Part eight

Mia szemszöge

Éjszaka, mikor már Caroline és David elaludtak, Neymar átölelt a karácsonyfa mellett, majd mélyen a szemembe nézett. A szeméből láthatni lehetett a karácsonyfa égőit. Hirtelen a vállamra pillant, és elkezdi lehúzni a pólót, de megállítom.

-        Én még nem…- kezdtem, és a srác abba hagyta, majd rám mosolygott.

-        Nem állsz rá készen, tudom. – mondta, majd a nyakamat kezdte puszilgatni. Beleremegtem. A nyakamtól egészen az arcomig ment, majd megtalálta a számat. Az egyiksarkára egy apró puszit nyomott, majd a számhoz érve beleharapott az alsó ajkamba. Felnyögtem. – Szólj, ha készen állsz. – súgta a fülembe, majd rám nézett. – Most viszont menjünk aludni! – ajánlotta, majd a hálószoba felé vette az irányt. Én még most sem tudtam megszólalni. Még mindig érződtek a nyakamon a csókjai, az alsó ajkamon a harapása. Varázslatos volt. Elindultam én is aludni.

Mikor beértem a szobába, Neymar pont abban a pillanatban öltözött. Egy száll boxerben állt előttem, és kajánul vigyorgott. A számszélét harapdálva mértem végig. Nem álltam rá készen, hogy lefeküdjek vele, de nagyon akartam. Érezni akartam teste minden részét. Közelebb léptem hozzá, és egy puszit nyomtam a vállára, végül a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol pizsamát vettem fel, majd mikor ki mentem, a srác már az ágyban aludt. Óvatosan lefeküdtem mellé, és az oldalamra fordultam. Neymar átölelt, és úgy aludtunk el.

Reggel csak azon járt az agyam, hogy mi legyen a szilveszterrel kapcsolatban. Menjek a barátaimmal vagy maradjak a pasimmal. Felültem az ágyban és a fejem csak kattogott.

-        Hány óra? – kérdezte fáradtan Neymar, mire felemeltem az éjjeli szekrényen lévő készüléket.

-        Reggel hét óra. – feleltem, mire elnevette magát.

-        Miért nem alszol? – temette a párnájába a fejét nevetve.

-        Nem tudom, hirtelen felkeltem, és a szilveszteren gondolkodtam, hogy mi legyen. – mondtam, majd rá néztem.

-        Még csak most van karácsony második napja, rá ér ezen agyalnod. – válaszolta, én meg mosolyogva megráztam a fejem, és ki keltem az ágyból.

Lefelé tartottam a lépcsőn, és a konyhába igyekeztem kávéért, de nagy meglepetésemre, Cara és Davi ott reggeliztek. Jó korán kelő ez a lány.

-        Jó reggelt! – köszöntem kómásan.

-        Szia, Mia! – mosolygott Carolina, majd felállt és megragadta a karom. – Gyere, reggelizz velünk! – rángatott az asztalhoz.

-        Rendben. – nevettem, majd leültem Davi mellé, aki nagyban kanalazta a zabpelyhét.

-        Mióta vagytok együtt Neymarral? – kérdezte a lány, miközben a teáját kortyolgatta.

-        Nyár óta. – mosolyogtam. Bárcsak igaz lenne, hogy tényleg nyár óta szeretjük egymást.

-        Értem. – bólintott mosolyogva. Szimpatikus egy lány.

Lassan befejeztem a reggelim. Körülbelül akkor kelt fel Neymar is. Egy puszit nyomott az arcomra majd leült közénk.

-        Mia, miattad nem tudtam visszaaludni. – rázta a fejét. Nem szóltam csak nevettem.

-        Neymar, mi indulunk. – szólt Carolina. Hogy érti azt, hogy mi? Viszi magával Davit?

-        Jó, sziasztok! – köszönt el Neymar, majd felkapta a kis Davit és megpörgette a levegőben. – Úgy tűnik, csak ketten leszünk Mia! – kacsintott a srác, majd elővette a kést, és elkezdte kenni a kenyerét. Addig én utoljára nyomtam egy puszit a kis fiú fejére, és átöleltem Carát.

-        Örülök, hogy megismertelek. – mondtam, mire Cara elmosolyodott.

-        Szint úgy.  – felelt, majd kilépett az ajtón, Davivel együtt.

-        Ketten maradtunk. – karolt át a srác, és egy csókot lehelt hátulról a nyakamra.

-        Te itt szilveszterezel Spanyolországban? – kérdeztem.

-        Sajnálom Mia, én Brazíliába töltöm az Új évet Oscarral, de te ide hívhatsz bárkit. Ha akarod én is hívok neked embereket. Ellesztek. – mosolygott, majd, mint ahogy a kisgyerekeknél szokták megsimította a fejem.

-        Ma összeállítod velem a névsort? – néztem rá kölyökkutya szemekkel.

-        Gyere, menjünk. – rázta meg mosolyogva a fejét, és elővettünk egy lapot meg egy tollat.

-        Messi? – vonta fel a szemöldökét, mire bólintottam, és már fel is firkantotta a nevét a lapra. – Piqué? Barta? Suarez? – nézett rám én meg nevetve bólintottam.

-        Írd be James Rodríguezt is! – kérleltem, mire a srác furcsálkodva nézett rám.

-        Miért? – értelmetlenkedett.

-        Szimpatikusnak tűnik. – vontam meg a vállam, mire Neymar nagy nehezen felírta az ő nevét is.

-        Marcellot is felírom, ha már jön ez a Rodríguez gyerek. Őt legalább bírom, ő ismeri Rodríguezt, és figyelni fog rád! – jelentette ki, mire én elröhögtem magam. – Most miért röhögsz? – kérdezte.

-        Semmin. – ráztam meg a fejem. – Na, milyen ismerősöd érne még ma rá? – fontam össze a karjaim, de ő csak a fejét rázta.

-        Nincs több. Na, elintéztem neked! Te addig hívd meg a te barátaidat! – felelte, majd elment és elővette a telefonját.

Én felhívtam Davet, Domit, Nikát és még pár jó barátomat. Miután befejeztem a hívogatásokat megkerestem Neymart. Ő is elintézte. Állítólag mindegyik benne van. És Lionel meg Nika együtt jönnek.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem valaki azért hív, mert mégsem jó neki, de nem. Berta volt az. Nagyon meglepett, hogy a szőke szépség, akivel azóta nem beszéltem, mióta egyedül hagytam a hotelben, most felhív. Felvettem.

