Part twelve

Mia szemszöge

Miután beszéltem azzal az Alsyval vagy kivel, ledőltem az ágyra pihenni. A telefonom pittyegésére keltem fel. James üzent. Az írta buli van Lolánál, méghozzá Neymar születésnapját ünneplik. Ott akartam lenni. Látni az arcukat, ahogy ledöbbenek, ahogy belépek a házba.

Elkészülődtem. Fekete tussal macskaszemet húztam magamnak, majd vörös rúzs kentem ajkaimra. Felvettem egy dögös koktél ruhát, hajamat pedig oldalra kibontva hagytam.

Taxival mentem a partira, bár kicsit megkésve. Ahogy odaértem, láttam, hogy az ajtó nyitva van. Beléptem az ajtón, mire Ney és Lola idegesen néztek rám, míg a többiek barátságos mosollyal fogadtattak, kivéve Marcelot. Rajta inkább egy kaján vigyor látszott. Felém közeledett.

-        Lola és Neymar, amíg nem voltál itt egymás ajkát falták. – kezdte a gúnyos mosollyal az arcán.

-        Na és? – vontam fel a fél szemöldökömet.

-        Látom rajtad, hogy majd megőrülsz, hogy féltékennyé tedd. – mondta.

-        Nem. – feleltem az ajkamat harapva, hisz igen. Minden áron féltékennyé akartam tenni Neyt, csak nem Marceloval, aki épp előkapta a mobilját és megmutatta a képet, amin épp smárolnak. Abban a pillanatban azt éreztem, mintha egy óriás gombóc lenne a torkomban. – De igen, féltékennyé akarom tenni. – ismertem be, mire megfogta a kezem, egy sarokba húzott, én meg a falnak döntöttem. Az ajkaimra tapasztotta az övéit és nyelve már is behatolást kért, amit megadtam. Kezei a fenekemre tévedtek és egy óriásit belemarkolt, majd abba hagyta a csókot és a fülemhez hajolt.

-        Kezd el a nyakamat puszilgatni, mert pasid épp minket figyel, utána meg menjünk fel egy csendes szobába, zárkózzunk be, és még mielőtt ki akadnál, hogy nem fekszel le velem, nem is kell, elég, ha csak azt hiszik. – súgta a fülembe, majd tettem azt, amit mondott. Elkezdtem a nyakát csókolgatni, majd elindultunk és egy szobát kerestünk. Találtunk egyet, amibe bementünk. Szerencsére volt kulcs a zárban, így bezártam az ajtót.

-        És most hogyan tovább? – kérdeztem halkan.

-        Najó most nem tudom. – nevette el magát.

-        Én igen. – néztem le a cipőmhöz és egy perverz mosolyt villantottam, mire közelebb jött és körül belül tíz centire állt meg tőlem.

-        Na és mi az? – karolt át, mire rá néztem. Megcsókoltam, majd elkezdtem le venni a pólóját. – Azt akarod, hogy lefeküdjünk? – kérdezte nagyot nyelve, mire aprókat bólogattam. Egy aberrált mosoly jelent meg arcán. Átkarol és a ruhám cipzárjához nyúlt és lehúzta finoman, majd felemelt és az ágyra döntött. A nyakamat kezdte el puszilgatni, én meg a hajába túrtam. Hátranyúlt a melltartómhoz, és épp csatolta volna ki, mire dörömbölni kezdtek az ajtón. Gyorsan a ruhámhoz kaptam, majd felvettem, ő pedig az ajtóhoz igyekezett. Hirtelen Neymar tört be tomboló haraggal, és lekevert egyet Marcelonak, majd felém jött. Félelmemben a falnak dőltem és tekintetemet a földre szegeztem. A srác a karját a falnak támasztotta.

-        Mia nézz rám! – kérte, szinte már parancsolta. Óvatosan rá néztem. – Szeretlek. – mondta, mire elröhögtem magam kínomban.

-        Alig várom, hogy lejárjon a szerződés. – feleltem, és már a sírógörcs kerülgetett.

-        Sajnálom, hogy lefeküdtem Lolával, de majdnem te is megtetted Marceloval, aki tíz évvel idősebb nálad! – akadt ki.

-        Sajnálom, hogy már nem szeretlek. – mondtam ki a végszót, majd megpróbáltam kiszabadulni mellőle és elfutottam a buliról. Taxit hívtam és egyenesen Domihoz siettem, aki azóta az egy hónap óta, kapott egy saját lakást.

