Part Four

Mia szemszöge

Egy közeli kávézót választottunk. Helyet foglaltunk, majd vártuk a felszolgálót. Domi engem nézett, én meg őt. A levegő szinte csak forrt. Régen legjobb barátok voltunk, és talán többek is, viszont sosem volt még ilyen szikra közöttünk, úgy, hogy csak ültünk egymás előtt szótlanul.

 - Hiányzol. - szólalt meg végül. Majd kerülte a szemkontaktust.

 - Nekem is. - mondtam mosolyogva, mire visszanézett, és ő is elmosolyodott.

 - Hallom a híres focistával vagy most együtt.

 - Igen. - válaszoltam, de szerintem észre vette, hogy nincs valami rendben, viszont nem tette szóvá, mivel jött a felszolgáló.

 - Mit hozhatok? - kérdezte, mire Domi rám nézett. Gondolom, hogy válasszak én előbb.

 - Egy fehér forró csokit kérek! - feleltem.

 - Én pedig egy cappucinot. - válaszolt a srác is, majd a pincér elment. - És milyen a kapcsolatotok? - folytatta a kérdezősködést.

 - Nagyon.....jó. - nyeltem egy nagyot és mosolyt erőltettem az arcomra. Közben az italok megérkeztek. Lassan kortyolgattam italomat, közben a kávéját kavargató srácot néztem.

 - Miért nézel így rám? - kérdezte mosolyogva. Vállat vontam, és tovább ittam a forró csokit.

Bő tíz perc alatt megittam a forró italomat, majd fehér számköré rajzolódott bajuszomat, szalvétával le töröltem, és megint a srácra néztem, aki szintén be fejezte az ivást. - A pasid nem lesz dühös, hogy velem vagy? - vonta fel a szemöldökét.

 - Nem tudja meg... - kezdtem majd körbe néztem, ahol egy férfit láttam, aki nagyon nézett az újsága mögül minket, és egy embert, aki az ablakban a telefonját nagyon felénk fordította, - ...de ha meg is tudja, megmagyarázom neki! - kacsintottam, mire ő felnevetett.

 - Innentől hova menjünk? - tárta szét karjait, mire én a fejemet csóváltam.

 - Haza kell rohannom, de add meg a számod, és holnap összefuthatunk. - adtam át telefonomat neki, mire ő belepötyögte telefonszámát, majd visszaadta.

 - Tessék! Remélem, holnap hívni fogsz. - mutatta fel mutató ujját röhögve, mire én is elnevettem magam.

 - Nem foglak viszont én megyek. Szia! - köszöntem el, majd felkaptam a táskámat, és a kabátomat, végül elmentem.

Bekopogtam az ajtón, amit egy nálam pár évvel idősebb lány nyitott ki. Kezében a kis David volt, és rám mosolygott, amit viszonoztam. A lány alaposan végig mért, majd elmosolyodott.

 - Nem is tudtam, hogy Neymar mostanság kis lányokat ront meg. - nevetett majd elállt az ajtóból, úgy hogy be tudjak menni. A lány biztos a srác egyik prostituálta. Berohantam, hogy a srácot keressem, de sehol sem volt. Eleinte azt hittem, hogy ez a csaj Neymar kurvája, és mivel én itt hagytam és ő nem mehetett el hozzá, ezért ő jött el ide, de mivel a srác nem volt itt, így értelmetlenné vált a logikám.

 - Szóval tényleg el kellett menni... - mondtam magamban, de a lány meghallotta.

 - Igen, én vigyázok Davire. - mosolyodott el. Gyönyörű szép lány volt. Sötét barna hosszú haj, és kékes - zöld szem díszítette őt.

 - Te vagy a babysitter? - kérdeztem, mire a lány felnevetett.

 - Nem. - rázta a fejét. - Én Raffaella vagyok, Neymar húga. - simította a haját a füle mögé. A kis srác közben a lábai között állt, és kukucskált. - El kellett mennie edzésre.

 - Értem, Hát örülök, hogy találkoztunk Raffaella. - bólintottam, majd felmentem a vendégszobába, ahol aludni szoktam. Magamra csuktam az ajtót, majd elővettem a telefonomat. Nikát hívtam.

 - Szia csajszi! - köszönt a lány, hangján semmi rossz nem volt hallható.

 - Milyen Messivel lakni? - kérdeztem köszönés nélkül.

 - Tök jó. Nagyon rendes srác, bár idegesít, hogy egyfolytában, valami Loláról nyavalyog, aki a legjobb haverjával és vele játszadozott, majd szó nélkül otthagyta őket. - felelte.

 - Ja. Lola nekem egy nagyon furcsa lánynak tűnik. - nevettem el magam.

 - Ja igen és Mia... - folytatta. - Messi nagyon jól csókol. - kuncogott. Szinte előttem volt perverz vigyora is.

 - Nika, te ribanc! - röhögtem.

 - Be ismerem, nem vagyok apáca Mia! - folytatta hangos nevetését. - És mi van veled, meg a szexistennel?

 - Pff. Egy beképzelt paraszt, hallod, én nem nagyon bírom ezt Niiikaaaa. - sopánkodtam.

 - A pénz a fontos. Egy év Mia, kitartás!  Viszont nekem mennem kell, mert most egyedül vagyok Leo fiával, mert Lionel edzésen van. - mondta, majd köszönés nélkül letette a készüléket.

Lefeküdtem egy kicsit pihenni, és arra keltem, hogy valaki húzza a hajam. Fáradtan kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a kis Davi húzza a hajamat. Rá mosolyogtam, majd ki keltem az ágyból, és felemeltem.

 - Kis só zsák vagy, tudod? - kérdeztem nevetve, majd vissza helyeztem a földre és lehajoltam hozzá, bár nem nagyon kellett a 165 cmmel. - Mit szeretnél?

 - Játszani! - mosolygott, majd elfutott, és egy labdával tért vissza.

 - Én nem tudok focizni. - ráztam a fejem, mire hirtelen megjelent Neymar. Kicsit dühösnek, fáradtnak és izzadtnak tűnt.

 - Szia, Mia! - köszönt, majd megragadta a kisfiú kezét, és elvitte. Nem tűnt túl boldognak. Látszott, hogy haragszik rám.

 - Neymar, sajnálom! - rohantam utána.

 - Azt értem, hogy engem nem bírsz, de a kisfiam semmit sem ártott neked, és te itt hagytad, én meg alig tudtam neki keresni valakit. Raffaella is alig ért rá. - tett szemre hányást.

 - Ó..boccs! Nem mondtad hova mész! Azt hittem, hogy kielégíted a vágyakat, amiket velem nem tehetsz meg! - kiabáltam majd közelebb léptem hozzá, és próbáltam a szemeimmel szikrákat szórni rá.