-        Szia! – köszönt bele a készülékbe vidáman.

-        Szia Berta! – viszonoztam a köszönést.

-        Itt vagyok Barcelonában, mert nem rég felkértek egy Discoban DJ-nek szilveszterkor, de le mondták, és annak a feléből fizettem volna a hotelt, de most se szállásom, se hely ahol bulizhatnék nincs. Tudom, hogy ez most így hirtelen jött, meg nyilván a pasiddal leszel, de esetleg nem szállhatnék meg nálatok? Biztos sok szoba van, nem fogok zavarni. – mondta.

-        Gyere nyugodtan. Neymar nem lesz itthon, és úgy is bulit rendezek, gyere nyugodtan. – válaszoltam.

-        Esetleg találkozhatnánk előtte valahol?

Megbeszéltük, hogy egy kávézóban találkozunk. Felöltöztem, megcsináltam a hajam, és Neymar elvitt. Berta már ott volt. A szokásosnál gyönyörűbben. Göndörfürtjei végigestek a vállán. Láttam, ahogy a kocsiból Ney megnézi, majd rám néz, végül pedig lehunyja a szemét, és elszunyókál.

-        Szia, Mia! – rohant oda hozzám boldogan a lány majd átölelt. – Köszi, hogy nálatok lehetek. – vigyorgott.

-        Szívesen!

*December 31*

Éjfélkor indult Neymar, hogy reggelre odaérjen Oscarhoz. Körülbelül akkor keltünk Bertával, mikor Ney odaért Brazíliába.

Mi elmentünk bevásárolni. Vettünk piát, chipset, popcornt, kólát, ice teát, meg mindent, ami kellhet, végül elmentünk venni Bertának ruhát.

Miután végeztünk, haza mentünk, felöltöztünk, sminkeltünk meg megcsináltuk egymás haját. Berta nagyon dögös volt, én pedig olyan sima cuccba öltöztem fel.

Ki pakoltuk a nasikat és az üdítőket, majd összekötöttük az erősítőket és betettük a mixeinket, amiket majd sorra fognak játszani.

Megérkeztek az első vendégek, pedig még világos volt. Három órakor, már ott volt Domi, Dave, Leo és Nika. Dave végig mért, majd közeledett felém, hogy megcsókoljon, de ellöktem magamtól.

-        Dave, nekem van pasim! – súgtam oda hozzá, mire felemelte a kezét és odébb sétált. Bemutatkozott Bertának. Közben Domi átölelt.

-        Mizu van szépség? – kérdezte nevetve, majd ő és a szőkeség felé vette az irányt. Utána könnyes szemű barátnőm lépett oda hozzám egy ölelésre.

-        Olyan régen láttalak. – szipogta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-        Te és Lionel együtt vagytok? – vontam fel a szemöldököm mire ő mosolyogva megrázta a fejét.

-        Messi idős hozzám. Nagyon. De imádom. Nagyon jóban lettünk. – felelte, majd ő is bemutatkozott Bertának.

Fura, de négyre már szinte mindenki megérkezett. Pár régi barátom nem jött még meg. Elindítottuk a zenét, a fényeket, és már is elindult a buli. Én a szőkeséggel a piák felé vettem az irányt. Berta töltött két feles vodkát, és az egyiket nekem a másikat magának adta. Lehúztuk. Hirtelen valaki átkarolt minket. James Rodríguez jött oda hozzánk, aki rám, majd Bertára nézett.

-        Mit keres két ilyen jó csaj itt egyedül? – kérdezte, majd fogott öt felest, és ő is vodkát öntött belé. – Segítetek oda vinni a srácokhoz? – biccentett oda Marcelora, Marc Bartára, Luis Suarezre és Gerard Piquéra. Mi felnevettünk, és felemeltünk két-két felest, James egyet, és a fiúkhoz startoltunk. Letettük az asztalra a piát, és közéjük ültünk. Marcelo átkarolt engem, Gerard pedig Bertát.

-        Neymar haverom kérte, hogy figyeljek rád, nehogy ez a félnótás ágyba vigyen. – mutatott az ép chipset zabáló Rodríguezre, mire elnevettem magam. A srác értelmetlenkedve nagyokat pislogott.

-        Hozok még piát! – állt fel Berta, és Piquéval hoztak még pár felest. Pár alatt két tálcányit értek és egy tálcán volt vagy húsz darab. Vagyis heten megittunk negyven darabot. Én teljesen józannak éreztem magam. Nem szédültem, nem hánytam. Jól voltam. Dominic felkért táncolni, amit elfogadtam. A srác rohadt jól táncol, én meg mellette bénáztam. Berta Davel beszélgetett. Később mikor megunta Domi a bénázásomat, nevetve elment és villogott. Mindenki jól érezte magát. Én és Marcelo egy csendes sarokba húzódtunk, és beszélgettünk. Ő már nem volt teljesen józan. Egy folytában le akart smárolni, és egy idő után hagytam is. Jó tudom, most mindennek el lehet hordani, de buli volt. Bennem is volt egy kevés alkohol, benne meg sok, és senki sem figyelt. Szerintem ezen a napon Neymar sem egy kis angyal.

Hevesen csókolóztam a nálam tíz évvel, idősebb sráccal. Néha beletúrtam fürtjeibe, ő pedig a fenekembe markolt, nem is kicsit. Be ismerem nagyon jól csókolt. Néha-néha megharapta az alsó ajkamat. Levegő hiánya miatt abba hagytuk. A srác rám mosolygott. A fülemhez közelítette a fejét.

-        Nem is vagyok részeg. – súgta a fülembe. Nem tudtam mit reagáljak. Értetlenül néztem rá.

-        De tök sokat ittál, meg, ha nem lennél részeg, nem csókoltál volna meg. – ráztam a fejem.

-        Nem Mia. Én ma összesen három felest ittam. A többit kiöntöttem, hogy azt hidd én is sokat ittam. És megcsókoltalak volna, és meg is tettem, mint látod. – röhögött.

-        De miért? – kérdeztem. – Jóban vagy Neymarral és ő azt kérte vigyázz rám, ne azt, hogy lesmacizz.

