Part seven

 Mia szemszöge

Ma jött el az a nap, amikor Neymarral egy igazi randira megyünk. Remélem tegnap nem csak becsapott, vagy nem tudom. Mindenesetre elkezdtem készülődni.  Felkaptam egy egyszerű ruhát, és natúr sminket kentem magamra, majd lesétáltam a nappaliba, ahol Neymar, épp Davivel játszott.

-        Sziasztok! – köszöntem vidáman.

-        Szia, szépség! – köszönt Neymar, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-        Cia Miá! – köszönt a kis Davi, majd mosolyogva odarohant hozzám. Nem is tudtam, hogy ennyire kedvel.

-        Mia, neked az jó, ha te én és Davi elmegyünk este a karácsonyi vásárba? – kérdezte.

-        Tökéletes. – feleltem, majd egy puszit leheltem az alsó ajkára. Olyan jó volt, hogy megtehettem, hogy már nem csak akkor érezhettem puha száját, amikor mindenki lát minket, és fotóznak.

-        Akkor jó. – mosolygott. Gyönyörű fehér fogait villantotta, majd a kis szőke herceghez fordult és felkapta. A nappaliba vitte és a kanapéra helyezte, majd a srác kapcsolt neki TV-t, majd megfogta a kezem és a konyhába húzott. – Tudod, hogy nemsokára karácsony, ugye? –kérdezte vigyorogva.

-        Igen, nem vagyok hülye. – ráztam a fejem nevetve, majd elkezdett komolyan nézni.

-        És most békültünk meg, vagy is hát, érted.

-        Igen, tudom.

-        Szóval három nap van karácsonyig, és az lenne a kérdésem, hogy mit kérsz tőlem? – kérdezte belepirulva.

-        Nekem mindenem meg van. – nyomtam egy puszit az arcára, majd belefordult. Megfogta a kezével az arcom, a másik kezével meg a fenekemet simogatta, de én elvettem onnan.

-        Ney, ne! – suttogtam bele a csókba, és ő feljebb csúsztatta a kezét.

-        Felmegyek, én is felöltözök. – fejezte be, majd felrohant.

Leültem a kis Davi mellé, aki izgatottan nézett valami rajzfilmet. A kisfiú hatalmas barna szemeivel rám nézett, és kis szájacskája mosolyra húzódott, majd újra a filmet nézte. Lassan Ney visszatért. Hajába beletúrt, majd mosolyogva rám pillantott.

-        Elmegyünk ebédelni valahova? – állt meg előttem.

-        Igen, és mondjuk, utána nem megyünk el korizni? – néztem rá boci szemekkel.

-        Jó, de onnan indulunk a vásárra! – emelte fel a mutató ujját, én meg nevetve rábólintottam.

Elindultunk hárman egy étterembe, és meglepetésemre már volt foglalva asztal. Neymar levette a kabátomat, és a székre helyezte, majd azt kihúzta nekem én meg kényelmesen elhelyeztem rajta magam. Szemben ültünk egymással, így láthattam csodás szemét.

Épp rendelni akartunk, amikor a hátam mögött megszólalt egy férfihang.

-        Neymar! – kiáltotta.

-        James? – nézett az illetőre a srác, én meg megfordultam, és James Rodríguez állt mögöttem. A srác döbbent szemekkel rám nézett majd Neymarra.

-        Úgy látom Ney téged erősen a fiatal korosztály érdekel. – mondta nevetve, mire felálltam és a kezemet nyújtottam.

-        Mia vagyok.

-        Én meg James. – nyújtotta ő is oda nekem a kezét, majd alaposan végig mért. – Nagyon csinos vagy. – mosolygott. Aranyos mosolya volt. Ő olyan kis cuki volt. Mint amikor elsírta magát a meccsen. – Örültem a találkozásnak Neymar, Davi és …- próbálta keresni a nevemet, de közbe szóltam.

-        … Mia. – forgattam a szemeimet mosolyogva.

-        És Mia. – kacsintott, majd tovább állt. Neymar csak fél szemöldökét felvonva nézett rám.

-        Mi az? – kérdeztem.

-        Bejön neked. – jelentette ki, én meg jót röhögtem rajta.

-        Aranyos srác, meg minden, de ő nem te vagy. – mosolyodtam el, amibe talán bele is pirultam. Bleh. Túl nyálas voltam most.

-        Aranyos srác, de nagy nőcsábász. Most is szerintem egy másik csajjal van itt, nem azzal, akivel tegnap távozott egy buliból. – röhögött. A kis Davi nagyokat pislogott értetlenül. Szegény.