 - Ne felejtsd el, veled bármit megtehetek! - mondta, majd megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. - Akár most is. - suttogta a fülembe. - De ahhoz túl rusnya vagy. - engedett el. Szinte ellökött magától. A falnak estem. Sírtam. Legbelül mindenféle érzelem kavargott bennem, és ebben a pillanatban nem utáltam Neymart, hanem egyenesen rühelltem. Visszamentem a szobámba, és magamra csaptam az ajtót. Fülembe dugtam a fülest, és rádőltem az ágyra. Körülbelül öt számmal később megcsörrent a telefonom. Mikor megláttam, hogy ki keres, ledöbbentem. Dave volt az. Az exbarátom. Hónapok óta nem beszéltünk. Amióta szakítottunk. A vidámparkban találkoztunk tavaly előtt, mikor még én 14 ő meg 15 éves volt. Abban az évben voltam utoljára igazi gimnazista, és azon a nyáron határoztuk el, hogy magán tanuló leszek, és ezért Nikával elmentünk közösen vidámparkba. A szellemvasúton ismertem meg. Nika épp mosdóban volt, én meg fel akartam ülni rá, de egyedül nem mertem, ezért Dave felajánlotta, hogy beül velem. Ott összebarátkoztunk. Elkezdtünk beszélgetni, majd ki alakul. Két évig együtt voltunk. Kapcsolatunk Június elején ért véget, vagyis több, mint három hónapja, mert most Szeptember vége felé járunk. Azért döntöttünk, úgy, hogy vége, mert elhidegültünk, plusz én be akartam indítani a karrieremet, de most valamiért megint keres engem. Nem hezitáltam tovább, felvettem.

 - Szia. - köszöntem.

 - Szia, Mia! Hogy vagy? - kérdezte.

 - Köszi, jól. Miért keresel? - tértem át a lényegre.

 - Hát szóval szerintem életünk legnagyobb hibája volt az, hogy szakítottunk.

 - Most ez hogy jött? Onnan, hogy Neymarral vagyok?

 - Nem dehogy! Vagyis igen. Amint megláttalak a képeken rá jöttem mekkora balek vagyok.

 - Sajnálom Dave. Én Neymart szeretem. - hazudtam, majd válasz előtt letettem. Nem hagyhatom cserben Neymart, meg, ha megszegem a szerződést, börtönbe kerülhetek, és azt nem akarom, plusz már nem érzek semmit David iránt. Viszont azért jó, hogy ez a telefonbeszélgetés megtörtént, mert kicsit megnyugodtam. A szobám fürdőszoba részébe mentem, ahol megmostam az arcomat, majd besminkeltem magam, és a hajamat szoros lófarokba kötöttem, majd lementem. Neymar épp a fiával játszott, majd mikor meglátott abba hagyta. Felém közeledett, majd megállt előttem.

 - Ma öltözz szexisen, mert bulizni megyünk, és villogni szeretnék veled. Már amennyit lehet ezzel a....'szépséggel'. - mondta cinikusan.

 - Milyen buli? - kérdeztem.

 - Egy kis buli, ahol ott lesznek a csapattársaim is, és azt mondta Messi, hogy jön a kis barátnőd is.

 - Mikor megyünk?

 - Egy óra múlva szóval készülődj. - felelte majd visszament a kisfiúhoz.

Felmentem és elkezdtem készülődni. Vér vörös rúzst kentem a számra, és felvettem a legmagasabb magas sarkúm, amiben 170 cm voltam (nincs 5cmnél magasabb magas sarkúm). A lehető legszexibb ruhámat választottam, hajamat pedig feltupíroztam. Sminknek a rúzson kívül egy tust gondoltam, amivel cica szemet varázsoltam magamnak. Egy óra alatt bőven kész lettem, ezért lementem, hogy bemutassam a vad külsőmet a srácnak, hogy végre beismerje, hogy nem vagyok olyan ronda, mint amilyennek ő állít engem.

 - Kész vagyok. - jelentettem ki magabiztosan. A srác végig mért. Látszott rajta, hogy tetszik amit lát.

 - Nem halloweeni bulira megyünk. Az csak egy hónap múlva lesz. - nevetett. Talán mégsem volt igazam. Tényleg ennyire undorodik tőlem. Éreztem, ahogy gombócok gyűlnek össze a torkomban.

 - Jól van cseszd meg menj egyedül. - mondtam, majd felfutottam az emeletre. Magamra csaptam az ajtót, és az ágyra vetettem magam. Éreztem, ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon. Kopogást hallottam. - Tűnj innen! - kiáltottam, de hiába. Neymar bejött a szobába és leült az ágyra, majd megsimította a párnába temetett fejem.

 - Sajnálom. - hallom meg hangját. Felülök, és a vállára hajtom a fejem. Ő a hátamra helyezi a kezét, és a végig simítja rajta. Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy nem utáljuk annyira egymást. - Itthon maradjunk? - kérdezte.

 - Igen. - adom a választ, majd leveszem a fejem a válláról. A fürdőbe megyek, ahol lemosom elfolyt sminkem, és kifésülöm a tupírt a hajamból. Mire vissza érek, a szobába a srác eltűnik.

 - Barom. - mondom magamban, majd becsukom az ajtót, és melegítőbe öltözök. Az éjszakámat olvasással töltöttem el.

Alsy szemszöge

Elindultam iskolába ugyan is szerdán és csütörtökön nem voltam, Mr.nagymenő focisztár miatt. Felszálltam a 28 - as villamosra, ami hamar a suli felé vitt. Felballagtam az osztályba, ahol már nem úgy voltak a dolgok, mint az előtt. Nina Bertával beszélgetett, és nem tűnt úgy, mint akit vérig sértettek. Elég jól elbeszélgettek, majd felém közeledtek.

 - Megjöttél? Azt hittem már sosem jössz suliba. - nézett rám unottan Berta.

 - Azt csak szeretnéd. - nevettem el magam, majd amint a cipő orrát néző barátnőmre (vagyis elvileg volt barátnőmre) pillantottam, elment a kedvem a nevetéstől. - Szia, Nina. - köszöntem, mire végre felnézett, de nem köszönt vissza.

 - Tudod Nina rá jött, hogy nem kell neki olyan barát, aki egy pasi miatt otthagyja a suliban, úgy, hogy népszerűtlen és nélküled mindenki cseszegette, amíg nem jöttem én. - túrt bele hajába.

 - Tudod, így aztán Nina nem is volt a barátom. - mosolyodtam el, de ez a mosoly nem volt őszinte.

 - Ja, mindegy. De tudod mit nem értek? Miért pont téged választott Götze? Ronda vagy.

 - Hagyjál már békén.

 - Fake love szagot érzek. - folytatta, mire elmentem tőlük. Nem akartam őket hallgatni.

Szerencsére a nap többi részén nem kellett őket hallgatnom, de néhány gúnyos nézést megkaptam.

Haza mentem, ahol Mario épp Lahmmal Fifázott.

 - Szia.....sztok! - köszöntem, majd felszaladtam a szobámba. Nem volt kedvem bájcsevegni.

A szobámban bedugtam a telefonomba a fülest, és elindítottam rajta a(z) 5SOS Amnesia című számát, és csak azon járt a fejem, hogy miért nem Luke Hemmingsnek lettem az álbarátnője. Legalább amit ő csinál, annak van értelme, és nem abból él meg, hogy labdát rugdos. Pont mikor vége lett a számnak akkor jöttek be a szobámba a srácok. Basszus.

 - Szia, zavarunk? - kérdezte Philip.

 - Nem. - adtam a választ, majd ki pattantam az ágyból.

 - Gyönyörű barátnőd van tesó. - nézett Mariora majd vissza rám.

 - Igen, és csak is az enyém. - mondtam Götze, majd átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.

 - Csak egy puszit kapok? - kérdeztem pimaszul.

 - Miért mit kérsz? - ragadt meg a derekamnál fogva, mire megcsókoltam.

 - Én azt hiszem, megyek. - nevetett Lahm.

 - Ki kísérjelek? - váltam ki a heves csókból.

 - Igen az jó lenne. - rázta mosolyogva meg a fejét, majd kiváltam Mario karjaiból, és kivezettem Philipet.