-        Ilyen gyönyörű lányt, mint te ritkán lát az ember. És még sosem csókolóztam tizenhat éves csajjal. – ismerte be. – Nem akarod folytatni? – kérdezte kajánul. – Nyugi Neymar nem fog róla tudni. – kacsintott majd megint megcsókolt. – Meg akarom nézni a hálószobát. – súgta bele a csókba, mire ellöktem magamtól, és elmentem. Perverz állat.

-        Mia! – kiabált utánam egy ismerős hang. Berta volt az. – Nem iszunk meg egy koktélt? Most kevertem! – kérdezte.

-        De, megiszok veled egy koktélt. – mondtam, mintha az előző öt percben mi sem történt volna. Odaadta az italt, amit lassacskán megittam. Közben valaki átkarolt hátulról először azt hittem, hogy Marcelo az.

-        Hagyj békén! – üvöltöttem, és mikor megfordultam egy szomorú Rodríguez fejet láttam. – Jaj, bocsi! Azt hittem Marcelo az.

-        És miért akarod, hogy hagyjon békén? – kérdezte James.

-        Az hosszú. – ráztam a fejem.

-        Értem. Nincs kedved táncolni? – karolt át, majd elsétáltunk Bertától.

-        Most nincs, bocsi. – mosolyogtam, majd leültünk a nappali kanapéjára. Egymás tekintetét fürkésztük. Viszont elkövettem egy hatalmas hibát. A szájára néztem. Olyan szép szája volt. És mivel a szájára néztem, ezzel azt hitte, hogy megakarom csókolni, és így ő is smacit kezdeményezett. Ribancnak éreztem magam. De jól akartam érezni magam. Csókolózás közben a srác felemelt, és úgy folytattuk. Egyik pillanatról a másikra már a hálószobába voltunk. Rodríguezen nem volt póló. Lent elhangzódott a visszaszámlálás. A hálóban volt egy egész üveg tekila amit megittunk. A többire már nem emlékszem, csak annyira, hogy meztelenül keltem a meztelen James Rodríguez mellett.

Alsy szemszöge

Reggel Reus mellett keltem. Nem volt rajta póló, és be kell ismernem, egész jó teste van. Vagyis nagyon jó teste van, de bűntudatom volt. Én szeretem Mariot. Bár mennyire is fáj, hogy csókolózott azzal a csajjal, aki még magasabb is volt nála.

Megpróbáltam óvatosan ki kelni az ágyból, majd felöltöztem. Leguggoltam Marco elé, aki még mindig szunyókált, és megsimítottam a vállát, amire felkelt. Mosolyogva nézett rám, majd nagy nehezen felült.

-        Vigyelek haza? – kérdezte egy ásítás közben.

-        Igen. – feleltem.

-        Szereted, igaz? – erőltette a mosolygást.

-        Igen. – mondtam mosolyogva, majd megsimítottam az arcát, és egy puszit nyomtam rá.

-        Felöltözök és haza viszlek. – válaszolta, majd ki mászott az ágyból, és a szekrényhez indult, ahol ki vett pár ruhadarabot, és a mosdóban át vette őket. – Mehetünk. – jött ki a fürdőszobából, és elővette a kocsi kulcsát, majd lementünk a járműhez. Beszálltam az anyós ülésre.

Az út csendesen telt. Megint. Mikor odaértünk, láttam, ahogy Mario az ablakból kukucskál, majd megjelenik az ajtóban. Mikor Reus megállt a kocsival, én egyből kirohantam és átöleltem Götzét, aki felkapott, és megpörgetett.

-        Olyan rossz volt nélküled a karácsony! – szipogta, és láttam, ahogy szeméből pár könnycsepp hull ki.

-        Tegnap még csak Szent este volt, ma van karácsony, és itt vagyok! – töröltem le szeméről a könnycseppeket.

-        Hé, haver, mi legyen a szilveszterrel? – kiabálta ki az autóból Marco.

-        Jöhetne Alsy is? – kérdezte Mario a járműhöz lépve.

-        Persze, jöjjön ő is. – mondta egy erőltetett mosoly mellett.

-        Kösz haver, Lewával még letárgyalom, biztos nem bánja. – felelte Götze, majd átkarolt, és bementünk a házba. Mélyen a szemembe nézett, és megcsókolt. Mivel ott volt mögöttünk a kanapé, ráfeküdtünk, és ott folytattuk.

-        Nagyon rossz volt nélküled. –súgta a csókba.

Annyira szenvedélyesen csókolt, ahogy még soha. Érződött, hogy rossz volt neki nélkülem. Beletúrt a hajamba, majd elkezdett a legérzékenyebb pontomon csókolgatni. A fülem és a nyakam közti hely volt az. Teljesen beleremegtem, mire Mario elkezdett halkan nevetni.

-        Ez az érzékeny pontod? – kérdezte halkan egy kaján mosoly mellett.

-        Most én jövök! – feleltem, majd helyzetet cseréltünk. Most én feküdtem felül. Az ujjamat a nyakán végig simítottam, majd egy puszit nyomtam, oda ahova ő.

-        Ez az első legérzékenyebb pont az ember nyakán. – kezdtem el, majd folytattam. Levettem a pólóját, hogy jobban megtudjam keresni az érzékeny részeket. A mellkasán végig simítottam a kezem, és ahol elkezdi kirázni a hideg, oda és nyomtam egy csókot. – Ez a másik legérzékenyebb pontod. – feleltem. Teljesen kirázta a hideg, meg remegett. Tetszett neki. Láttam a tekintetén. Elkezdett felülni, majd a pólómhoz nyúlt. Szinte letépte rólam. Láttam a szemében a tüzet, a vadságot.

Lassan minden ruhadarab lekerült rólam, és róla is. Anyaszült meztelenül folytattuk tovább a heves románcunkat.

Reggel a földön ébredtem Mario mellett. Nem volt rajtunk ruha. Se fehérnemű. Visszaemlékeztem a vad éjszakára, és a számat kezdtem el harapdálni mosolyogva.

Felálltam és a zuhanyzó felé siettem. Felkötöttem egy kontyba a hajam, és beálltam a forró zuhany alá. Testemen végig folytak a vízcseppek és a hab. Mikor kész lettem, magam köré csavartam a törülközőt. A tükörbe néztem. Egy magabiztos nőt láttam, aki már nem volt összeomolva attól a csóktól. Elmosolyodtam a gondolatokon a fejemben. Csak az előző napi hosszú szeretkezés járt benne. Örülök, hogy helyesen döntöttem.