Lassan ki hozták a rendelésünket, amit jóízűen el is fogyasztottunk, majd fizettünk, és elmentünk egy korcsolya pályára, de előtte leadtuk a kis szőkeséget Rafánál.

A pályán minden tekintet ránk szegeződött. Vaku villanások és suttogások voltak körülöttünk, de minket, ez cseppet sem zavart. Rá merészkedtünk a jégre. A srác megfogta a kezemet. Sötétedésig korcsolyáztunk, majd megittunk egy-egy forró csokit végül a karácsonyi vásárban kötöttünk ki. Minden ragyogott. Óriási karácsonyfáktól kezdve volt ott minden. Kis boltok, ahol érződött a forralt bor illata, meg a teáé. Érződött a tiszta levegő, meg a nem rég leesett eső illata is. Csillogott a megfagyott dér a fák ágain. Egyszóval csodaszép látvány volt. Végig jártuk a házakat, és vettünk mézeskalácsot.

Haza felé menet beugrottunk Daviért, majd haza mentünk. Lefektettem a kis srácot a szobájában. Olvastam neki mesét, amire szépen lassan elaludt.  Miután végeztem bementem Neymar szobájába. A mellette lévő fürdőszobából hallatszódott a zuhany hangja. Én csak leültem az ágyra, és vártam, hogy jöjjön. Ma vele akartam aludni. Éjszaka a karjaiba bújni, és érezni az illatát.

Lassan ki jött és meglepetten nézett rám, de szája hamar mosolyra húzódott. Leült mellém, és rám nézett.

-        Velem akarsz aludni? – kérdezte vigyorogva.

-        Ha lehet. – feleltem, majd közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Ez sokkal másabb volt, mint azok, amiket akkor kaptam tőle, mikor még csak az egész egy játék volt. Ez sokkal jobb és másabb most.  – Elmegyek, még gyorsan átveszem a pizsamámat. – súgtam bele a csókba, majd elindultam a fürdőszobába ahol magamra kaptam a pizsamám. Mire visszaértem Neymar, már nyakig betakarózva feküdt. Olyan édes volt. Bebújtam mellé, és átöleltem, ő pedig megfogtam a kezem. Ilyen még sosem történt velem.

*2 nappal később*

Karácsony van. A kis Davi ma kapja meg várva várt ajándékait az apjától. De ez a nap más. Ma jön át Neymar volt barátnője, és egyben kisfia édes anyja is, Carolina. Fura érzés lesz találkozni vele.

Ki keltem Neymar mellől az ágyból, és óvatosan lemásztam. Láttam, hogy a karácsonyfa már fel van állítva, de csupasz. Mellette ott volt egy doboz, teli díszekkel. Elkezdtem díszíteni a fát. Díszítés közben valaki átölelt hátulról. Az a valaki természetesen Ney volt. Egy puszit nyomott az arcomra, majd ő is elkezdte díszíteni a fát.

-        Egész szép lett. – dicsérte meg a közös munkákat a srác.

-        Igen, és pár óra, és itt lesznek a kis szőke herceg ajándékai. – fontam össze a karjaim.

-        És pár óra, és meg érkezik Cara is. – mondta a srác. Egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra.

-        Elmegyek felöltözni, utána meg elkészíthetnénk a karácsonyi menüt. – mondtam, majd egy puszit nyomtam a vállára.

-        Addig én is felöltözök. – karolt át a srác, majd elindultunk felöltözni…

Miután kész lettünk a vacsorával is, felkeltettük Davit. Nyújtózkodva ki kelt az ágyból, majd betettünk neki a szobájában mesét. Csöngettek. Megérkezett Carolina. Neymar boldogan nyitott ajtót a szőkeségnek, aki egy hatalmas csomaggal jött.

-        Sziasztok! Hova tehetem az ajándékot? – kérdezte, majd Neymar a gardrób felé vezette a lányt, és elhelyezte az ő ajándékát is, a mi ajándékunk mellé.

-        Lányok, ismerjétek meg egymást, nekem fontos elintézni valóm van! – mondta a srác, majd sietve elrohant.

-        Vajon hova ment? –tűnődött el Carolina.

-        Nem tudom, biztos valamit elfelejtett. – nevettem.