 - Nagy mázlista ez a Mario. - mondta Lahm a bejárati ajtónak dőlve.

 - Miért? - nevettem el magam.

 - Hogy ilyen szexi barátnője van. - kacsintott, majd kilépett az ajtón.

 - Ahj te. - nevettem el magam, majd rá csuktam az ajtót. Vissza mentem Götzéhez, aki póló nélkül állt a szobámban. - Miért vetted le a pólód? - néztem rá furcsán.

 - Azt hittem tetszik a hasam. - mosolygott pimaszul, majd felém közeledett, és két kezével megfogta az arcom, majd szája lassan az enyémhez simult. Nyelve megtalálta az enyémet, és végigsimította rajta az övét. Miután elengedett, én csak döbbenten néztem rá. Magyarázatot vártam, de ő csak vigyorgott.

 - Miért csókoltál meg? - fontam össze a karjaim.

 - Azt hittem te is akarod.

 - Jól csókolsz, de nem érzek irántad semmit, csak a munka miatt csókoltalak meg Philip előtt.

 - És azt nem akarod megtudni milyen vagyok az ágyban? - húzott magához közelebb, mire én ellöktem magamtól.

 - Részeg vagy, vagy csak kanos? - tártam szét a kezemet.

 - Tudom, hogy többet is érzel irántam. - simította végig a kezét az arcomon, mire közelebb mentem hozzá. Megszagoltam.

 - Te részeg vagy. - állapítottam meg. Túl sokat ittatok Lahmmal. Ő sem volt valami józan. - nevettem el magam, majd ki toltam a srácot a szobából, és bezártam. Miután már nem hallottam semmilyen zajt, megkerestem Mario szobáját, és megint befeküdtem mellé. Most már nem éreztem rajta az alkoholt. Biztos lefürdött, és fogat mosott alaposan. Sőt ezért kifejezetten illatos volt. Hozzábújtam, hátha már alszik. Be kell ismernem, nem rossz srác, de köztünk akkor is annyi van amennyit a modest kért. Kamu, de attól még vonzódhatok hozzá. Vagy, nem?

Reggel apró puszikra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemeim, egy vigyorgó Götze fej volt előttem.

 - Basszameg. - csaptam a homlokomra.

 - Mi az? - röhögött a srác.

 - Attól még, hogy itt alszok az nem jelenti azt, hogy bármit is érzek irántad. Tudom, hogy nem emlékszel, mert részeg voltál, de ezt tegnap este is elmondtam neked.

 - Nyugi. - ölelt át, majd közelebb húzott magához. Azt hiszem ezt hívják kiflinek. - Attól még, hogy te nem érzel irántam semmit, én érezhetek nem? - kérdezte, majd belepuszilt a nyakamba. Ez a mondat sokkolt. Tuti csak hülyül. Megint az idegeimen akar játszani. Ha ő így én úgy. Befordultam a kifliből, és egymás tekintetét fürkésztük. Meg fogtam kezemmel az arcát, majd megcsókoltam. Ő átfonta a csípőmön a karjait majd hátra fordult, ami csak annyit jelentett, hogy én rajta hasaltam, és úgy csókolóztunk. Néha - néha belemarkolt a fenekembe, én pedig megharaptam a száját, amitől felnyögött.

 - Szóval így nem érzel irántam semmit? - szakította félbe a kis játékunkat.

 - Játszani nem lehet? - kacsintottam, majd felkeltem és kisétáltam a szobából. A srác utánam futott és átkarolta a derekamat, majd megpuszilta a nyakam.

 - De, azt én is szeretem. - súgta bele a fülembe, majd elkezdte húzni felfelé a pólóm, mire megállítottam.

 - Nekem a szexhez érzelmek is kellenek, bocsi. - nevettem el magam, majd elindultam a szobámba, és felöltöztem. Miután kész lettem kopogást hallottam.

 - Várj! - kiáltottam, és gyorsan magamra húztam még a pólóm, majd kinyitottam az ajtót. A srác hirtelen letámadott és megint heves csókcsatába kezdtünk. - Állj! - suttogtam bele a csókba. - Miért kell percenként smárolnunk?

 - Mert kívánlak. - válaszolta, majd folytatta, de én ellöktem magamtól.

 - Miért vagy mindig ennyire kanos? - röhögtem el magam, és kimentem a szobából. Nem tudom. Talán abba kéne hagynom. Talán azt kéne csinálnom, mint a legelején, mert ez a srác nagyon hamar betud indulni....

Part three

Mia szemszöge

Reggel korán keltünk. Akkor, amikor még mindenki aludt, hogy elkerülhessük a beszólásokat. Igaz, régen nagyon jóban voltunk, hisz annak ellenére, hogy még alig ismertük egymást, befogadtak, hogy a koleszukban lakjak, úgy, hogy magán tanuló vagyok. Mondjuk ők mind Nika osztálytársai, de most hála nekem, mindkettőnket megutáltak. Azt hiszik, egy hazug vagyok, ami részben talán igaz is, de nem akarom újra átélni a 7. osztályt, ezért talán kicsit örülök is, hogy Neymarral lakhatok.

Elindultunk taxival az adott cím felé, ahol már Neymar kocsija be volt parkolva. Gondolom megérkezett. Vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam. Egy aranyos kis szőke fiúcska nyitott ajtót, majd mosolyra húzta szájacskáját, és egyenesen visszafelé rohant.

 - Ki az? - jött hátulról egy férfihang, majd egyenesen Neymar állt előttem, aki a kis srác kezét fogta. - Ja, csak te. - nézett rám undok arccal, majd tekintete egyenesen a mellettem lévő Nikára pillantott, aki megszólalni sem tudott a döbbenettől. - Ez meg ki? - mutatott a lányra.

 - Ő itt a legjobb barátnőm, és nem akar a kollégiumban lakni, és hogy lakhat itt addig, amíg nem talál helyet?

 - Mi vagyok én bébiszitter? Nem! Így is elég nagy púp vagy te is a hátamon. Miért nem megy haza a szüleihez?

 - Mivel nem akar, de kérlek csak addig, amíg nem találunk neki valamit! - könyörögtem.

 - Gyertek be! Felhívom Messit, hátha ő befogadja, de ha ő is itt van, nem tudok szórakozni veled! - kacsintott, mire Nikával összenéztünk. Féltem. Nem tudom, hogy érti azt a 'szórakozást’ de nem akarom megtudni. Én úgy akarom ezt felfogni, mint valami munkát, nem úgy, mint egy szórakozást, vagy nem is tudom.

 - Elmegyek telefonálni Messinek, addig is találjátok fel magatokat. - mondta.

 - Esetleg kapcsolnál nekünk TV - t? - kérdeztem, mire bekapcsolta a készüléket, ahol épp foci ment. - Át kapcsolnád nekünk valahova máshova? - kérleltem, mire fogta a távirányító, és átkapcsolt a Minimaxra.

 - Tessék, gondolom, ti még ezt nézitek. - mondta gúnyosan, majd egy sármos vigyort mellé vágott.

 - Vicces, de kérlek, kapcsolj a Disney Channelre. - fonta össze a karjait Nika, mire én megböktem a vállát.

 - Mi nem ilyeneket nézünk. Nyilván csak viccelt! - nevettem, és tudtam, hogy ez nem igaz, mert éltünk haltunk a Nickelodeonért és a Disneyért meg sok egyéb mesefilmért is, de a srác már így is dedósnak tart minket, szóval nem akartam ezt így tovább pendíteni.