A hálóba igyekeztem ruháért. Mario épp öltözött. Mikor felvette a gatyáját felém közeledett és a nyakamat kereste. Édes leheletét éreztem rajta, majd előkapta a pólóját és azt is magára vette.

-        Ma megbeszélésem lesz a főnökömmel, de te csak maradj itt! – mosolygott. Még egy utolsó puszit nyomott az arcomra, majd táskáját felkapva elviharzott.

Egyedül maradtam, gondoltam kihasználom az alkalmat. Felvettem egy kényelmes mackónadrágot és egy trikót, meg a kedvenc hosszú pulcsimat, majd lesétáltam a lépcsőn. Bekapcsoltam a TV-t és elindítottam rajta a Gru 2-t, hisz mesefilm függő vagyok, és mikor Mario itthon van, vele akció filmeket kell néznem, amiket nem mindig szeretek, bár a Beavatott nem volt rossz.

A konyhába igyekeztem, és nassolnivalókat kerestem. Nem volt semmi édesség, semmi chips, semmi kész kaja, de még gyümölcs sem. Kreatívnak kellett lennem, ugyanis nasi nélkül nem ülök TV elé egyedül. A nassolnivaló olyankor a barátom, aki jó érzéseket kelt bennem. Ezért is a kaja a kedvenc szavam.

A spájzban kutakodtam, ahol szerencsére találtam zacskós levest. Kiöntötte egy tálba a tésztát majd elkezdtem eltörni. Forraltam hozzá vizet, amit rá öntöttem, végül kinyitottam a kis fűszeres zacskót, és bele öntöttem. Kavargatni kezdtem és voálá! Kész is lett. Megfogtam a tányért, vettem ki egy kanalat és a TV elé ültem, ahol enni kezdtem.

*December 31.*

Felkeltem az ágyból, és kinyújtózkodtam. Mario ott feküdt mellettem. Be volt burkolódzva a takaróba. Aludt még, mint a kisangyal, én meg óvatosan ki keltem. A szekrényhez igyekeztem és megpróbáltam kiválasztani a legjobb ruhám, amit egy bulira eltudok készülni.

Mikor kész lettem, a vállfát a ruhával egy külön helyre akasztottam. A konyha felé vettem az irányt, és összedobtam egy pazar reggelit. Amerikai palacsinta sziruppal és frissen facsart narancslé. Felvittem a szobába, és Götzéhez tettem, aki a finom illatokra egyből felkelt.

-        Köszi! – mondta kómásan, és belekortyolt a friss üdítőbe. – Te nem eszel? – kérdezte miközben egy darabot vágott a palacsintából.

-        Nem, nem vagyok éhes. – ráztam meg a fejem és mosolyogva néztem, ahogy majszol.

Mikor befejezte, letette a földre a tálcát, és a derekamnál fogva magára rántott, és egy csókot lehelt alsó ajkamra, behatolást kérve, amit megadtam neki. Lassan nyelveink összetalálkoztak, és végig simultak egymáson. Levegő hiánya miatt elváltunk, és mosolyogva néztünk egymásra.

-        Ötkor indulunk egy szórakozó helyre. Te, én, Lewa és Marco. – sorolta a névsort, én meg bólogattam.

-        Az előtt nem nézünk meg egy filmet? De most ne akciót, kérlek! – könyörögtem, majd kikászálódtunk az ágyból, és a filmgyűjteményéhez sietett.

-        Nézzük meg a Szilveszter éjjelt, ha már szilveszter van. – ajánlotta. Na, ez tetszett. Ez vígjáték.

Lementünk és ő betette a filmet. Én, mint egy kiscica, beburkolództam a takaróba, és összegömbölyödtem benne. Szegény Mario már csak a lábamhoz tudott leülni, egy Bajor sörrel a kezében.

-        Kérsz? - nyújtott oda nekem, de én, ahogy tudtam fekve, úgy ráztam meg a fejem, és a filmre koncentráltam.

Délben lett vége a filmnek. Míg Mario készítette az ebédet, én elkészítettem a hajam, és a sminkem. Vagyis inkább próbálgattam, hogy milyen legyen, majd a bulin.

Mikor megtaláltam a tökéletes sminket, gyorsan lefotóztam, majd letöröltem. Mivel a hajamat közben megmostam, egy törülközőbe csavartam, és úgy mentem le ebédelni. Az ebéd édes-savanyú csirkemell volt. Imádom. És már nagyon éhes voltam, úgy, hogy izgatottan ültem az asztalhoz.

Jóízűen elfogyasztottam a kaját, majd mentem hajat szárítani, és felvenni a ruhámat. Alaposan végig mértem magam benne, utána meg hozzá próbáltam a magas sarkú cipőmet is. Tetszett a látvány, ezért magamon hagytam, és a mosdóba igyekeztem, hogy a sminkemet vissza varázsoljam. Mikor kész lett, begöndörítettem a hajam. Végeztem. Tetszett, amit láttam, és nagyon úgy tűnt Göztének is, mivel tátott szájjal nézett végig rajtam.

Lassan megérkezett Robert és Marco is. Mindkettőjüket átöleltem, és egy üdvözlő puszit nyomtam az arcukra.

Mivel már öt óra volt, elindultunk. A szórakozóhely nem volt túl zsúfolt, sőt nem is igazán mondhatni szórakozóhelynek. Ott volt egy csomó Bundesligás focista, és párnak a barátnője is. És igen ott volt Cloe, mellette pedig a kedves barátnője, Bridget, aki hevesen integetett nekem. Mivel látta, hogy nem mozdulok a helyemről, ő jött oda hozzám, és átölelt, mintha ezer éve ismerném.

-        Szia Alsy! – engedett el. – Segítenél nekem egy kicsit? – rángatott félre.

-        Attól függ miben. – fontam össze a karom, várva arra mit mond a lány.

-        Nagyon tetszik nekem Marco, és látom nem vele jöttél, vagyis kibékülték Marioval, szóval segítenél összehozni vele? – kérdezte, és én nem hittem a fülemnek. Segítsek összehozni vele? Nem hatodikban vagyunk, hanem már felnőtt nők vagyunk.

-        Öhm, hát én ebben nem tudok segíteni, de szerintem menj és beszélgess vele! – ajánlottam, mire rám mosolygott, és a vállamra helyezte a kezét.

