Part three

Mia szemszöge

Reggel korán keltünk. Akkor, amikor még mindenki aludt, hogy elkerülhessük a beszólásokat. Igaz, régen nagyon jóban voltunk, hisz annak ellenére, hogy még alig ismertük egymást, befogadtak, hogy a koleszukban lakjak, úgy, hogy magán tanuló vagyok. Mondjuk ők mind Nika osztálytársai, de most hála nekem, mindkettőnket megutáltak. Azt hiszik, egy hazug vagyok, ami részben talán igaz is, de nem akarom újra átélni a 7. osztályt, ezért talán kicsit örülök is, hogy Neymarral lakhatok.

Elindultunk taxival az adott cím felé, ahol már Neymar kocsija be volt parkolva. Gondolom megérkezett. Vettem egy nagy levegőt, majd bekopogtam. Egy aranyos kis szőke fiúcska nyitott ajtót, majd mosolyra húzta szájacskáját, és egyenesen visszafelé rohant.

 - Ki az? - jött hátulról egy férfihang, majd egyenesen Neymar állt előttem, aki a kis srác kezét fogta. - Ja, csak te. - nézett rám undok arccal, majd tekintete egyenesen a mellettem lévő Nikára pillantott, aki megszólalni sem tudott a döbbenettől. - Ez meg ki? - mutatott a lányra.

 - Ő itt a legjobb barátnőm, és nem akar a kollégiumban lakni, és hogy lakhat itt addig, amíg nem talál helyet?

 - Mi vagyok én bébiszitter? Nem! Így is elég nagy púp vagy te is a hátamon. Miért nem megy haza a szüleihez?

 - Mivel nem akar, de kérlek csak addig, amíg nem találunk neki valamit! - könyörögtem.

 - Gyertek be! Felhívom Messit, hátha ő befogadja, de ha ő is itt van, nem tudok szórakozni veled! - kacsintott, mire Nikával összenéztünk. Féltem. Nem tudom, hogy érti azt a 'szórakozást’ de nem akarom megtudni. Én úgy akarom ezt felfogni, mint valami munkát, nem úgy, mint egy szórakozást, vagy nem is tudom.

 - Elmegyek telefonálni Messinek, addig is találjátok fel magatokat. - mondta.

 - Esetleg kapcsolnál nekünk TV - t? - kérdeztem, mire bekapcsolta a készüléket, ahol épp foci ment. - Át kapcsolnád nekünk valahova máshova? - kérleltem, mire fogta a távirányító, és átkapcsolt a Minimaxra.

 - Tessék, gondolom, ti még ezt nézitek. - mondta gúnyosan, majd egy sármos vigyort mellé vágott.

 - Vicces, de kérlek, kapcsolj a Disney Channelre. - fonta össze a karjait Nika, mire én megböktem a vállát.

 - Mi nem ilyeneket nézünk. Nyilván csak viccelt! - nevettem, és tudtam, hogy ez nem igaz, mert éltünk haltunk a Nickelodeonért és a Disneyért meg sok egyéb mesefilmért is, de a srác már így is dedósnak tart minket, szóval nem akartam ezt így tovább pendíteni.

 - Jó, de maradjon itt, mert Davi nem nézhet mást. - mutatott a plüss macit ölelgető édes kis szőke fiúra, majd elment telefonálni.

Neymar pár perc alatt visszajött.

 - A barátnőd Messinél fog lakni, az úgy jó? - kérdezte, mire Nikára néztem, aki csak vállat vont, és elindult a bőröndjéért.

 - Mikor jön, értem vagy mikor viszel, vagy mi lesz? - kérdezősködött a lány.

 - Nem sokára itt lesz érted, én meg együtt maradok életem szerelmével. - gúnyolódott.

Nika ki ment az ajtó elé, és várta Leot. Nem tűnt valami boldognak így oda mentem hozzá, és átöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára.

 - Mi a baj drága? - kérdeztem.

 - Nem akarok egy vad idegen házában élni, de jobb mintha fizetni kéne érte, vagy a szüleimmel lakni. Csak megszokom. - vonta meg a vállát, majd tovább bámészkodott az ajtó előtt. Hirtelen dudálást hallottunk.

 - Itt van Messi. - lelkesedett Neymar, és körülbelül két lábbal rúgta ki a lányt az ajtón. - Most már ketten vagyunk, csúfság. - nevetett.

 - Csak mond el, hogy hova pakolhatom le a cuccaim, és hogy hol aludhatok!