 - Jó, de maradjon itt, mert Davi nem nézhet mást. - mutatott a plüss macit ölelgető édes kis szőke fiúra, majd elment telefonálni.

Neymar pár perc alatt visszajött.

 - A barátnőd Messinél fog lakni, az úgy jó? - kérdezte, mire Nikára néztem, aki csak vállat vont, és elindult a bőröndjéért.

 - Mikor jön, értem vagy mikor viszel, vagy mi lesz? - kérdezősködött a lány.

 - Nem sokára itt lesz érted, én meg együtt maradok életem szerelmével. - gúnyolódott.

Nika ki ment az ajtó elé, és várta Leot. Nem tűnt valami boldognak így oda mentem hozzá, és átöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

 - Mi a baj drága? - kérdeztem.

 - Nem akarok egy vad idegen házában élni, de jobb mintha fizetni kéne érte, vagy a szüleimmel lakni. Csak megszokom. - vonta meg a vállát, majd tovább bámészkodott az ajtó előtt. Hirtelen dudálást hallottunk.

 - Itt van Messi. - lelkesedett Neymar, és körülbelül két lábbal rúgta ki a lányt az ajtón. - Most már ketten vagyunk, csúfság. - nevetett.

 - Csak mond el, hogy hova pakolhatom le a cuccaim, és hogy hol aludhatok!

 - Három választásod van. Vagy velem alszol a francia ágyon.... - kezdte, de én a 'velem' és a 'francia ágy' szóra meghökkentem.

 - Na, ez a lehetőség kizárt. - vágta, közbe.

 - Van még az, hogy alszol a kanapén, vagy pedig a vendégszobában.

 - Te most szórakozol velem? - nevettem kínosan. - Miért nem a vendégszobát mondtad legelsőnek te barom?

 - Kíváncsi voltam a reakciódra. - röhögött.

 - Na és merre van a vendégszoba? - tártam szét a karjaim, majd megfogta két bőröndöm a háromból, és elindult velük, majd hátra nézett..

 - Nem jössz? - kérdezte, mire felkaptam az utolsó bőröndöt, és elindultam utána.

Egy szinte üres szobához érkeztünk, ahol csak egy francia ágy volt, és pár ruhás szekrény. Neymar bevitte a két bőröndöt a szobába, majd magamra hagyott. Leültem az ágyra, és a tenyerembe temettem a fejem. Teljesen úgy éreztem magam, mint, ahogy Belle érezhette magát a Szépség és a Szörnyetegben, amikor a szörnyhöz költözik. Bár itt nem fog kiderülni, hogy a szörnyem igen is szép belül.

Kipakoltam a bőröndömet, a ruháim szépen elhelyeztem a szekrényekbe, majd a laptopom után nyúltam. Facebook: 99+ ismerősnek jelölés, 99+ új üzenet, 99+ értesítés. Megláttam, hogy 345 követőből hirtelen 6 946 751 követő lett, és a profilomon 156 like helyett hirtelen 38 567 like lett. Jó, azt értem, hogy mindenki azt hiszi, hogy Neymar új barátnője vagyok, de honnan tudják a nevemet?

Elkezdtem nyomozni és hamar kiderült. Neymar ki tett rólunk egy közös képet, amit még Ibizán készítettünk együtt, és megjelölt rajta. Pompás. Nagy levegőt véve, kiviharzok a szobámból, és egyenesen Neymart keresem, aki lelkesen sütöget a kis Davivel.

 - Miért jelöltél be azon a képen, amin együtt vagyunk? Most aztán tényleg nincs magánéletem, mert a facebookon és megszálltak a kis rajongóid! - kiabáltam.

 - Hoppá? - nevetett fel hangosan, mire én fogtam magam és visszavonultam a szobámba. Becsaptam az ajtót, és elkezdtem pár Martin Garrix számot hallgatni, hogy legyen ihletem, a következő dalomhoz. Ez a srác sokkal normálisabbnak tűnik, mint Neymar, és még korombeli is, na és ő tényleg segítene behozni a karrieremet, de ez már lényegtelen. Aláírtam azt a hülye papírt így egy évig az övé vagyok, amit nem tudom, hogy hogy fogok kibírni, de valahogy csak menni fog. Zene hallgatás után felírtam pár számot a noteszembe, amiből mixeket fogok készíteni, majd ledőltem az ágyra, hogy pihenjek egy kicsit, de kopogtattak az ajtómon, és mivel nem reagáltam rá, benyitottak. Neymar volt az.

 - Mia, vigyáznál, kérlek Davire, amíg én elmegyek valahova. - kezdte

 - Hova? - vontam fel az egyik szemöldököm, mire jött az: "ahhoz neked semmi közöd" arckifejezés, - Tudod mit? Nem vigyázok rá, vidd magaddal. Nem az én fiam, és egy ideig nem is lesz gyerekem szóval, nem, nem vigyázok rá, és most ha megengeded, elmegyek sétálni. - keltem ki az ágyból, és elsuhantam mellette.

Az utcákat jártam. Beültem kávézni, és még a helyi plázát is meglátogattam, majd egy parkban - kötöttem ki, ahol egy számomra ismerős hang szólalt meg mögülem.

 - Mia? - kérdezte, mire megfordultam. Egy régi osztálytársam volt, Dominic akit szintén cukkoltak. Mindig le buzizták, meg ilyenek, és mikor elmentem a suliból magára maradt és azóta nem beszéltünk. Teljesen megváltozott. Nem is külsőre, hanem inkább kisugárzásra. Régen olyan kis szürke egér volt. Nem volt valami vidám, fekete szürke és fehér cuccokban járt, rövid haja volt, korosztályához képest alacsony és szemüveget hordott, most meg mintha kicserélték volna. Életvidám volt, magas, hosszú göndör fürjei a vállára simultak, színes cuccokban járt, és a szemüveget kontaktlencsére váltotta. - Mia te vagy az! - vigyorgott, mire én is elmosolyodtam.

 - Szia Domi. Te aztán megváltoztál. - mondtam.

 - Te sem vagy semmi. Bombanő lettél. - mért végig.

 - Hát változnak az idők. - nevettem, majd átöleltem, amit viszonzott. - Te veled tudtam átvészelni csak a gimit.

 - Te meg ott hagytál. - váltott át komolyabb hangnemre.

 - Tudom, és sajnálom, de mesélned kell, ugye tudod? - engedtem el az ölelésből, és belekaroltam a kezébe.

 - Lassíts Mia! - állt meg. - Először is üljünk be valahova. - tanácsolta, mire bólintottam egyet.

Alsy szemszöge

 Megpróbáltam óvatosan ki kelni az öléből, úgy hogy ne keljen fel, de nem sikerült. Götze felkelt.

 - Első éjszaka, hogy itt alszol, és már is együtt ébredünk. Ez a vonzerő szívem. - mondta egy huncut vigyorral az arcán.

 - Bocsi, hogy betettél valami nagyon unalmas filmet, és bealudtam rajta, szóval nyugi, ennek semmi köze a nem létező vonzerődhöz. - tettem neki szemre hányást.

 - Látom jó a humorod. - nevetett - Öltözz fel, mert megyünk, veszek neked pár normális cuccot az Abercrombieban.

 - Nem kellenek a giccses pláza cicás ruhák. - vitatkoztam.

 - De kellenek, mert olyan szerelésekben, amit eddig láttam rajtad, nem jöhetsz velem vacsorára.