-        Kösz Alsy! – vigyorgott, majd odébb állt.  Közben észrevettem, hogy ott van Ryan?! Odasétáltam hozzá, és kérdőn néztem rá, ő pedig a fejét rázta.

-        Most nem megfigyelni vagyok itt a múltkori hülyeséged miatt, nyugi! – nevetett fel. Szóval azért van itt.

-        Nem hiszem, hogy itt örülnének egy ismeretlennek. – kezdtem ki tolni az ajtón, de ő megállt.

-        Sokan ismernek, hisz sok embernek én voltam itt az, mint neked és Marionak, szóval fel sem fog nekik tűnni, nekem meg nincs hol szilvesztereznem. – rázta a fejét, majd Cloéhoz sétált. Mindenki ezt a csajt akarja? Körülbelül húsz focista állta körül. Nem is olyan szép.

Körbe néztem a teremben. Láttam, ahogy Bridg és Marco beszélgetnek. Bridg visszanézett rám, mosolyogva, amit viszonoztam. Közben éreztem, hogy valaki átölel, és forró ajkait nyakamra tapasztja. Hirtelen megfordultam, és Marioval találtam magam szemben, aki a derekamnál fogva közelebb húzott magához, és megcsókolt. Csókunk végénél arra lettem figyelmes, hogy Marco nagyon néz minket, és egy gúnyos mosolyt vet rám, majd lesmacizza Bridgetet. Értetlenkedve nézek rájuk, majd visszafordulok Götzéhez.

-        Nem iszunk valamit? – kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet, és a bárpult felé siettünk, ahova szintén leültek Reusék is. Marco nem vette le rólam a szemét, de nem úgy nézett, mint ahogy általában azért szoktak a srácok bámulni hosszasan egy lányt, hanem inkább mérges arckifejezéssel. – Reus haragszik rám? – súgtam oda Marionak.

-        Miért érdekel téged ez ennyire? – vonta fel fél szemöldökét.

-        Jaj, ne legyél féltékeny! Tudom, hogy legjobb haverok vagytok, és nem akarok vele, de megnyugodhatsz, mert többet sem szeretnék. - feleltem.

-        Jó, nyugodtan kérdezd meg tőle! – mondta nem túl boldogan, mire egy puszit nyomtam az arcára. Felálltam és megérintettem Marco vállát.

-        Beszélhetnénk? – súgtam oda neki, mire ő bólintott egyet.

-        Mindjárt jövök Bridget! – szólt oda a magas szőkeségnek és utána, mint kiskutya szokta a gazdáját, követett. Egy csendes sarokba vonultunk, és kérdőn néztem rá.

-        Haragszol rám? – fontam össze karjaimat.

-        Nem. – hazudott.

-        Nem vagyok hülye. Látom, hogy valami bajod van velem.

-        Veled nincs. – hajtotta le a fejét. – Veletek van. – biccentett Mariora.

-        Miért zavar, hogy együtt vagyunk? – vontam fel a fél szemöldököm.

-        Mert érzem, hogy őt nem szereted úgy, mint ahogy engem szeretnél. – fogta meg a kezem, de én elengedtem, és visszasiettem a srácomhoz.

Elkezdődött a visszaszámlálás mi meg készültünk a ’nagy újévi csókra’.

Part seven

 Mia szemszöge

Ma jött el az a nap, amikor Neymarral egy igazi randira megyünk. Remélem tegnap nem csak becsapott, vagy nem tudom. Mindenesetre elkezdtem készülődni.  Felkaptam egy egyszerű ruhát, és natúr sminket kentem magamra, majd lesétáltam a nappaliba, ahol Neymar, épp Davivel játszott.

-        Sziasztok! – köszöntem vidáman.

-        Szia, szépség! – köszönt Neymar, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-        Cia Miá! – köszönt a kis Davi, majd mosolyogva odarohant hozzám. Nem is tudtam, hogy ennyire kedvel.

-        Mia, neked az jó, ha te én és Davi elmegyünk este a karácsonyi vásárba? – kérdezte.

-        Tökéletes. – feleltem, majd egy puszit leheltem az alsó ajkára. Olyan jó volt, hogy megtehettem, hogy már nem csak akkor érezhettem puha száját, amikor mindenki lát minket, és fotóznak.

-        Akkor jó. – mosolygott. Gyönyörű fehér fogait villantotta, majd a kis szőke herceghez fordult és felkapta. A nappaliba vitte és a kanapéra helyezte, majd a srác kapcsolt neki TV-t, majd megfogta a kezem és a konyhába húzott. – Tudod, hogy nemsokára karácsony, ugye? –kérdezte vigyorogva.

-        Igen, nem vagyok hülye. – ráztam a fejem nevetve, majd elkezdett komolyan nézni.

-        És most békültünk meg, vagy is hát, érted.

-        Igen, tudom.

-        Szóval három nap van karácsonyig, és az lenne a kérdésem, hogy mit kérsz tőlem? – kérdezte belepirulva.

-        Nekem mindenem meg van. – nyomtam egy puszit az arcára, majd belefordult. Megfogta a kezével az arcom, a másik kezével meg a fenekemet simogatta, de én elvettem onnan.

-        Ney, ne! – suttogtam bele a csókba, és ő feljebb csúsztatta a kezét.

-        Felmegyek, én is felöltözök. – fejezte be, majd felrohant.

Leültem a kis Davi mellé, aki izgatottan nézett valami rajzfilmet. A kisfiú hatalmas barna szemeivel rám nézett, és kis szájacskája mosolyra húzódott, majd újra a filmet nézte. Lassan Ney visszatért. Hajába beletúrt, majd mosolyogva rám pillantott.

-        Elmegyünk ebédelni valahova? – állt meg előttem.

-        Igen, és mondjuk, utána nem megyünk el korizni? – néztem rá boci szemekkel.

-        Jó, de onnan indulunk a vásárra! – emelte fel a mutató ujját, én meg nevetve rábólintottam.

Elindultunk hárman egy étterembe, és meglepetésemre már volt foglalva asztal. Neymar levette a kabátomat, és a székre helyezte, majd azt kihúzta nekem én meg kényelmesen elhelyeztem rajta magam. Szemben ültünk egymással, így láthattam csodás szemét.

Épp rendelni akartunk, amikor a hátam mögött megszólalt egy férfihang.

-        Neymar! – kiáltotta.