 - Három választásod van. Vagy velem alszol a francia ágyon.... - kezdte, de én a 'velem' és a 'francia ágy' szóra meghökkentem.

 - Na, ez a lehetőség kizárt. - vágta, közbe.

 - Van még az, hogy alszol a kanapén, vagy pedig a vendégszobában.

 - Te most szórakozol velem? - nevettem kínosan. - Miért nem a vendégszobát mondtad legelsőnek te barom?

 - Kíváncsi voltam a reakciódra. - röhögött.

 - Na és merre van a vendégszoba? - tártam szét a karjaim, majd megfogta két bőröndöm a háromból, és elindult velük, majd hátra nézett..

 - Nem jössz? - kérdezte, mire felkaptam az utolsó bőröndöt, és elindultam utána.

Egy szinte üres szobához érkeztünk, ahol csak egy francia ágy volt, és pár ruhás szekrény. Neymar bevitte a két bőröndöt a szobába, majd magamra hagyott. Leültem az ágyra, és a tenyerembe temettem a fejem. Teljesen úgy éreztem magam, mint, ahogy Belle érezhette magát a Szépség és a Szörnyetegben, amikor a szörnyhöz költözik. Bár itt nem fog kiderülni, hogy a szörnyem igen is szép belül.

Kipakoltam a bőröndömet, a ruháim szépen elhelyeztem a szekrényekbe, majd a laptopom után nyúltam. Facebook: 99+ ismerősnek jelölés, 99+ új üzenet, 99+ értesítés. Megláttam, hogy 345 követőből hirtelen 6 946 751 követő lett, és a profilomon 156 like helyett hirtelen 38 567 like lett. Jó, azt értem, hogy mindenki azt hiszi, hogy Neymar új barátnője vagyok, de honnan tudják a nevemet?

Elkezdtem nyomozni és hamar kiderült. Neymar ki tett rólunk egy közös képet, amit még Ibizán készítettünk együtt, és megjelölt rajta. Pompás. Nagy levegőt véve, kiviharzok a szobámból, és egyenesen Neymart keresem, aki lelkesen sütöget a kis Davivel.

 - Miért jelöltél be azon a képen, amin együtt vagyunk? Most aztán tényleg nincs magánéletem, mert a facebookon és megszálltak a kis rajongóid! - kiabáltam.

 - Hoppá? - nevetett fel hangosan, mire én fogtam magam és visszavonultam a szobámba. Becsaptam az ajtót, és elkezdtem pár Martin Garrix számot hallgatni, hogy legyen ihletem, a következő dalomhoz. Ez a srác sokkal normálisabbnak tűnik, mint Neymar, és még korombeli is, na és ő tényleg segítene behozni a karrieremet, de ez már lényegtelen. Aláírtam azt a hülye papírt így egy évig az övé vagyok, amit nem tudom, hogy hogy fogok kibírni, de valahogy csak menni fog. Zene hallgatás után felírtam pár számot a noteszembe, amiből mixeket fogok készíteni, majd ledőltem az ágyra, hogy pihenjek egy kicsit, de kopogtattak az ajtómon, és mivel nem reagáltam rá, benyitottak. Neymar volt az.

 - Mia, vigyáznál, kérlek Davire, amíg én elmegyek valahova. - kezdte

 - Hova? - vontam fel az egyik szemöldököm, mire jött az: "ahhoz neked semmi közöd" arckifejezés, - Tudod mit? Nem vigyázok rá, vidd magaddal. Nem az én fiam, és egy ideig nem is lesz gyerekem szóval, nem, nem vigyázok rá, és most ha megengeded, elmegyek sétálni. - keltem ki az ágyból, és elsuhantam mellette.

Az utcákat jártam. Beültem kávézni, és még a helyi plázát is meglátogattam, majd egy parkban - kötöttem ki, ahol egy számomra ismerős hang szólalt meg mögülem.

 - Mia? - kérdezte, mire megfordultam. Egy régi osztálytársam volt, Dominic akit szintén cukkoltak. Mindig le buzizták, meg ilyenek, és mikor elmentem a suliból magára maradt és azóta nem beszéltünk. Teljesen megváltozott. Nem is külsőre, hanem inkább kisugárzásra. Régen olyan kis szürke egér volt. Nem volt valami vidám, fekete szürke és fehér cuccokban járt, rövid haja volt, korosztályához képest alacsony és szemüveget hordott, most meg mintha kicserélték volna. Életvidám volt, magas, hosszú göndör fürjei a vállára simultak, színes cuccokban járt, és a szemüveget kontaktlencsére váltotta. - Mia te vagy az! - vigyorgott, mire én is elmosolyodtam.