Igazából amíg Neymar nem volt itt, egy szót sem szóltunk egymáshoz a lánnyal. Ő elment és a kis Davivel foglalkozott, én meg megterítettem a vacsorához, és elkezdtem ki tenni az ajándékokat. A szőke herceg addig úgy sem jön ki a szobájából, majd csak ha Ney haza ér.

A srác egy hatalmas dobozzal érkezett meg, aminek lyukak voltak az oldalán, majd azt is a karácsonyfa alá helyezte. Utána átölelt, és közelebb húzott magához. Az arca az enyémhez közeledett, majd az ajkaink összeértek. A nyelve megtalálta az enyémet, és végig simította rajta.

-        Hívjuk le őket, ajándékozás van. – suttogta bele a csókunkba, majd felszaladt. Én elindítottam a karácsonyi mixemet. Mindhárman le jöttek. A kis David Luccának csillogott a szeme az örömtől. Mogyoró barna szemei a karácsonyfára, majd hirtelen az ajándékokra figyelt. Lecsücsült a földre és elkezdte az ajándékokat nyitogatni, mire hirtelen Neymar közbe szólt, mikor a lyukacsos doboz érkezett.

-        Kisfiam, azt Miának hozta a Jézuska. – mondta vigyorogva, majd felemelte a dobozt, és a kezembe adta.

-        Mondtam, hogy nem kérek semmit. – sírtam el magam örömömben.

-        Nem érdekel! – törölte meg a szememet. – Én nem hagyhattalak ajándék nélkül. – felelte, majd kinyitottam. A dobozban egy szürke macska volt, nyakában egy csengővel.

-        Juj de aranyos! – kaptam a számhoz a kezemet, majd elkezdtem simogatni az ajándékomat.

-        Nálad nem aranyosabb. – mondta a srác, majd átölelt.

-        Nagyon édesek vagytok együtt. – jelentette ki Carolina, mire mind ketten rá néztünk, és elmosolyodtunk. Talán még sem olyan rossz ember ez a lány….

Alsy szemszöge

 

Pár nap múlva karácsony én meg a szobámban duzzogok. Remek. Egésznap csak azon gondolkoztam, hogy kimozduljak-e, de végül ki másztam a szobámból. Mariot nem leltem sehol, viszont a szobája be volt csukva. Óvatosan benyitottam. Épp az ágyán ült és a fejét fogta, majd hirtelen rám nézett és megindult felém és átölelt. Nem öleltem vissza. Csak álltam ott, ő pedig engem ölelgetett. Mikor elengedett döbbenten néztem rá, ő pedig nem értette a szitut.

-        Azt hittem azért jöttél, hogy bocsánatot kérj. – mondta.

-        Ja, szóval még nekem kéne bocsánatot kérni? – kérdeztem ledöbbenve, majd megfordultam és ki akartam sétálni a szobából, de megragadta a karom.

-        Várj! – szólt. – Tényleg haragban töltsük a karácsonyt? – nézett kölyökkutya szemekkel, de én kirántottam a kezem a karjából, és elmentem. Lent felkaptam a kabátomat, és a csizmám, majd kimentem az utcára. A telefonomon ki kerestem Marco számát, és tárcsáztam.

-        Vártam már a hívásodat. – szólt bele a srác a telefonba.

-        Ja, nyilván. Figyu, tudod, hogy most nem vagyok meg Marioval, és nem akarom feszkósan tölteni az ünnepeket, szóval az lenne a kérdésem, hogy karácsonyra ott lehetnék nálad? – kérdeztem.

-        Persze, majd elleszünk. – válaszolta. És hogy érti, hogy elleszünk?

-        Öhm összepakolok, eljössz értem?

-        Ja, de most hotelben vagyok. És örülj, hogy nem Dortmundban, mert akkor nehezen mennék érted. – mondta röhögve.

-        Jó, jó. Na, megyek, majd gyere. – nevettem, és visszamentem a házba.

Felszaladtam a cuccaimért, de Mario elkapott. Mármint nem szó szerint. Szomorúan nézett rám, de én mielőtt még megszólalhatott volna, elmentem. Elővettem egy kis utazó táskát, amibe be pakoltam pár cuccomat. Miközben pakoltam az ajtómon kopogtattak. Tuti Götze az.

-        Mit akarsz? – kiabáltam, de válasz nélkül a srác bejött.

-        Beszéljük meg! – kérlelt.

-        Ezen mit beszélhetnénk meg? Továbbra is az álbarátnőd maradok, de a karácsonyt nem fogom a te depis arckifejezésedet bámulva tölteni.

-        És még is hová mész? – kérdezte.