-        James? – nézett az illetőre a srác, én meg megfordultam, és James Rodríguez állt mögöttem. A srác döbbent szemekkel rám nézett majd Neymarra.

-        Úgy látom Ney téged erősen a fiatal korosztály érdekel. – mondta nevetve, mire felálltam és a kezemet nyújtottam.

-        Mia vagyok.

-        Én meg James. – nyújtotta ő is oda nekem a kezét, majd alaposan végig mért. – Nagyon csinos vagy. – mosolygott. Aranyos mosolya volt. Ő olyan kis cuki volt. Mint amikor elsírta magát a meccsen. – Örültem a találkozásnak Neymar, Davi és …- próbálta keresni a nevemet, de közbe szóltam.

-        … Mia. – forgattam a szemeimet mosolyogva.

-        És Mia. – kacsintott, majd tovább állt. Neymar csak fél szemöldökét felvonva nézett rám.

-        Mi az? – kérdeztem.

-        Bejön neked. – jelentette ki, én meg jót röhögtem rajta.

-        Aranyos srác, meg minden, de ő nem te vagy. – mosolyodtam el, amibe talán bele is pirultam. Bleh. Túl nyálas voltam most.

-        Aranyos srác, de nagy nőcsábász. Most is szerintem egy másik csajjal van itt, nem azzal, akivel tegnap távozott egy buliból. – röhögött. A kis Davi nagyokat pislogott értetlenül. Szegény.

Lassan ki hozták a rendelésünket, amit jóízűen el is fogyasztottunk, majd fizettünk, és elmentünk egy korcsolya pályára, de előtte leadtuk a kis szőkeséget Rafánál.

A pályán minden tekintet ránk szegeződött. Vaku villanások és suttogások voltak körülöttünk, de minket, ez cseppet sem zavart. Rá merészkedtünk a jégre. A srác megfogta a kezemet. Sötétedésig korcsolyáztunk, majd megittunk egy-egy forró csokit végül a karácsonyi vásárban kötöttünk ki. Minden ragyogott. Óriási karácsonyfáktól kezdve volt ott minden. Kis boltok, ahol érződött a forralt bor illata, meg a teáé. Érződött a tiszta levegő, meg a nem rég leesett eső illata is. Csillogott a megfagyott dér a fák ágain. Egyszóval csodaszép látvány volt. Végig jártuk a házakat, és vettünk mézeskalácsot.

Haza felé menet beugrottunk Daviért, majd haza mentünk. Lefektettem a kis srácot a szobájában. Olvastam neki mesét, amire szépen lassan elaludt.  Miután végeztem bementem Neymar szobájába. A mellette lévő fürdőszobából hallatszódott a zuhany hangja. Én csak leültem az ágyra, és vártam, hogy jöjjön. Ma vele akartam aludni. Éjszaka a karjaiba bújni, és érezni az illatát.

Lassan ki jött és meglepetten nézett rám, de szája hamar mosolyra húzódott. Leült mellém, és rám nézett.

-        Velem akarsz aludni? – kérdezte vigyorogva.

-        Ha lehet. – feleltem, majd közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Ez sokkal másabb volt, mint azok, amiket akkor kaptam tőle, mikor még csak az egész egy játék volt. Ez sokkal jobb és másabb most.  – Elmegyek, még gyorsan átveszem a pizsamámat. – súgtam bele a csókba, majd elindultam a fürdőszobába ahol magamra kaptam a pizsamám. Mire visszaértem Neymar, már nyakig betakarózva feküdt. Olyan édes volt. Bebújtam mellé, és átöleltem, ő pedig megfogtam a kezem. Ilyen még sosem történt velem.

*2 nappal később*

Karácsony van. A kis Davi ma kapja meg várva várt ajándékait az apjától. De ez a nap más. Ma jön át Neymar volt barátnője, és egyben kisfia édes anyja is, Carolina. Fura érzés lesz találkozni vele.

Ki keltem Neymar mellől az ágyból, és óvatosan lemásztam. Láttam, hogy a karácsonyfa már fel van állítva, de csupasz. Mellette ott volt egy doboz, teli díszekkel. Elkezdtem díszíteni a fát. Díszítés közben valaki átölelt hátulról. Az a valaki természetesen Ney volt. Egy puszit nyomott az arcomra, majd ő is elkezdte díszíteni a fát.

-        Egész szép lett. – dicsérte meg a közös munkákat a srác.

-        Igen, és pár óra, és itt lesznek a kis szőke herceg ajándékai. – fontam össze a karjaim.

-        És pár óra, és meg érkezik Cara is. – mondta a srác. Egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra.

-        Elmegyek felöltözni, utána meg elkészíthetnénk a karácsonyi menüt. – mondtam, majd egy puszit nyomtam a vállára.

-        Addig én is felöltözök. – karolt át a srác, majd elindultunk felöltözni…

Miután kész lettünk a vacsorával is, felkeltettük Davit. Nyújtózkodva ki kelt az ágyból, majd betettünk neki a szobájában mesét. Csöngettek. Megérkezett Carolina. Neymar boldogan nyitott ajtót a szőkeségnek, aki egy hatalmas csomaggal jött.

-        Sziasztok! Hova tehetem az ajándékot? – kérdezte, majd Neymar a gardrób felé vezette a lányt, és elhelyezte az ő ajándékát is, a mi ajándékunk mellé.

-        Lányok, ismerjétek meg egymást, nekem fontos elintézni valóm van! – mondta a srác, majd sietve elrohant.

-        Vajon hova ment? –tűnődött el Carolina.

-        Nem tudom, biztos valamit elfelejtett. – nevettem.

Igazából amíg Neymar nem volt itt, egy szót sem szóltunk egymáshoz a lánnyal. Ő elment és a kis Davivel foglalkozott, én meg megterítettem a vacsorához, és elkezdtem ki tenni az ajándékokat. A szőke herceg addig úgy sem jön ki a szobájából, majd csak ha Ney haza ér.

A srác egy hatalmas dobozzal érkezett meg, aminek lyukak voltak az oldalán, majd azt is a karácsonyfa alá helyezte. Utána átölelt, és közelebb húzott magához. Az arca az enyémhez közeledett, majd az ajkaink összeértek. A nyelve megtalálta az enyémet, és végig simította rajta.