 - Vacsorára?

 - Ja. Lesz egy vacsora a focista társaimmal, ahova mindenki hozza a barátnőjét, és szeretném, ha te is jönnél, de ilyen ruhában nem jöhetsz. - válaszolt.

 - Na, jó, de most az egyszer. - adtam be a derekam, majd felszaladtam a szobámba, és elkezdtem turkálni a szekrényemben. Mivel vásárolni megyünk, ezért kivettem a szekrényből, pár kényelmesruhadarabot, majd lófarokba tűztem a hajam.

Mikor kész lettem a sminkemmel is, lementem, hogy megkeresem Mariot. Éppen egy száll törülközőben állt, és a fogát mosta. A hasán lévő kockákat, a csokikon lévőéhez tudnám hasonlítani. Mivel tekintetem megakadt rajta, a focista rögtön kiszúrta, hogy a hasát fürkészem.

 - Tetszik, amit látsz? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

 - Láttam már jobbat. - kamuztam.

 - Hát azt kétlem. - mondta, majd tovább mosta a fogát, és közben egy újságot olvasott, majd felém tartotta.

 - De szép pár vagyunk. - mutatta a címlap sztorit, ahol én és Mario éppenséggel egymás ajkát faljuk.

 - Nem indulnánk inkább? - tártam szét a karjaim, mire Götze lelépett és körül belül tíz perc múlva felöltözve jött vissza, majd indultunk.

Ez az üzlet nagyon nagy volt, és tiszta giccs parádé, bár a fél isten pasikat eléggé élveztem a bejárat előtt.

Kedvemre válogathattam az 'úrinős' ruhák közt, de végül a legnormálisabb ünneplő szerűségű szettet dobtam össze, majd vissza mentünk.

 - Vedd fel az új cuccaid. - kérte Mario, mire felszaladtam, és magamra dobtam ezt a pár cuccot, amit valószínű soha többet nem veszek fel. Kibontottam a hajam, és kifésültem, és rakoncátlan göndör fürtjeim, ahogy húztam a fésűt, úgy vissza is ugrottak helyeikre mikor végeztem. Sminknek vörös rúzst, és fehér szemhéj festéket használtam, meg tust, majd leballagtam a lépcsőkön.

 - Mikor indulunk a vacsorára? - kérdeztem, mire a srác tekintete megakadt rajtam.

 - Úgy nézel ki, mint valami úrinő. - nevetett.

 - Te, meg mint egy segg. - jelentettem ki, majd lehuppantam a fotelbe.

 - Hétkor lesz a vacsora. - felelte végre.

 - Jó, addig még van időnk. Én felmegyek a szobámba olvasni.

 - Ne menj, kérlek! - ragadta meg a kezem. Nem tudom, ez a jelenet egy nyálas filmbe illő volt, de bevallom tetszett, hogy egy híres emberke azt kéri, hogy ne hagyjam ott. Hmm, megszoknám.

 - Miért ne? - kérdeztem egy kis mosollyal az arcomon.

 - Nem akarsz esetleg gyakorolni?

 - Mégis mire?

 - Az élet hűbb csókra. - kacsintott.

 - De édes vagy. - mosolyogtam.

 - Tudom, de most miért? - nevetett.

 - Mert ezt nagyon elhitted. - mondtam, majd fogtam egy párnát és rá dobtam.

 - Tudom, hogy meg akarsz csókolni, csak nem mersz. - röhögött, mire oda mentem hozzá és megcsókoltam. Nem tudom miért. Talán, hogy bizonyítsak neki, hogy nem vagyok gyáva. Szó szerint le nyomtam a nyelvem a torkán.

 - Nem vagyok gyáva. Látod még arra is képes voltam, hogy eljátsszam, hogy veled járok.

 - Csak azért csókoltál meg, mert szeretted volna. - karolt át hátulról.

 - Barom! - mondtam, majd kiszabadultam a kezei közül.

 - Nem akarsz megint megcsókolni? - kérdezte, miközben a tekintetemet kereste, egy pillanatra talán el vesztem én az ő szem párjaiban, de csak mosolyogtam, és elsétáltam.

 - A szobámban leszek. Szólj, ha indulunk. - feleltem, majd elindultam a szobámban, ahol előkaptam kedvenc könyvemet, amit indulásig ki is olvastam.

 - Indulunk. - jött be az ajtón a srác, és pont abban a pillanatban fejeztem be a könyvet.

 - Jó, menjünk. - mondtam, majd el is indultunk.

Az étteremben ott volt Müller, Neuer, Ribéry, Lewandowski, Robber és Schweinsteiger. Mindannyian udvariasan bemutatkoztak, és megdicsértek, majd elfoglaltuk a helyünket.

 - Gyönyörűek vagytok együtt. - nézett ránk Manual.

 - A sors egymásnak teremtett minket. - mosolygott Mario, majd megfogta a kezem, és a szemembe néztem, én meg visszamosolyogtam.

 - És mennyire ért a focihoz a lányka? - kérdezte Bastian.

 - Nem sok mindent, de hát miért értsek a focihoz. Nektek a foci az élet nekem viszont ő. - erőltettem a szerelmet.

Hamar vége lett ennek az unalmas, és idegesítő estének. Haza mentünk, felkaptam a pizsamám, és befeküdtem az ágyba, viszont féltem. Mármint én ilyen parázós vagyok, ugyanis idegen lakásban/házban nem tudok egyedül aludni, így hát....átmentem Götzéhez, és lefeküdtem mellé...

Reggel arra keltem, hogy a mellkasán fekszem, és ő engem néz.

 - Jó reggelt...barom. - röhögött a srác.

 - Mi a szent szar? - kérdeztem álmosan.

 - Velem aludtál. Este bejöttél mellém, és még elvoltunk utána. - kacsintott.

 - Mi? Mi történt? És erre én miért nem emlékszem? Részeg voltam? - akadtam ki.

 - Nyugi, nem voltál leitatva, és nem szeretkeztünk, viszont hozzám bújtál, és meg csókolgattam a nyakad, amire beleremegtél. - túrt bele a hajamba, mire én ki keltem az öléből.

 - Ha nem voltam részeg, erre emlékeznék. - vontam fel a szemöldököm.

 - Hát ne hidd el, jobb is ha én emlékszem, mert tudom, hogy te nem ismered be, hogy nem bánod ezt az egészet. - kacsintott, mire én elröhögtem, magam, és nevetve ki vánszorogtam a szobából, és egyenesen a fürdőbe tartottam. Forró vizet engedtem magamnak, majd megfürödtem. Hajamat kontyba tűztem. Fürdés után törülközőbe csavartam magam, és a szobám felé indultam, ahol felkaptam valamit, majd a gépem felé nyúltam. Természetesen Berta írt. Tudtam, hogy amint meglátja, ezt az egészet nem hagyja szó nélkül.

"Szóval, most menőnek hiszed magad, hogy nem jársz be suliba, mert, hogy focista pasid lett, de nem is értem, hogy ilyen külsővel miért téged választott."

De nem érdekel. Az ilyenekre sosem válaszolok, és még csak most kezdődik a nap...

Part two

Mia szemszöge

Fáradtan mentünk vissza a hotelbe. Berta hamar elaludt, de én nem tudtam. Az agyam egész végig azon kattogott, amit az a férfi mondott, és az aláírt szerződésen. Miért tettem? Miért írta alá? Megérte? Nem tudom.