-        Marcohoz. – feleltem, mire Götze értetlenkedve nézett.

-        Nem úgy volt, hogy az a csók nem igazi?

-        Nem is volt igazi, de nekem külsőleg bejön a srác, és én is neki szerintem. – mondtam egy kaján vigyorral az arcomon, csak azért, hogy bosszantsam. – De tényleg, te miért nem mész Cloéhoz karácsonyozni? – tettem csípőre a kezem.

-        Mert nem jön be…

-        A bulin nem úgy tűnt. – ráztam a fejem.

-        Ő csókolt meg.

-        Te meg vissza. Befejezhetnénk? – vontam fel a fél szemöldököm, majd becsuktam a bőröndöm és lesiettem a lépcsőn.

Vártam, hogy Reus megérkezzen, és elvigyen innen. Lassan meg is érkezett. Mikor beengedtem az ajtón, végig mértem a srácot. Nagyon jól nézett ki. Nem hülyéskedtem, mikor azt mondtam, hogy bejön nekem külsőre.

-        Sziasztok! – köszönt a srác.

-        Miért többes szám? – értetlenkedtem, majd Marco mögém mutatott és akkor esett le. Mario mind végig ott állt mögöttem. Idegesen a hajába túrt, majd felénk jött. Megállt Marco mellett, és odasúgott neki valamit, amire Reus csak pimaszul mosolygott, majd megragadta a táskámat és elindult kifelé.

-        Nem jössz? – nézett hátra majd elindultam én is. Utolsó pillantást vettem az ajtóban álló srácra, de csak a szánalmat láttam benne. Elfordultam, és Marco kocsijában helyet foglaltam. Szótlanul telt az út, a srác néha-néha huncut vigyorral rám nézett, végül erőt vettem magamon és beszélgetést kezdeményeztem.

-        Mit súgott Mario? – kérdeztem, majd a fülem mögé simítottam a hajam.

-        Csak annyit, hogy jegyezzem meg, hogy te az övé vagy, még akkor is, ha most nem vagytok jóban, és ha nem akarom tönkre tenni a barátságunkat, akkor nem viszlek ágyba. – röhögte el magát.

-        És min vigyorogtál annyira? – folytattam a kérdezősködést.

-        Úgy sem vinném ágyba a legjobb haverom barátnőjét, és azon vigyorogtam, hogy nem bízik bennem, meg, hogy csak ennyit kér. Ha az én barátnőm lennél azt sem engedném, hogy megcsókoljon vagy, hogy egyáltalán nála töltsd a karácsonyt. – válaszolta. – De mivel nem mondta, hogy nem csókolózhatunk ezért…- nevetett, perverz vigyorral az arcán.

-        És te honnan veszed, hogy én engedem, hogy megcsókolj? – nevettem el magam, majd kajánul rá néztem, ő pedig rám, majd lehajtotta a fejét és elkezdte rázni.

Lassan megérkeztünk a hotelhoz ahol Reus ideiglenesen lakik. Előre engedett, mint egy igazi úriember. Felmentünk a szobájába, ahol egy mini karácsonyfa állt, és az asztalon sörös dobozok hevertek.

-        És hogy-hogy nem Dortmundba töltöd a karácsonyt a házadban, hanem itt Münchenben egyedül, egy Hotelben.

-        Nem lenne senkim Dortmundban, és most karácsonyra felesleges haza mennem, ha itt töltöm a szilvesztert Roberttel és Marioval, meg még pár haverunkkal.

-        Ja, értem, és én hol alszom? – néztem körül a szobában, ahol csak egy francia ágy helyezkedett el.

-        Hát velem. – kacsintott, mire én meglöktem a vállát.

-        Nem fogok veled aludni! – hangsúlyoztam ki minden egyes szót, majd mosolyogva körbeforgattam szemeimet, és leültem az ágyra. A srác leült mellém, majd átkarolt és az ablakhoz mutatott.

-        Nézd, esik a hó! – mondta, mint egy fogyatékos, én pedig ösztönösen elröhögtem magam. – Nem megyünk ki? – ötletelt.

-        Jobb itt. Úgy is itt is fázom, nem hogy kint. – feleltem, majd a vállára hajtottam a fejem. Én bújós vagyok, és szeretem, ha van mellettem egy srác, még ha nem is táplálok iránta semmi érzelmet. Ezért van több fiú barátom, mint lány. Reus kapott a helyzeten, és elkezdte simogatni a hátamon végigeső hajamat, majd egy puszit nyomott a fejemre. Hirtelen felemeltem a fejem és rá néztem. Tekintete az enyémbe vágott.