Kétségbeesve írtam be a kapukódot, majd szaladtam fel a harmadik emeletre. Megálltam a szobája előtt és bekopogtam. A srác egy alsó gatyában nyitott ajtót, és nem nagyon látszott rajta, hogy szégyenlős lenne. Beengedett, majd becsukta maga mögött az ajtót. Elsírtam magam, ő pedig sajnálva pillantott végig rajtam.

-        Kérsz teát? – kérdezte miközben felkapott egy pólót meg egy gatyát.

-        Igen, köszi. – válaszoltam majd összegörnyedtem a fotelben. Pár perc múlva visszatért egy bögrével és leült mellém. Belekortyoltam a forró italba, majd a kávézóasztalra helyeztem. – Majdnem lefeküdtem egy olyan emberrel, akit utálok, csak azért, hogy féltékennyé tehessem. – néztem rá. Szemem tiszta könny volt.

-        Még szerencse, hogy nem történt meg. – felelte, majd átölelt. – Szerintem fürödj meg és feküdj le aludni! – engedett el az ölelésből, majd aprókat bólogattam és tettem, amit mondott. Vettem egy forró fürdőt, majd felvettem egy pizsamám, mivel egy ideje nála lakom, és itt van egy csomó cuccom.

Nem akartam egyedül aludni, így megkerestem Domi szobáját, ahol még éget a villany. Könyvet olvasott. Befeküdtem mellé, és odabújtam hozzá. Érezni akartam a közelségét, az illatát.

-        Itt akarsz aludni kicsi lány? – kérdezte nevető hangon.

-        Igen. – feleltem fáradtan, majd a vállára hajtottam a fejem.

-        Mia. – szólalt meg.

-        Hm? – kérdeztem álmosan.

-        Még mindig szereted Neymart? – érdeklődött.

-        Nem. – válaszoltam, majd lassan elaludtam.

Reggel Domi mellett keltem. Mosolyogva nézett rám, mire kinyújtózkodtam. Felültem az ágyon, és elindultam a ruhámért. Felöltöztem, majd a srác a szobám ajtaján kopogtatott.

-        Gyere be! – mondtam, majd bejött és a falnak döntött. Meg akart csókolni, de én elhajtottam a fejem.

-        Mi az Mia? – kérdezte, de hangja olyan furcsa volt. Olyan, mint Marceloé, amikor megfenyegetett.

-        Köztünk nem lesz semmi! – fakadtam ki, majd kiszaladtam a szobából. A földre rogytam. Miért ilyen paraszt minden fiú?

-        Sajnálom Mia, azt hittem te is akarod. – guggolt mellém.

-        Hát ezt nagyon rosszul hitted. – szipogtam dühösen.

-        Sajnálom. – felelte, majd átölelt.

-        Én is. – hajtottam le a fejem.

-        Te mit? – kérdezte furcsálkodva.

-        Hogy hazudtam. – válaszoltam.

-        De mégis miben? – érdeklődött, mire rá néztem.

-        Hogy azt mondtam, köztünk nem lehet semmi.

-        Miért? Lehet? – bízta el magát, mire meglöktem a vállát.

-        Talán. – válaszoltam.

-        Az a talán megtörténhet most is? – mosolygott rám, mire megcsókoltam.

-        Igen. – súgtam bele a csókba.

-        Már rég óta beléd vagyok zúgva. – ismerte be, mire rá bíztatóan rá néztem.

Felálltam, mire követte a példám. Átöleltem és mélyen a szemeibe néztem. Puha ajkaival lágy csókot lehelt ajkaimra.

-        Ma eljössz velem moziba? – kérdezte, mire bólogattam.

-        Elmegyek veled moziba. – nevettem.

Lola szemszöge

Eléggé szar érzés volt, hogy Neymar utána ment a kurvája és Marcelo után. A bulimon nem csak egy majdnem szex volt, hanem egy bunyó is. De marha jó. a bulimnak lőttek, hála ennek a potya vendégnek.

Mindenki haza ment, Ney meg teljesen dühösen elment egy kocsmába pár haverjával, én meg egyedül maradtam. Egyedül James maradt ott velem.

-        Te még mit keresel itt? – vontam kérdőre, mire felemelte mind két kezét.

-        Nyugi, csak segítek elpakolni. – mondta, mire leültem a kanapéra és a fejemet fogtam.

-        Mindent elcsesztem, ugye? Ney, már soha sem lesz az enyém. – feleltem, majd éreztem, ahogy pár könnycsepp ki csordul a szememből.

-        Annyi fiú van még az életben, Lola. Akik tényleg tisztelnek és szeretnek!

-        Na és hol? – nevettem el magam kínomban.

-        Itt melletted. – válaszolta, majd közel hajolt, hogy megcsókoljon, de én ellöktem magamtól.