Mivel aludni nem tudtam így hajnalok hajnalán, gondoltam lefürdök, majd felöltözök a reggelihez, ami még három óra múlva lesz, mivel reggel nyolckor lehet bemenni, de azért én felkaptam egy egyszerű szettet, és mint tegnap, ez alá is felvettem a fürdőruhát, majd lesétáltam a benti bárba, ami üres volt. Kihasználtam az alkalmat és felszaladtam a DJ pultomért, majd vissza mentem a nyugiba és új mixeket kezdtem összedobni.

Nem éreztem, ahogy telik az idő, csak láttam, hogy már megérkeztek a kis ázsiai felszolgálók, ezért elmentettem, amibe bele kezdtem, és vittem is vissza a pultom.

Fent rá néztem a telefonomra. Negyed kilenc volt. Berta még mindig aludt, úgy hogy egyedül mentem reggeliért, és vittem a telefonom, mert bármikor hívhatnak.

Reggeli közben nem hívtak, így gondoltam, hogy lemegyek a tíz órási tengerparti röpire, de előtte felvittem a telefonom, nehogy elhagyjam.

Pont jókor mentem ki, mert az embereket gyűjtötték. Oda léptem az egyik animátorhoz. Kis alacsony harmincas férfi volt, gyorsan, és kicsit vékony hanggal beszélt.

 - Szia, gyönyörűség! Hogy hívnak? - kérdezte.

 - Mia vagyok. - túrtam bele félénken a hajamba.

 - Mia! Gyönyörű név a gyönyörű lánynak. - kacsintott. - Én Nacho vagyok! Ő Ruben - mutat egy húszon - öt év körüli szemüveges srácra, aki épp felénk sétált.

 - Indulhatunk? - kérdezte Ruben, majd rám mosolygott.

 - Sokan vannak? - érdeklődött Nacho. Milyen jó pofa neve van már. Nagyon tetszik.

 - Igen! Ők mind ránk várnak! - mutat egy csapat fiatalabb és idősebb emberre, majd rám nézett. - Te is jössz?

 - Igen. - mosolyogtam, majd elindultunk. A nagy csapatban észrevettem a tegnapi fél isten szőke hajú magas srácomat, aki állítólag rólam beszélt Bertával. Előszedtem minden bátorságomat, majd odasétáltam mellé.

 - Szia! - köszöntem. Persze angolul.

 - Szia. Miért mentél el tegnap csak úgy?

 - Hát, nem tudom. - kamuztam, majd éreztem, ahogy karja a derekamhoz ér, és magához húz.

 - Hogy is hívnak? - kérdezte. Végre. Ezt a kérdést vártam. Nem tudom miért, de én nem mertem megkérdezni a nevét. Vagyis hát nagyon semmit nem mertem kérdezni, de már mindegy. Meg van kötve a kezem, amint hívnak. Végül is addig szórakozhatok.

 - Mia vagyok, és a te neved?

 - Albert. Elég gáz név, de ez van. - felelte és közben meg is érkeztünk a partra. Ki lettek választva a csapatok.

Elég jól telt a röplabda. Alberttel egy csapatban voltunk, és közben beszélgettünk, ezért vesztett a csapatunk, mert egymással voltunk elfoglalva, nem pedig a játékkal. Utána felmentem a szobába kicsit rendbe tenni magam. Berta még mindig szunyókált, én meg friss voltam, úgy, hogy semmit nem aludtam.

Mikor készen lettem, rá néztem a telefonomra. Öt nem fogadott hívás a modestől. Gyorsan visszahívtam, és egy kicsit hallottam, hogy ideges az úr. Végül elmondta, hogy hol és mikor lesz találkozó. Mit kell felvennem, és, hogy mit kell csinálnom.

Gyorsan írtam Bertának egy cetlit, hogy a városba mentem, majd felvettem az adott stílusú randi szettem, majd elindultam.

Szerencsére időben odaértem, de nagyon izgultam. Hamar megláttam a managmentes emberkét, aki megmutatta, hogy hol van Neymar. Ott ült egy padon, napszemüvegben, és fullcapben. Gondolom, hogy ne ismerjék fel. Azt mondta a fickó, hogy üljek mellé, és súgjam a fülébe, hogy "engem keresel" ez a jel, szóval leültem mellé, majd a fülébe súgtam, mire levette a szemüvegét, és a sapkáját. Persze ott abban a percben mindenki a focistát nézte, aki huncutan mosolyog rám, majd feláll. Pimaszul végig mért, majd beszédre nyitotta a száját.

 - Nem egy ilyen fiatal, és csúnya lányra számítottam. - nevetett. Egy pillanatra megállt bennem minden keringés, majd elővettem minden bátorságomat, és vissza szóltam.

 - Ide figyelj, te beképzeld 'nagy sztár'. Most ez van, ezt kell szeretni. Téged hagyott ott a ribanc barátnőd, szóval ezzel én teszek neked szívességet. - fakadtam ki.

 - Hé, csúfság, tegyél úgy mint aki kellemesen beszélget egy kellemesen eltöltött randin, mert ez a dolgod.

 - Ide figyelj,nagy képű barom, te kezdted a piszkálódást, szóval jobb, ha befogod azt a nagy szádat. - mondtam ezt mind mosolyogva és kedvesen.

 - Ügyes kislány! Most fogd meg a kezem! - kérte, mire megfogtam a kezét, és úgy szorítottam, ahogy csak tudtam. - Ne szorítsd! - kérte kedves mosollyal, majd elengedtem. Mind e közben mindenki minket nézett, ezért megsimította az arcom, és egyik pillanatról a másikra már az ajkaimat érintette a szája, és a nyelve lassan találkozott az enyémmel. Nagyon jól csókolt. De akartam húzni az agyát.

 - Azt hittem sztár focista létedre, csókolózni is tudsz. - nevettem.

 - Örüljél annak, hogy megvolt életed első csókja. - gúnyolódott.

 - Cseszd meg!

 - Na, szívem, itt a telefonszámom. Mostantól az enyém vagy. Ha haza mentél, hozzám kell költöznöd, itt meg minden nap találkoznunk kell. Ez a modest kérése a többit már rám bízta. - röhögött.

 - Vigyél vissza a hotelba. - kértem, és most már nem kiabálva vagy gúnyosan, hanem finoman, és szomorúan. Megalázottnak éreztem magam, de ezt még vissza kapja a szupersztár. Nem ismer engem, és nem engedem, hogy megismerje az igazi énem.

 - Jó, hova mész?

 - Grand Palladium Resort Hotel. - válaszoltam, majd a kocsijához kísért. Nagyon nem érdekelt, hogy milyen márkás, és nem ámultam el, csak csendben beszálltam.

Az út szótlanul telt, majd a szálloda előtt leparkolt, és bekísért, hogy mindenki lássa, hogy milyen 'boldogan' telt a randink. Végül egy arc puszival elbúcsúzott. Persze szállodában ezernyi lány minket figyelt, de mégsem tudtam boldog lenni arra, hogy végre engem irigyel mindenki, és én vagyok a központban. A gimiben mindenki csak piszkált, ezért is léptem le és lettem magán tanuló, de ezt mégsem tudtam kiélvezni. Egyenesen a szálloda női mosdójába szaladtam. Hirtelen sok kis könnycsepp lepte el a szemem sarkát, amik szépen lassan lecsordogáltak. Tudtam, hogy ezentúl hazugságban kell élnem méghozzá egy vadbarommal. Muszáj volt valakivel beszélnem. Nekidőltem a hideg csempézett falnak, majd felhívtam a legjobb barátnőmet, Nikát. Ő volt az egyetlen, aki mindig odajött hozzám a gimnáziumban vigasztalni. Ő az, akit miattam megutáltak, de mégsem ment el mellőlem. Ő az aki könyvet írhatna az életemből. Ő a legjobb barátnőm.