-        Zöld szemeid vannak. – jelentettem ki észrevételemet.

-        Neked meg gyönyörű barna szemeid vannak. – mondta komolyan, majd közelebb ült hozzám, majd végigsimította a kezét az arcomon, és szemeit lehunyta. Tudtam mi következik. Akartam. Akartam, mert vonzott a srác, akartam, mert el szerettem volna felejteni Mariot, egy pillanatra. Egy-kettőre a szája az enyémet megtalálta, és nyelve behatolt a számba. A keze már nem az arcomon volt, hanem mind két karja a derekamon kötött ki. Átölelt. Ez a csók nem olyan volt, mint azon a bulin. Ez nem olyan hirtelen, érzelem mentes csók volt. Talán ebben a csókban voltak érzelmek. De ennyi idő alatt?

Elhúztam a fejem, majd egy félénk mosolyt ajándékoztam a srácnak, aki bátortalanul mért végig engem. Hirtelen felállt, és a minihűtőhöz sétált, majd kivett belőle egy palack vizet. Felém nyújtotta én meg elvettem és belekortyoltam. Ő visszaült mellém, és lehajtotta a fejét.

-        Sajnálom, csak olyan más lány vagy. – kezdte a szónoklatát.

-        Alig ismerlek. – nevettem el magam kínomban.

-        Nekem még is olyan, mintha ezer éve ismernélek. – folytatta, majd egy puszit nyomtam az arcára, és a mosdóba indultam. Forró vizet engedtem magamnak, és beültem a kádba. Elkezdtem a habot kifújni a kezemből, amitől tiszta hab lett az egész fürdőszoba.

Lassacskán kimásztam a kádból, és magam köré tekertem a törülközőt, végül feltöröltem a ’művemet’. Mikor felmostam, ki mentem egy száll törülközőben. Marco mocskos vigyorral nézett felém, de én csak gúnyos vigyorral megráztam a fejem, majd a táskámhoz mentem, amiből előkaptam a pizsamámat, amit szintén a fürdőben vettem fel. Miután kimentem a srác már csak egy szem boxerben feküdt az ágyon. Hozzá akartam bújni. Vele akartam aludni, de… Nincs de. Befeküdtem mellé, és a fejemet a vállára helyeztem. Ő csak rám mosolygott, és a hajamat birizgálta, végül egy puszit nyomott az arcomra…

Reggel Marco mellett ébredtem. Felültem és a fejemet fogtam. Éreztem, ahogy Reus is felül, és egy csókot lehel a nyakamra. Teljesen beleremegtem.

-        Marco…- suttogtam és a fejemet lehajtottam.

-        Mondjad, Alsy! – fogta meg a hajamat, és a vállamra helyezte.

-        Én a legjobb haverod barátnője vagyok. – ráztam meg a fejem.

-        Tudom, hogy nem. – nevetett.

-        Honnan veszed? – néztem rá értetlenül.

-        Nekem is volt modestes csajom. Ha ez igazi lenne, most nem itt lennél, és nem gyűlölnéd Mariot, viszont ő láthatólag érez valamit irántad. – felelte, majd apró puszikat hagyott a nyakamon.

-        Igen, ez így van, viszont volt egy kis idő, amikor tényleg együtt voltunk, érted.

-        Ja, értem. – hagyta abba a puszilgatást, és elfordította a fejét. – És még mindig szereted? – kérdezte.

-        Hát elég szarul esett, amit tett, de igen szeretem, csak most nem tudom elviselni…

-        Értem, és nem akarsz ki szeretni belőle? – ölelt át hátulról, és rám nézett.

-        Jó lenne, de sokkal jobb, úgy eljátszani a barátnőjét, hogy tényleg az vagyok. – röhögtem el magam kínomban.

-        Hagyd ott! Nem kötelező végig csinálnod. – tárta szét a karjait.

-        Miért erőlteted annyira? – tettem csípőre a kezem, és rá néztem.

-        Mert akkor nem menne tönkre a barátságunk azért, mert ki kezdek veled.

-        Miért kezdesz ki velem?

-        Mert bejössz, ilyen egyszerű! – tárta szét a karjait, én pedig hátradőltem.

-        Nekem is bejössz, de alig ismerlek.

-        Hát akkor ismerj meg! – dőlt le mellém, és egymás tekintetét fürkésztük, végül mindketten hangos kacagásban törtünk ki….