-        Hívjuk le őket, ajándékozás van. – suttogta bele a csókunkba, majd felszaladt. Én elindítottam a karácsonyi mixemet. Mindhárman le jöttek. A kis David Luccának csillogott a szeme az örömtől. Mogyoró barna szemei a karácsonyfára, majd hirtelen az ajándékokra figyelt. Lecsücsült a földre és elkezdte az ajándékokat nyitogatni, mire hirtelen Neymar közbe szólt, mikor a lyukacsos doboz érkezett.

-        Kisfiam, azt Miának hozta a Jézuska. – mondta vigyorogva, majd felemelte a dobozt, és a kezembe adta.

-        Mondtam, hogy nem kérek semmit. – sírtam el magam örömömben.

-        Nem érdekel! – törölte meg a szememet. – Én nem hagyhattalak ajándék nélkül. – felelte, majd kinyitottam. A dobozban egy szürke macska volt, nyakában egy csengővel.

-        Juj de aranyos! – kaptam a számhoz a kezemet, majd elkezdtem simogatni az ajándékomat.

-        Nálad nem aranyosabb. – mondta a srác, majd átölelt.

-        Nagyon édesek vagytok együtt. – jelentette ki Carolina, mire mind ketten rá néztünk, és elmosolyodtunk. Talán még sem olyan rossz ember ez a lány….

Alsy szemszöge

 

Pár nap múlva karácsony én meg a szobámban duzzogok. Remek. Egésznap csak azon gondolkoztam, hogy kimozduljak-e, de végül ki másztam a szobámból. Mariot nem leltem sehol, viszont a szobája be volt csukva. Óvatosan benyitottam. Épp az ágyán ült és a fejét fogta, majd hirtelen rám nézett és megindult felém és átölelt. Nem öleltem vissza. Csak álltam ott, ő pedig engem ölelgetett. Mikor elengedett döbbenten néztem rá, ő pedig nem értette a szitut.

-        Azt hittem azért jöttél, hogy bocsánatot kérj. – mondta.

-        Ja, szóval még nekem kéne bocsánatot kérni? – kérdeztem ledöbbenve, majd megfordultam és ki akartam sétálni a szobából, de megragadta a karom.

-        Várj! – szólt. – Tényleg haragban töltsük a karácsonyt? – nézett kölyökkutya szemekkel, de én kirántottam a kezem a karjából, és elmentem. Lent felkaptam a kabátomat, és a csizmám, majd kimentem az utcára. A telefonomon ki kerestem Marco számát, és tárcsáztam.

-        Vártam már a hívásodat. – szólt bele a srác a telefonba.

-        Ja, nyilván. Figyu, tudod, hogy most nem vagyok meg Marioval, és nem akarom feszkósan tölteni az ünnepeket, szóval az lenne a kérdésem, hogy karácsonyra ott lehetnék nálad? – kérdeztem.

-        Persze, majd elleszünk. – válaszolta. És hogy érti, hogy elleszünk?

-        Öhm összepakolok, eljössz értem?

-        Ja, de most hotelben vagyok. És örülj, hogy nem Dortmundban, mert akkor nehezen mennék érted. – mondta röhögve.

-        Jó, jó. Na, megyek, majd gyere. – nevettem, és visszamentem a házba.

Felszaladtam a cuccaimért, de Mario elkapott. Mármint nem szó szerint. Szomorúan nézett rám, de én mielőtt még megszólalhatott volna, elmentem. Elővettem egy kis utazó táskát, amibe be pakoltam pár cuccomat. Miközben pakoltam az ajtómon kopogtattak. Tuti Götze az.

-        Mit akarsz? – kiabáltam, de válasz nélkül a srác bejött.

-        Beszéljük meg! – kérlelt.

-        Ezen mit beszélhetnénk meg? Továbbra is az álbarátnőd maradok, de a karácsonyt nem fogom a te depis arckifejezésedet bámulva tölteni.

-        És még is hová mész? – kérdezte.

-        Marcohoz. – feleltem, mire Götze értetlenkedve nézett.

-        Nem úgy volt, hogy az a csók nem igazi?

-        Nem is volt igazi, de nekem külsőleg bejön a srác, és én is neki szerintem. – mondtam egy kaján vigyorral az arcomon, csak azért, hogy bosszantsam. – De tényleg, te miért nem mész Cloéhoz karácsonyozni? – tettem csípőre a kezem.

-        Mert nem jön be…

-        A bulin nem úgy tűnt. – ráztam a fejem.

-        Ő csókolt meg.

-        Te meg vissza. Befejezhetnénk? – vontam fel a fél szemöldököm, majd becsuktam a bőröndöm és lesiettem a lépcsőn.

Vártam, hogy Reus megérkezzen, és elvigyen innen. Lassan meg is érkezett. Mikor beengedtem az ajtón, végig mértem a srácot. Nagyon jól nézett ki. Nem hülyéskedtem, mikor azt mondtam, hogy bejön nekem külsőre.

-        Sziasztok! – köszönt a srác.

-        Miért többes szám? – értetlenkedtem, majd Marco mögém mutatott és akkor esett le. Mario mind végig ott állt mögöttem. Idegesen a hajába túrt, majd felénk jött. Megállt Marco mellett, és odasúgott neki valamit, amire Reus csak pimaszul mosolygott, majd megragadta a táskámat és elindult kifelé.

-        Nem jössz? – nézett hátra majd elindultam én is. Utolsó pillantást vettem az ajtóban álló srácra, de csak a szánalmat láttam benne. Elfordultam, és Marco kocsijában helyet foglaltam. Szótlanul telt az út, a srác néha-néha huncut vigyorral rám nézett, végül erőt vettem magamon és beszélgetést kezdeményeztem.

-        Mit súgott Mario? – kérdeztem, majd a fülem mögé simítottam a hajam.

-        Csak annyit, hogy jegyezzem meg, hogy te az övé vagy, még akkor is, ha most nem vagytok jóban, és ha nem akarom tönkre tenni a barátságunkat, akkor nem viszlek ágyba. – röhögte el magát.

-        És min vigyorogtál annyira? – folytattam a kérdezősködést.

-        Úgy sem vinném ágyba a legjobb haverom barátnőjét, és azon vigyorogtam, hogy nem bízik bennem, meg, hogy csak ennyit kér. Ha az én barátnőm lennél azt sem engedném, hogy megcsókoljon vagy, hogy egyáltalán nála töltsd a karácsonyt. – válaszolta. – De mivel nem mondta, hogy nem csókolózhatunk ezért…- nevetett, perverz vigyorral az arcán.