Kicsöngött. Mindeközben próbáltam visszafogni a sírást. Felvette.

 - Mia? - szólt bele a telefonba, de én nem tudtam reagálni. Nem sikerült visszafogni, így meg nem akartam beleszólni. - Mia, itt vagy? Csajszi válaszolj!

 - Szia Nika. - szipogtam, és tudtam, hogy érezni fogja, hogy valami baj van.

 - Mia, mi a baj? - kérdezte komolyan.

 - Hazugságban kell élnem. - válaszoltam.

 - Mi? Miért?

 - Hosszú sztori, de vegyél újságokat és nézz neten híreket és megtudod pár napon belül.

 - Mia mit tettél? Mondj valamit!

 - Ennél többet nem mondhatok, sajnálom, - mondtam végszóként, majd letettem. Nem vártam választ sem.

Megmostam az arcomat hideg vízzel, ami kicsit megnyugtatott, majd kijavítottam a lefojt sminkem. Miután, már megint magabiztosnak tűntem, kiléptem a mosdóból, és egyenesen a bár felé sétáltam, ahol összefutottam Alberttel. Ott ült a pultnál és koktélt iszogatott, én meg lehuppantam mellé. A múltkori kis ázsiai srác, aki a múltkor is kiszolgált. Amint meglátott szája mosolyra húzódott, és kis gödröcskék jelentek meg az arcán.

 - Mit hozhatok a szép hölgynek?

 - Sex on the Beach. Egyszerűen imádom! - nevettem el magam, majd Albertre néztem, aki mosolyogva rázta a fejét. - Mi az Albert? - öklöztem meg a vállát, és mintha fájt volna neki megfogta, és elkezdte végig simítani.

 - Kiskorúaknak nem kéne alkoholt inni. - röhögött.

 - Hallod, tűnj innen! - mondtam ironikusan.

 - Szerintem te azt nem szeretnéd. - váltott át komolyabb hang nemre, majd hátra tolta a fülem mögé a hajam. Félre döntötte a fejét, és szemét behunyta, de tudtam, hogy nem szabad, meg a srácot nem is ismerem szinte. Nem tudtam, hogy hogy fogjam vissza, de szerencsémre, pont akkor hozták az italom, így elhúztam a fejem, és egy félénk mosolyra húztam a számat. Tudtam, hogy nem maradhatok sokáig Ibizán, mert ez a srác túl helyes, és nem hiszem, hogy sokáig vissza tudnám fogni magam. Nem vagyok az a lány, akinek meg van kötve a keze, és sosem voltam az. Mindig azt tettem, amit akartam. A szüleim nem szóltak bele az életembe. Tizenhat vagyok, és már kollégista vagyok, így gondolom nem lesz gond, hogy oda költözöm ahhoz a bunkóhoz is. De remélem, azért nem akar tőlem olyat, amire még nem állok készen. Mondjuk, nem hiszem. Csak villogni akar velem, amúgy meg le sem fog szarni. A lényeg az, hogy most meg van kötve a kezem, így nem pasizhatok kedvemre. Ezért is gondoltam azt, hogy inkább még holnap haza megyek.

Megittam az italom, majd felszaladtam a szobába. Berta éppen újságot olvasott. Mielőtt közöltem volna vele, hogy haza megyek, küldtem egy üzenetet Neymarnak, hogy mondja meg, hogy hol lakik, és holnapután legyen ott, addig összepakolom az összes ruhám, meg plüssöm. Azért a biztonság kedvéért, írtam a modestnek is. Miután megírtam az üzenetet, letettem Berta mellé az asztalra, mert csak ott volt konektor.

 - Hova készülsz? - kérdezte, fel sem nézve az újságból.

 - Haza. - válaszoltam teljesen nyugodtan.

 - Miért? - húzta fel az egyik szemöldökét, de még mindig nem pillantott rám.

 - Nem hiszem, hogy itt betudnám indítani a karrieremet. - hazudtam, majd átmentem a másik szobába, pakolni.

Mikor végeztem, és a bőröndömbe be lett pakolva, kicsit ki mentem az erkélyre, utoljára körül nézni, majd lassan elindultam lefelé. Le adtam a kulcsomat, majd vártam a buszomat. Várakozás közben összefutottam Alberttel.

 - Hát te, hova mész? - kérdezte.

 - Sürgősen haza kell rohannom. - kamuztam.

 - Értem. Legalább telefonszámod, facebookod elkérhetem?

 - Igen! Add a telód! - mondtam, majd odaadta a készüléket és a jegyzetei közé leírtam az elérhetőségeimet. - kész, viszont itt a buszom! - mutattam a jármű felé, majd felé futottam, majd indultam vissza Barcelonába.

A repülőn csak meredten bámultam ki az ablakon. Fáradt voltam, így tekintetem lassan egy nagy sötétséget bámult.

Mikor haza értem, a koleszben a lányok, dühösen meredtek végig rajtam.

 - Persze azért mentél ki, hogy beindítsd a karriered, közben megkaparintod szerelmünk szívét! - háborgott Leyla. Zöld szeme szinte már szikrákat szórt, és egyenes fekete haján visszavergődött a fény.

 - Miről beszélsz? - tettetem a tudatlant.

 - Hát arról, hogy nem tudom, hogy, de tudtad, hogy Neyney kint van Ibizán és utána mentél, és most mindenki azt hiszi, hogy randiztál vele. - mutatta oda az újságot felém.

 - Leyla, én randiztam Neymarral. - jelentettem ki, mire Nika felkapta a fejét, megfogta a karom, és kirángatott a szobából.

 - Ez az a hazugság, amiről beszéltél? Hogy azt hiszik randiztál Neymarral, és most már mindenkinek azt is mondod? Ezzel csak tovább izzítod.

 - Nika, nem. Felkeresett a modest, és mondta, hogy el kell játszanom, hogy vele járok, és most hozzá kell költöznöm.

 - Mi van? Itt hagysz, ezekkel? - mutatott az ajtó felé.

 - Azt hittem jóba vagy velük, és én is jóban voltam velük, amíg meg nem utáltak, emiatt, de tudtam, hogy ez lesz.

 - Igen, engem is utálnak, mert védtelek, és most itt hagysz velük.

 - Megbeszélem Neymarral, hogy lakj egy ideig ott, amíg nem találunk másik helyet, jó? És még annyi, hogy nem szabad ezt senkinek elmondani, és Neymar előtt is úgy tenni, mintha nem tudnád, oké?

 - Igen, persze, és köszi.

Visszamentünk majd összeszedtük a cuccainkat, majd elmondtuk a lányoknak, hogy holnapután itt sem vagyunk, és mivel már este tíz volt, ledőltünk aludni.

Alsy szemszöge

 Eljött a 'nagy' nap. Vagyis az a nap, amelyik nap suli után rögtön mehetek egy agyatlan focistával randizni, aki azért kap pénzt, mert éppenséggel jól rúgja a labdát, de nem is érdekel. Fel kaptam valami egyszerűt, majd elindultam a suliba, és suli után a megbeszélt helyszínre.