-        Mit csinálsz? – akadtam ki.

-        Gondoltam, ha már ketten maradtunk, történhet valami izgi. – kacsintott.

-        Ja, látom, mennyire szeretsz és tisztelsz. – röhögtem, de ez már nem kínos, hanem normális nevetés volt.

-        Csak fel akartalak vidítani. – mosolygott. – Na, menjünk takarítani! – húzott magával, mire fáradtan vele tartottam.

Hamar össze takarítottunk, majd fáradtan a fotelba dőltünk. Fáradtan a fejemet vállára hajtottam, majd ő elkezdte simogatni a hátam.

-        Tényleg nem smárolunk? – kérdezte, mire megöklöztem a vállát.

-        Kussolj már! – nevettem.

-        Csak kérdeztem. – mondta, majd a fülem mögé seperte a hajam. – Pedig jó pillanat lenne. – nézett mélyen a szemembe, és várta, hogy én kezdeményezzek. Megtettem, hisz Neymar úgy is Miát szereti. Csók közben nyelveink találkoztak, és végig simultak egymáson. – Hűha, ez mi volt? – érdeklődött, közben tudta, hogy miért tettem.

-        Ne tagadd, hogy élvezted! – nevettem, mire közelebb hajolt hozzám.

-        De nagyon is élveztem. – súgta a fülembe. – És tudod, mit élveznék még? – kérdezte majd a keze a combomra tévedt, és azt simogatta végig.

-        Mit? – haraptam meg az ajkamat.

-        Ha érezhetném az ágyban is meztelenül a testedet. – vigyorgott rám perverzen.

-        Hát jó. – néztem a cipőmre mosolyogva. – Gyere utánam. – álltam fel és a bejárat felé vezettem, majd kinyitottam, kilöktem rajta és bezártam az ajtót. – Ezt elhitted! – kiáltottam ki, majd a szobámba mentem, és lefeküdtem aludni.

Alsy szemszöge

Fáradtan értem haza, táskámat az ajtó elé dobtam. Mario egy édes csókkal fogadott, és látta rajtam, hogy valami nincs rendben.

-        Mi a baj? – kérdezte, én meg fáradtan ledőltem a fotelre.

-        Az egyik osztálytársam elmegyógyintézetbe került. – feleltem, mire a lábam mellé ült.

-        Úristen, miért? – érdeklődött mire megráztam a fejem.

-        Hosszú. – válaszoltam.

-        Ma este héttől meccsem lesz a Dortmund ellen. Nincs kedved kijönni, megnézni?

-        De van! – pattantam ki a fotelből. Mikor indulnánk? Már fél öt van. – kérdeztem, majd egy puszit nyomtam a vállára

-        Mindjárt, de várjunk. Te nem is szereted a focit! – nézett rám döbbenten, majd elmosolyodott.

-        De utálom, viszont imádom a srácokat, olyan nagy formák. – nevettem.

-        De hallod, Marcoval kérlek, ne állj szóba! – kérte komolyan.

-        Megpróbálom elkerülni. – feleltem, majd megcsókoltam és felmentem felvenni egy Bayernes mezt. – Indulhatunk? – kérdeztem, mire tátott szájjal nézett rám.

-        Hú, de szexi valaki. – mondta, majd összefogtam a hajam lófarokba.

-        Köszi! Elhívtam Bridgetet is, ha nem baj, hisz most békülőben vagyunk. – nevettem, mire megforgatta a szemeit.

-        Jó nem bánom. Vele ott találkozunk? – kérdezte, mire bólogattam.

-        Akkor menjünk, mert nekem még átkell öltöznöm. – közölte, majd elindultunk.

Mikor odaértünk, még nem volt ott Bridget, ezért Mario szólt, hogy én, Bridg vele vagyunk. Körülbelül tíz perc múlva meg is érkezett a lány. Gyönyörűbben, mint valaha. Egy-egy arc puszival köszöntünk egymásnak, majd bementünk az öltözőkhöz. Üdvözöltem a srácaimat, bár Lahm barátságosabban, mint kellene, mivel körülbelül szájon puszilt, de Götze ezen csak nevetett.

Elkezdődött a meccs. Nagyban szurkoltunk, bár elkezdtük unni is így visszamentünk az öltözőbe. Fél idő után miközben kerestem a mosdót, szembe ütköztem Marcoval. A pillanat kezdett kínos lenni.

-        Beszélhetünk? – kérdezte.

-        Nincs, miről beszéljünk. – fontam össze a karjaimat, mire behúzott a Dortmundosok öltözőjébe, ami üres volt.

-        Szeretlek, Alsy. – ismerte be.

