryhoz mentem. Elvitt az Allianz Arénába, mivel az apja haverja ott dolgozik, és ingyen beengedi, van kulcsa is. Leültünk a kilátóra, és beszélgettünk.

-        Milyen volt a mai napod? – érdeklődött.

-        Szar, mint mindig. – válaszoltam őszintén, ő meg átölelt.

-        De innentől csupa jó lesz. – mosolygott, majd megmutatta, hogy hol tudok magamnak forró puncsot tölteni. Ittam belőle két pohárral, ami kicsit megnyugtatott. – Kicsit jobb? – nézett rám komolyan, majd apró bólogatásokkal válaszoltam, majd átkarolt, én meg a vállára hajtottam a fejem. Végighúzta kezét a hátamon, és kábé tíz percig néma csöndben ültünk.

-        Fázom, nem megyünk be? – szakítottam meg a csendet.

-        De, menjünk. – állt fel, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

Kellemesen elvoltunk. Beszélgettünk, baromkodtunk és bezabáltunk perecből, amit a konyhánál találtunk, majd haza kísért. Otthon szokásszerűen Mario a TV előtt ült és sörözött. Dortmund meccs ment a készülékben, ezért hanyagul ledobtam magam mellé, és végig Marcot figyeltem.

-        Megint kikapnak. – röhögött Götze, majd rám nézett, és tekintete komolyra váltott. Kezét az arcomra helyezte kezét, és ajkait egyik pillanatról a másikra az enyémre tapasztotta. Nyelvével engedélyt kért a belépésre, amit én megadtam. Hátra döntött a kanapén és a nyakamat kezdte el puszilgatni. – Hiányoztál és nem bírtam megállni. – suttogta, mire elmosolyodtam.

-        Mivel szeretsz. – nevettem kellemesen.

-        Túlságosan is. – ismerte be, majd megint megcsókolt. – És te? – kérdezte komolyan.

-        Tudod milyen rossz volt nélküled? – húztam le a számat.

-        Ezért Marcoval voltál.

-        De én téged szeretlek. – mondtam ki végül.

-        Elhiszem. – mosolyodott el, majd felállt és felsegített engem is. Átölelt és legalább öt percig nem engedett el. – Muszáj Dortmund meccset néznünk? – engedett el az ölelésből, majd megráztam a fejem.

-        Tegyél be valami filmvígjátékot! – ajánlottam fel, majd bekapcsoltuk a Családi üzelmeket. Összebújva néztük végig a filmet, nevettünk, majd, mint az első közös éjszakánkon az ölében aludtam el.

Reggel úgy nyújtózkodtam ki, mint, ahogy a macskák szoktak és a hátamra fordultam, ahol Mario egyenesen rám nézett. Döbbenten néztem föl rá, majd hirtelen felültem.

-        Te így ülve aludtál? – lepődtem meg, mire elnevette magát.

-        Nem akartalak felébreszteni, olyan édesen szunyókáltál. – mosolygott.

-        De nem volt kényelmetlen? – kérdeztem és kezdett bűntudatom lenni, hogy az ölében aludtam el.

-        Mikor már elaludtam észre sem vettem, hogy az szóval nyugi. – simította meg az arcom.

-        Istenem, de szeretlek. – öleltem át a nyakánál.

-        Én is, csak kérlek, soha többet ne csinálj ilyet! – engedett el, majd aprókat bólintottam.

-        Akkor sem direkt csináltam, csak azután miután közölted, tudod, azt. – hajtottam le a fejem, majd megfogta az állam és a tekintetemet magára terelte.

-        Az már a múlt, csak soha többet ne találkozz Marcoval. Felejtsd el, jó? – kérdezte komolyan.

-        Nem fogok vele találkozni, soha soha és soha többet. – nevettem el magam, mire közelebb hajolt hozzám, és egy puszit nyomott az orromra. Nem tudom, hogy bírtam volna ki még több hónapot nélküle, de örülök, hogy kibékültünk, viszont nem tudom mi lesz Reussal.

Elővettem a telefonom és Marcot csörgettem meg. Görcsbe rándult a gyomrom mikor felvette.

-        Szia. – köszöntem, majd meg sem várva, míg visszaköszön, folytattam. – Reus, én nem tudom, hogy hogy mondjam el, de én még mindig Mariot szeretem és mindig is őt fogom, mert ő hagyott bennem valamit, amitől nagyon megkedveltem, érted? – kérdeztem, de a telefon egyik pillanatról a másikra, süket lett.