 - Szia Domi. Te aztán megváltoztál. - mondtam.

 - Te sem vagy semmi. Bombanő lettél. - mért végig.

 - Hát változnak az idők. - nevettem, majd átöleltem, amit viszonzott. - Te veled tudtam átvészelni csak a gimit.

 - Te meg ott hagytál. - váltott át komolyabb hangnemre.

 - Tudom, és sajnálom, de mesélned kell, ugye tudod? - engedtem el az ölelésből, és belekaroltam a kezébe.

 - Lassíts Mia! - állt meg. - Először is üljünk be valahova. - tanácsolta, mire bólintottam egyet.

Alsy szemszöge

 Megpróbáltam óvatosan ki kelni az öléből, úgy hogy ne keljen fel, de nem sikerült. Götze felkelt.

 - Első éjszaka, hogy itt alszol, és már is együtt ébredünk. Ez a vonzerő szívem. - mondta egy huncut vigyorral az arcán.

 - Bocsi, hogy betettél valami nagyon unalmas filmet, és bealudtam rajta, szóval nyugi, ennek semmi köze a nem létező vonzerődhöz. - tettem neki szemre hányást.

 - Látom jó a humorod. - nevetett - Öltözz fel, mert megyünk, veszek neked pár normális cuccot az Abercrombieban.

 - Nem kellenek a giccses pláza cicás ruhák. - vitatkoztam.

 - De kellenek, mert olyan szerelésekben, amit eddig láttam rajtad, nem jöhetsz velem vacsorára.

 - Vacsorára?

 - Ja. Lesz egy vacsora a focista társaimmal, ahova mindenki hozza a barátnőjét, és szeretném, ha te is jönnél, de ilyen ruhában nem jöhetsz. - válaszolt.

 - Na, jó, de most az egyszer. - adtam be a derekam, majd felszaladtam a szobámba, és elkezdtem turkálni a szekrényemben. Mivel vásárolni megyünk, ezért kivettem a szekrényből, pár kényelmesruhadarabot, majd lófarokba tűztem a hajam.

Mikor kész lettem a sminkemmel is, lementem, hogy megkeresem Mariot. Éppen egy száll törülközőben állt, és a fogát mosta. A hasán lévő kockákat, a csokikon lévőéhez tudnám hasonlítani. Mivel tekintetem megakadt rajta, a focista rögtön kiszúrta, hogy a hasát fürkészem.

 - Tetszik, amit látsz? - kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

 - Láttam már jobbat. - kamuztam.

 - Hát azt kétlem. - mondta, majd tovább mosta a fogát, és közben egy újságot olvasott, majd felém tartotta.

 - De szép pár vagyunk. - mutatta a címlap sztorit, ahol én és Mario éppenséggel egymás ajkát faljuk.

 - Nem indulnánk inkább? - tártam szét a karjaim, mire Götze lelépett és körül belül tíz perc múlva felöltözve jött vissza, majd indultunk.

Ez az üzlet nagyon nagy volt, és tiszta giccs parádé, bár a fél isten pasikat eléggé élveztem a bejárat előtt.

Kedvemre válogathattam az 'úrinős' ruhák közt, de végül a legnormálisabb ünneplő szerűségű szettet dobtam össze, majd vissza mentünk.

 - Vedd fel az új cuccaid. - kérte Mario, mire felszaladtam, és magamra dobtam ezt a pár cuccot, amit valószínű soha többet nem veszek fel. Kibontottam a hajam, és kifésültem, és rakoncátlan göndör fürtjeim, ahogy húztam a fésűt, úgy vissza is ugrottak helyeikre mikor végeztem. Sminknek vörös rúzst, és fehér szemhéj festéket használtam, meg tust, majd leballagtam a lépcsőkön.

 - Mikor indulunk a vacsorára? - kérdeztem, mire a srác tekintete megakadt rajtam.

 - Úgy nézel ki, mint valami úrinő. - nevetett.

 - Te, meg mint egy segg. - jelentettem ki, majd lehuppantam a fotelbe.

 - Hétkor lesz a vacsora. - felelte végre.

 - Jó, addig még van időnk. Én felmegyek a szobámba olvasni.