-        Miért? Mit szeretsz bennem? – nevettem el magam kínomban.

-        Mindent. – lépett hozzám közelebb, majd megfogta az arcomat, hogy megcsókoljon, de elhúztam a fejem, így csak az arcomra tudott egy puszit nyomni.

-        Bridget imádott téged. Vele kell lenned. – mondtam, és éreztem, ahogy elsírom magam. Mielőtt még megtettem volna, kifutottam az öltözőbe, és szembe találtam magam Bridggel.

-        Baj van? – kérdezte.

-        Nem, dehogy. – nevettem el magam. – Beszélj Marcoval! – tanácsoltam, majd megkerestem Mariot.

Mikor találkoztam vele, átöleltem, és megcsókoltam, mire mindenki ’hú’-zni kezdett. Rengeteg ideig öleltem, míg fel nem tűnt neki, hogy valami baj van.

-        Mi a baj? – engedett el.

-        Marco. – feleltem, mire látszott, hogy teljesen dühbe gurul.

-        Mondtam, hogy ne menj a közelébe. – felelte, még higgadtan.

-        Nem is akartam. Csak találkoztam vele, és berángatott az öltözőbe, viszont nyugi, nem történt semmi. – közöltem vele az igazságot, majd átöleltem. – Szeretlek. – súgtam a fülébe, mire szorosabban kezdett ölelni.

-        Majd beszélek vele. – engedett el. – Viszont most mennem kell, folytatódik a meccs. – mondta majd elindultak a többiekkel.

Meccs után még Mario beszélt Marcoval, utána meg haza mentünk. Mivel már későn volt, lefeküdtünk aludni, másnap meg megint suli.

Reggel fáradtan keltem. Felöltöztem, bepakoltam a táskámba, fogat mostam, és indultam is. A nap szokás szerint unalmas volt, és mikor haza mentem Mario sem volt otthon. Halárra untam magam ezért felhívtam a tegnapi fiút, akivel egy csendes kávézóban találkoztunk.

-        Gondoltam, hogy felhívsz majd. – mondta nevetve.

-        Honnan? – néztem rá mosolyogva.

-        Tuti bejövök neked. – röhögött, mire a szemeim forgattam.

-        Csak is. – kacagtam.

-        Na, szóval mizu fülhallgató? – érdeklődött.

-        Semmi, unatkoztam, ezért hívtalak el. – mondtam.

-        Hát ez fájt. – tettetett műszomorúságot. – Na, és mit csinálunk? – csapta össze a tenyereit.

-        Gondoltam megismerhetnénk egymást. – nevettem.

-        Albert Walz vagyok, tizenkilenc éves és szingli. – kezdte mire elröhögtem magam.

-        Alese Fischer vagyok, tizennyolc éves és foglalt. – feleltem kacagva.

-        Csak hülyülök. – érintette meg a vállam.

Egésznap beszélgettünk és jól megismertük egymást. Hasonló személyiségek vagyunk, és megértjük egymást. Nagyon jóban lettünk, és körülbelül akkor értem haza, mint Mario. Talán kicsit előbb, viszont meglepett, amit láttam. Bertával jött haza(akin mellesleg paróka volt). Kérdőn néztem rájuk, de ők csak vigyorogtok rám, mint a tejbe tök. Meg akartam szólalni, de Götze beelőzött.

-        Alsy, ismered Brittanyt? – kérdezte, mire furcsálkodva néztem rá.

-        Hogy kit? – tártam szét a karjaimat, és még mindig nem értettem a szitut.

-        Brittanyt. – mutatott rá Bertára.

-        Szia! Brittany vagyok! – mutatkozott be, mintha még nem is ismernénk egymást, erőltetett kedvességgel.

-        Tényleg? – néztem rá Mariora erőltetett mosollyal. – És honnan ismered. Brittanyt? – nevettem el magam kínomban.

-        Együtt futottunk a parkban, és olyan hasonlóak vagytok belsőre, gondoltam megismerhetnéd. – kezdte. – És ő nem tudja, ki vagyok. – súgta oda nekem.

-        Király, csak hogy ez a lány Berta és az osztálytársam, akit mellesleg utálok. – válaszoltam, mire a lány elkezdett nevetni.

-        Biztos összetévesztesz vele. – röhögött. – Mario kérlek, hoznál nekem egy pohár vizet? – kérte, mire a srác bólogatott, és elment. – Tudom, hogy miért került intézetbe Ben. Miattad. És ha ezt nem akarod, hogy a drágalátos pasid megtudja, játssz velem. – kacsintott mire, visszajött Götze, és átadta a lánynak a pohár vizet.