-        És te honnan veszed, hogy én engedem, hogy megcsókolj? – nevettem el magam, majd kajánul rá néztem, ő pedig rám, majd lehajtotta a fejét és elkezdte rázni.

Lassan megérkeztünk a hotelhoz ahol Reus ideiglenesen lakik. Előre engedett, mint egy igazi úriember. Felmentünk a szobájába, ahol egy mini karácsonyfa állt, és az asztalon sörös dobozok hevertek.

-        És hogy-hogy nem Dortmundba töltöd a karácsonyt a házadban, hanem itt Münchenben egyedül, egy Hotelben.

-        Nem lenne senkim Dortmundban, és most karácsonyra felesleges haza mennem, ha itt töltöm a szilvesztert Roberttel és Marioval, meg még pár haverunkkal.

-        Ja, értem, és én hol alszom? – néztem körül a szobában, ahol csak egy francia ágy helyezkedett el.

-        Hát velem. – kacsintott, mire én meglöktem a vállát.

-        Nem fogok veled aludni! – hangsúlyoztam ki minden egyes szót, majd mosolyogva körbeforgattam szemeimet, és leültem az ágyra. A srác leült mellém, majd átkarolt és az ablakhoz mutatott.

-        Nézd, esik a hó! – mondta, mint egy fogyatékos, én pedig ösztönösen elröhögtem magam. – Nem megyünk ki? – ötletelt.

-        Jobb itt. Úgy is itt is fázom, nem hogy kint. – feleltem, majd a vállára hajtottam a fejem. Én bújós vagyok, és szeretem, ha van mellettem egy srác, még ha nem is táplálok iránta semmi érzelmet. Ezért van több fiú barátom, mint lány. Reus kapott a helyzeten, és elkezdte simogatni a hátamon végigeső hajamat, majd egy puszit nyomott a fejemre. Hirtelen felemeltem a fejem és rá néztem. Tekintete az enyémbe vágott.

-        Zöld szemeid vannak. – jelentettem ki észrevételemet.

-        Neked meg gyönyörű barna szemeid vannak. – mondta komolyan, majd közelebb ült hozzám, majd végigsimította a kezét az arcomon, és szemeit lehunyta. Tudtam mi következik. Akartam. Akartam, mert vonzott a srác, akartam, mert el szerettem volna felejteni Mariot, egy pillanatra. Egy-kettőre a szája az enyémet megtalálta, és nyelve behatolt a számba. A keze már nem az arcomon volt, hanem mind két karja a derekamon kötött ki. Átölelt. Ez a csók nem olyan volt, mint azon a bulin. Ez nem olyan hirtelen, érzelem mentes csók volt. Talán ebben a csókban voltak érzelmek. De ennyi idő alatt?

Elhúztam a fejem, majd egy félénk mosolyt ajándékoztam a srácnak, aki bátortalanul mért végig engem. Hirtelen felállt, és a minihűtőhöz sétált, majd kivett belőle egy palack vizet. Felém nyújtotta én meg elvettem és belekortyoltam. Ő visszaült mellém, és lehajtotta a fejét.

-        Sajnálom, csak olyan más lány vagy. – kezdte a szónoklatát.

-        Alig ismerlek. – nevettem el magam kínomban.

-        Nekem még is olyan, mintha ezer éve ismernélek. – folytatta, majd egy puszit nyomtam az arcára, és a mosdóba indultam. Forró vizet engedtem magamnak, és beültem a kádba. Elkezdtem a habot kifújni a kezemből, amitől tiszta hab lett az egész fürdőszoba.

Lassacskán kimásztam a kádból, és magam köré tekertem a törülközőt, végül feltöröltem a ’művemet’. Mikor felmostam, ki mentem egy száll törülközőben. Marco mocskos vigyorral nézett felém, de én csak gúnyos vigyorral megráztam a fejem, majd a táskámhoz mentem, amiből előkaptam a pizsamámat, amit szintén a fürdőben vettem fel. Miután kimentem a srác már csak egy szem boxerben feküdt az ágyon. Hozzá akartam bújni. Vele akartam aludni, de… Nincs de. Befeküdtem mellé, és a fejemet a vállára helyeztem. Ő csak rám mosolygott, és a hajamat birizgálta, végül egy puszit nyomott az arcomra…

Reggel Marco mellett ébredtem. Felültem és a fejemet fogtam. Éreztem, ahogy Reus is felül, és egy csókot lehel a nyakamra. Teljesen beleremegtem.

-        Marco…- suttogtam és a fejemet lehajtottam.

-        Mondjad, Alsy! – fogta meg a hajamat, és a vállamra helyezte.

-        Én a legjobb haverod barátnője vagyok. – ráztam meg a fejem.

-        Tudom, hogy nem. – nevetett.

-        Honnan veszed? – néztem rá értetlenül.

-        Nekem is volt modestes csajom. Ha ez igazi lenne, most nem itt lennél, és nem gyűlölnéd Mariot, viszont ő láthatólag érez valamit irántad. – felelte, majd apró puszikat hagyott a nyakamon.

-        Igen, ez így van, viszont volt egy kis idő, amikor tényleg együtt voltunk, érted.

-        Ja, értem. – hagyta abba a puszilgatást, és elfordította a fejét. – És még mindig szereted? – kérdezte.

-        Hát elég szarul esett, amit tett, de igen szeretem, csak most nem tudom elviselni…

-        Értem, és nem akarsz ki szeretni belőle? – ölelt át hátulról, és rám nézett.

-        Jó lenne, de sokkal jobb, úgy eljátszani a barátnőjét, hogy tényleg az vagyok. – röhögtem el magam kínomban.

-        Hagyd ott! Nem kötelező végig csinálnod. – tárta szét a karjait.

-        Miért erőlteted annyira? – tettem csípőre a kezem, és rá néztem.

-        Mert akkor nem menne tönkre a barátságunk azért, mert ki kezdek veled.

-        Miért kezdesz ki velem?

-        Mert bejössz, ilyen egyszerű! – tárta szét a karjait, én pedig hátradőltem.

-        Nekem is bejössz, de alig ismerlek.

-        Hát akkor ismerj meg! – dőlt le mellém, és egymás tekintetét fürkésztük, végül mindketten hangos kacagásban törtünk ki….