 - Ne menj, kérlek! - ragadta meg a kezem. Nem tudom, ez a jelenet egy nyálas filmbe illő volt, de bevallom tetszett, hogy egy híres emberke azt kéri, hogy ne hagyjam ott. Hmm, megszoknám.

 - Miért ne? - kérdeztem egy kis mosollyal az arcomon.

 - Nem akarsz esetleg gyakorolni?

 - Mégis mire?

 - Az élet hűbb csókra. - kacsintott.

 - De édes vagy. - mosolyogtam.

 - Tudom, de most miért? - nevetett.

 - Mert ezt nagyon elhitted. - mondtam, majd fogtam egy párnát és rá dobtam.

 - Tudom, hogy meg akarsz csókolni, csak nem mersz. - röhögött, mire oda mentem hozzá és megcsókoltam. Nem tudom miért. Talán, hogy bizonyítsak neki, hogy nem vagyok gyáva. Szó szerint le nyomtam a nyelvem a torkán.

 - Nem vagyok gyáva. Látod még arra is képes voltam, hogy eljátsszam, hogy veled járok.

 - Csak azért csókoltál meg, mert szeretted volna. - karolt át hátulról.

 - Barom! - mondtam, majd kiszabadultam a kezei közül.

 - Nem akarsz megint megcsókolni? - kérdezte, miközben a tekintetemet kereste, egy pillanatra talán el vesztem én az ő szem párjaiban, de csak mosolyogtam, és elsétáltam.

 - A szobámban leszek. Szólj, ha indulunk. - feleltem, majd elindultam a szobámban, ahol előkaptam kedvenc könyvemet, amit indulásig ki is olvastam.

 - Indulunk. - jött be az ajtón a srác, és pont abban a pillanatban fejeztem be a könyvet.

 - Jó, menjünk. - mondtam, majd el is indultunk.

Az étteremben ott volt Müller, Neuer, Ribéry, Lewandowski, Robber és Schweinsteiger. Mindannyian udvariasan bemutatkoztak, és megdicsértek, majd elfoglaltuk a helyünket.

 - Gyönyörűek vagytok együtt. - nézett ránk Manual.

 - A sors egymásnak teremtett minket. - mosolygott Mario, majd megfogta a kezem, és a szemembe néztem, én meg visszamosolyogtam.

 - És mennyire ért a focihoz a lányka? - kérdezte Bastian.

 - Nem sok mindent, de hát miért értsek a focihoz. Nektek a foci az élet nekem viszont ő. - erőltettem a szerelmet.

Hamar vége lett ennek az unalmas, és idegesítő estének. Haza mentünk, felkaptam a pizsamám, és befeküdtem az ágyba, viszont féltem. Mármint én ilyen parázós vagyok, ugyanis idegen lakásban/házban nem tudok egyedül aludni, így hát....átmentem Götzéhez, és lefeküdtem mellé...

Reggel arra keltem, hogy a mellkasán fekszem, és ő engem néz.

 - Jó reggelt...barom. - röhögött a srác.

 - Mi a szent szar? - kérdeztem álmosan.

 - Velem aludtál. Este bejöttél mellém, és még elvoltunk utána. - kacsintott.

 - Mi? Mi történt? És erre én miért nem emlékszem? Részeg voltam? - akadtam ki.

 - Nyugi, nem voltál leitatva, és nem szeretkeztünk, viszont hozzám bújtál, és meg csókolgattam a nyakad, amire beleremegtél. - túrt bele a hajamba, mire én ki keltem az öléből.

 - Ha nem voltam részeg, erre emlékeznék. - vontam fel a szemöldököm.

 - Hát ne hidd el, jobb is ha én emlékszem, mert tudom, hogy te nem ismered be, hogy nem bánod ezt az egészet. - kacsintott, mire én elröhögtem, magam, és nevetve ki vánszorogtam a szobából, és egyenesen a fürdőbe tartottam. Forró vizet engedtem magamnak, majd megfürödtem. Hajamat kontyba tűztem. Fürdés után törülközőbe csavartam magam, és a szobám felé indultam, ahol felkaptam valamit, majd a gépem felé nyúltam. Természetesen Berta írt. Tudtam, hogy amint meglátja, ezt az egészet nem hagyja szó nélkül.

"Szóval, most menőnek hiszed magad, hogy nem jársz be suliba, mert, hogy focista pasid lett, de nem is értem, hogy ilyen külsővel miért téged választott."

De nem érdekel. Az ilyenekre sosem válaszolok, és még csak most kezdődik a nap...