A fiatalabbik fiú volt ott, és elmondta, hogy mit kéne tennem. Az volt a feladatom, hogy hátulról öleljem át, és pusziljam meg az arcát. Ryan megmutatta, hogy melyik Götze, és tettem is amit tennem kell. Mögé álltam, és karjaimat a nyaka köré fontam, majd arcán hagytam a rúzsom foltját. Mikor megfordult alaposan végig nézett, majd elmosolyodott.

 - Nem vagy te egy kicsit magas? - kérdezte,

 - Nem vagy te egy kicsit alacsony?

 - Legalább szép vagy. - rázta meg a fejét, majd megfogtuk egymás kezét, és sétálni kezdtünk. Mindenki minket bámult, és páran oda mentek a sráchoz autogrammot meg közös fotót kérni. Mikor letelt az állítólagos randi idő, egy nyelvessel búcsúztunk el egymástól. Meg kell hagyni, jól csókol, de akkor is csak egy beképzelt football sztár, semmi más. Megkaptam az elérhetőségeit, ő is az enyéim.

A kis találkánk után, a kis vörös hajú srác félre hívott, és elmondta, hogy össze kell vele költöznöm, ha tetszik, ha nem. Én igazából nem bántam, hogy a kis poros lakásom helyett, egy villában fogok lakni. Vagyis szerintem nem valami kis háza van Marionak.

Mikor haza értem, az említett porfészekbe, felhívtam Götzét, hogy már ma összepakolok, és, hogy jöjjön értem, hogy minél hamarabb megszabaduljak a mostani lakóhelyemtől.

Be nyomtam a telefont és felhívtam. Kicsöngött.

 - Már vártam a hívásodat óriás.

 - Baszki 173 cm mióta óriás? Inkább egy fiúnak törpe a 176 cm.

 - Honnan veszed, hogy annyi vagyok?

 - Olvastam.

 - Ó szóval már utánam néztél. - nevetett.

 - Nem azért kerestelek,hogy bájcsevegjek veled, hanem azért, hogy három óra múlva gyere értem addigra nagyjából összepakolom a ruháim és a sulis cuccaim, meg egyebeket, amik kellhetnek arra a pár hónapra amíg boldogítalak.

 - Jó ott leszek, csak mond el hol laksz, szívem.

 - Ne hívj így, és üziben elküldöm, mert nincs kedvem veled társalogni. Így is elég lesz az a majdnem egy év, amit ki kell veled bírnom. - mondtam, majd választ nem várva le tettem, és elküldtem neki a címemet, majd neki láttam a pakolásnak. Öt nagy bőröndöt pakoltam teli, mivel az ezernyi ruhám ennyibe fért bele, plusz ott volt még a teli tömött iskolatáskám,a miben benne volt minden könyvem, füzetem.

Két óra alatt lettem kész, csak egy órát kellett várnom a 'hercegre', aki fekete mercedesen mosolyogva érkezett.

 - Mi van ennyi bőröndben? - kérdezte a bőröndöket koslatva.

 - Az életem!

 - Neked olyanod van? - nevette el magát, de én pont leszartam az ő véleményét, ahogy másét is. Ennyi lóvéért felőlem bárminek elhordhat.

Megérkeztünk, és sejtelmem beigazolódott. Egy óriási ház tárulkozott fel a szemeim elé.

 - Óriás... - kezdte Mario

 - Igen picur? - vágtam közbe.

 - Megmutatom a szobádat. Remélem, beférsz majd az ajtón. - röhögött, én meg megcsaptam a karját. - Nyugi van cica, örüljél, hogy ilyen körülmények között lakhatsz. - mondta, de én erre csak egy szemforgatással reagáltam.

A szobám egész jó volt, és nagyon sok hely volt a szekrényekben, ami pont jól jött a ruháimnak. Ki pakoltam őket, majd előkaptam a telefonomat és a fülesemet, amitől nyugalmi állapotba tudtam zökkenni, de nem sokáig ugyanis, Mario rám nyitott, amitől meg kellett szakítanom a zene hallgatást.

 - Kopogni nem kéne? És ha épp öltözök? - vontam fel a szemöldököm.

 - Úgy sem hallottad volna, ha kopogok, és ha öltözöl az sem lett volna baj. - kacsintott, én meg kimásztam az ágyból, és ki toltam a focistát az ajtón, majd a zárban lévő kulccsal bezártam az ajtót, és hallgattam tovább a zenét.

Miután végig pörgött mind a kétszáz szám, lementem a földszintre, hogy haraphassak valamit. Lent kinyitottam a hűtőt, és épp vettem volna ki belőle a talált sütőtököt, amikor Götze mögém lopódzott, és megérintette a vállam.

 - Egész otthonosan mozogsz itt, nem gondolod?

 - De úgy gondolom. Megmelegítenéd a sütőtököm? - adtam át neki a tányéromat.

 - Szivi, ott a mikró, tedd, bele majd indítsd el. Nem atomfizika..adta vissza.

 - Ahogy az sem, ahogy focizol. - motyogtam magamban, majd megcsináltam, amit mondott, és jóízűen elmajszoltam a narancsága halloweeni ételt.

Miután befejeztem, elindultam felfedező útra, hogy megkeressem a fürdőszobát, amit sikeresen megtaláltam. Elkezdtem folyatni a vizet, majd bezártam magam mögött az ajtót, hogy ez a bunkó véletlenül se tudjon bejönni. Beleöntöttem a vízbe valami tusfürdőt, hogy habos legyen a víz, mert én szeretek a habokkal játszani a vízben.

Mikor végeztem a fürdőzéssel, kerestem egy friss tiszta törülközőt, és megtörülköztem.

 - Basszus! - jutott eszembe, hogy nem hoztam pizsamát, és semmi más ruhadarabot, így hát bele csavartam magam a törülközőbe, és kinyitottam résre az ajtót. - Mario! - kiáltottam.

 - Igen? - jött a válasz.

 - Ide hoznád a fürdőbe a pizsamámat? - kértem, és kb. egy perc alatt a fürdőnél termett pizsama nélkül.

 - Na és mi a varázsszó? - kérdezte, egyenesen az aurámba hajolva.

 - Cseszd meg!

 - Téves. - rázta a fejét, majd elkezdte húzni maga felé az ajtót, amitől még jobban kinyílt, és még inkább látszódtam.

 - Jól van! Légszíves idehoznád a pizsamámat, drága Mario? - kérleltem.

 - Ez már jobban tetszik. - kacsintott, és öt perc múlva vissza is jött. - A szobádban a sok ruha közt nem leltem a pizsamád, de helyette hoztam neked egy ingemet, meg egy boxeremet, ha nem felel meg felőlem így is kijöhetsz, és tényleg nem értem mit szégyellesz, hisz van rajtad törülköző.

 - Csak add ide azokat a vackokat! - kaptam ki a kezéből, majd becsaptam az ajtót és visszazártam, amíg átöltöztem, végül az adott ruhadarabokban, lementem a TVhez, ahol a srác nagyban Fifázott.

 - Nem néznénk valami filmet? - ültem le mellé.

 - Kibontott hajjal, és az én cuccomban nagyon szexi vagy. - mondta ezt, úgy, hogy ki se látott a játék alól.

 - Kérlek szépen Mario, nézzünk valami normális filmet!

 - Na, jól van. De csak azért, hogy lásd, hogy nagylelkű vagyok. - kapcsolta át a TV - t egy normális csatornára, amin éppen a Zakkant Halloween című film ment, amin bealudtam.

Reggel Götze ölében ébredtem...